77.rész Vége!

Megfogta az állam, felemelte és ajkai lecsaptak ajkaimra. A szemeit lehunyta, én viszont nem. Olyan nehéz... Minden. Normális életet akarok élni végre! Avval, akit szeretek. De ez lehetetlen. Castiel. Castiel nem hozzám volna, én pedig nem vagyok hozzávaló. Ellöktem magamtól Acce-t.
-Miért csinálod ezt te is?
-Mit?
-Ezt! Én nem akarok tőled semmit sem Acce! Semmit!
-De...
-Nincs de! - vágtam azonnal közbe. - Elég nehéz így is az életem, nem szeretném ha még nehezebb lenne. Menj el! A városból. Vagy pedig ne gyere a közelembe! Elég volt!
Most... Most történt meg az amitől mindig is féltem. Amitől rettegtem egész életemben. Én nem akartam.
-L-Liza.... - suttogta rémülten Acce.
-Idióta.
Fogtam magam és bementem apám házába. Gondolom már alszik. Megkerestem a szobámat, ami az emeleten volt. Felvittem a bőröndjeimet, majd elindultam felfedezni a lakást. Betévedtem egy szobába. A földön egy fényképalbum hevert. Felvettem, és belenéztem.

Ez itt... Anya?

Ez itt ki? Nézzük csak... Liza, megszületése után 2 évvel. Mi? De én... A fényképalbum kiesett a kezemből, mert megpillantottam a velem szemben lévő gépen valamit. Rólam voltak képet, plusz az adataim.

Egy újságcikk akadt meg a kezemben, amin ez a fotó volt.
Híreink szerint, ez a kislány lemészárolta a családját, majd a falubelieket. A neve, Liza....
Nem mertem tovább olvasni. Mi folyik itt? Az apám. Kutatott utánam? Aztán ajtócsapódásra lettem figyelmes, mire azonnal hátrafordultam.
-Látom rájöttél. Okos lány vagy te.
-Apa... Mi ez? Mi folyik itt?
-Tudom, hogy tudod. Te egy nem mindennapi lány vagy. Te egy gyilkos vagy. Egy vérbeli gyilkos.
-Nem! Nem vagyok gyilkos!!!
-Nem? Pedig minden arra utal. Most, hogy visszakaptad az eredeti tested. A gyógyszer hatása elmúlt... Most, újra visszatér a gyilkos ének és nem bírod majd megállni, hogy ne ölj meg valakit, csak azért, hogy érezhesd a vér illatát. Az ajtó előtt... Acce-val. Érezted nem?
-Igen... - néztem az apámra gyilkos szemekkel.
-Na látod? Hamarosan mindenkit megölsz a városban. Mindenkit!
-Hazudsz! - kiabáltam idegesen.
-Nem hazudok. A véredben van aranyom. Pont olyan vagy mint az anyád.
-Chh... Tudod mit? Dögölj meg! - és mire észbe kaptam, elhajítottam egy kést, ami pont apa szívébe fúródott.
-Nem megmondtam? - nyögte ki utolsó mondatát fájdalmasan, majd a földre hullt.
Elkerekedett szemekkel néztem apám vérrel ázott testét. Én... Megöltem az apámat. El kell tűnnöm innen. Most, azonnal! Elindultam az ajtó fele, de egy kedves ismerősöm elállta az utamat.

-Undertaker. Mit keresel te itt?
-Jöttem eltakarítani a hullát. Ahogy elnézem, Sebastian nem avatott be semmibe. Az a mafla. Azt hitte ha nem mond el neked mindent, akkor megóvhat. Milyenek ezek a démonok mikor szerelmesek... - sóhajtott fel Undertaker, vagyis a temetkezési vállalat főnöke.
-Nekem sose mondanak el semmit... De ha már itt vagy, akkor igyekezz és takaríts. Mi lett belőlem. - néztem ki az ablakon. - Undertaker. Mit csináltál Acceleratorral?
-Végeztem vele... És ígérem hamarosan sor kerül Sebastian-ra, Ciel-ra, Alois-ra, Claude-ra és Grell-re is.
Végezni akar azokkal, akik miatt megváltozott az életem. Akkor ezek szerint a védelmezőkkel is.
-Virágot és Ace-t nem fogok bántani. - mondta kedvesen.
-Köszönöm.
Elhagytam a házat. Hova menjek? Mit csináljak?
Aztán úgy döntöttem, hogy kiveszek egy hotelben egy szobát, és ott töltök pár éjszakát. Végül így is lett.

Liza három napot töltött a hotelben. Besegített az ott dolgozó embereknek. Törekedett arra, hogy senkit se bántson. Nem beszélt senkivel sem. Undertaker folyamatosan figyelte, bár a lány nem tudott róla. Közben pedig elvégezte a dolgát is. 

Castiel napokig kutatott Liza után, de semmire sem jutott. Senki sem látta, senki sem beszélt vele. A fiú nagyon aggódott, hogy örökre elveszítette a szerelmét. Nem bírt beletörődni abba, hogy Liza elhagyta és soha többé nem lehet övé a lány. 

Luke beszélt Undertakerrel, így tudta hol van a húga. Nem kereste, mert nem akart a lánynak rosszat. Tudta, ha megkeresné azzal csak rontana a helyzeten.

Szóval három nap telt el azóta, hogy Liza megölte az édesapját, és bejelentkezett a hotelba.

Délelőtt 7 óra volt. Ma január 3.-a van, azaz ma kezdődött el újra az iskola. Úgy véltem, jót tenne ha új lányként kezdenék az iskolában, hisz csak Castiel ismer. A többiek meg hibbantnak néznék szegényt, hogy azt hiszi én vagyok Liza. Nem is hasonlítok a régi Lizára. A nevem marad. Mintha a véletlen lenne. 

Elkezdtem készülődni. Hamar elkészültem. Kijelentkeztem a hotelból, majd elindultam suliba. Amint beléptem a gimi ajtaján, sok szem szegeződött rám. Tisztára mintha az első napomat élném újra át...

-Szia! Segíthetek valamiben? - jött oda hozzám Nath.

Úgy kell tennem, mintha új lennék.

-Szia. A nevem Liza, és új vagyok a gimiben. Esetleg körbevezetnél?

-Persze, de most dolgom van. Ha esetleg következő szünetben megfelel, akkor körbevezetlek.

-Rendben, köszönöm.

Nathaniel elment a dolgára, én pedig csak lézengtem a sok diák között. Egyszer csak Lys, Cast és Kentin jöttek oda hozzám. Castiel olyan boldog volt, hogy nagyon.

-Liza... Azt hittem... Azt hittem örökre elveszítettelek.

-Már elnézést... De te ki vagy? - kérdeztem szemrehányóan.

-Castiel. A szerelmed.

-Ez valami vicc. Új vagyok az iskolában, lehetetlen, hogy te lennél a  pasim. 

-Ne viccelődj már! - kérlelt Castiel.

-Ez nem vicc! Nem is ismerlek, hagyjál már békén! - förmedtem rá, mire a vörös begurult.

Inkább nem mondott semmit, csak elment. Lysander és Kentin követte Castielt. Olyan nehéz...

A nap unalmasan telt. Végig ültem minden órát, Nathaniel is körbevezetett, mindenkivel összebarátkoztam újra. A nap végén, olyan este 8 körül az új parkban sétáltam, mikor észrevettem, hogy Castiel követ.

-Miért követsz Castiel?

-Tudtam, hogy csal vicceltél a suliban. De miért?

-Mert új életet akartam kezdeni Castiel. Sajnálom. Szeretlek Castiel és sajnálom, de mi nem lehetünk együtt. - mosolyogtam rá könnyes szemekkel. 

Megkértem Undertakert, hogy lőjön le. Megtette... Ott helyben összeestem Castiel előtt. Nem lehetett megmenteni....

Mindenki csendesen élte az életét Liza halála után... Castiel belebetegedett abba, hogy a szeme előtt halt meg a szerelme és nem bírta már elviselni, így végül belehalt. 

Na akkor drága olvasóim. Ennyi lett volna a mi drága Lizánk élete. Remélem tetszett a blog. :) Köszönöm azoknak akik olvasták! <3

76. rész

Sziasztok. Mielőtt elkezdenétek olvasni, annyit szeretnék írni, hogy a blogban december 31.-e van. Igen, elírtam és köszönöm a maminak :3, hogy szólt nekem. Jó olvasást!

-Cast baba! Olyan hamar elfutottál. Mi volt a baj? Figyuka, arra gondoltam, mi lenne ha együtt töltenénk az estét? A szüleim nincsenek itthon, így csak ketten lennénk. Na mit szólsz? Puszi Deborah. - olvastam fel hangosan az üzenetet.
Castiel... A fiú bámult rám, mint egy ártatlan a bíróra.
-Castiel. Miért?
-Liza. Ez nem az aminek te gondolod! - mentegette magát.
-Nem hát! Hogy tehetted ezt velem Castiel? Én... Megbíztam benned és ez a hála? Na én nem kérek ebből! Belőled sem! Légy boldog a te kis ringyóddal.
Hozzávágtam a fiúhoz a telefonját, felpattantam és kiviharoztam a szobából. A város különböző fényekben pompázott. Ma van szilveszter... Mindenki bulizik. Leültem egy ház mellé, hátamat a falnak döntöttem. Miért Castiel? Nem vagyok egyedül elég jó neked? Pedig az a vallomás. Olyan... Igaznak tűnt. Nem is értem...

A későbbiekben kiderül. Liza-nak miért fehér a haja. Azt még elárulom, hogy a bal szeme kék, a jobb pedig vörös.

Egy fiú árnyéka jelent meg előttem. Felpillantottam és nem hittem a szememnek.
-Elnézést. Nem tudod megmondani nekem, merre van az az új bulizó hely? - szólt hozzám illedelmesen a fiú.
-Frederico? - néztem fel rá mosolyogva.
-Igen, a nevem Frederico. De te ki vagy?
-Én vagyok az. Liza. Nem ismersz meg?
-Liza? Az a Liza? Olyan már vagy... - mosolygott szelíden a fiú.
-Hát... Igen. És visszatérve a kérdésedre. Tudom hol van, mert az apám hozta létre az a helyet. Ha akarod, megmutatom neked.
-Nekem jobb ötletem van. Tarts velem! Úgyse ismerek senkit, ahogy látom te is egyedül vagy, akkor szilveszterezhetnénk együtt. Na mit szólsz?
-R-Rendben van.
-Akkor gyere. Segítek....
Felém nyújtotta a kezét, amit megfogtam ő pedig felhúzott. Elindultunk.
-Na és mesélj. Mi a baj?
-Semmi. - mondtam pár perc csend után.
-Nekem elmondhatod. Ovis korunk óta ismerjük egymást.
-Legyen... Ma, az a fiú, akibe szerelmes vagyok szerelmet vallott nekem és elkezdtünk járni. De mikor hazaértünk, kapott egy sms-t a barátnőjétől, de erről nekem nem szólt. Mármint, hogy már van csaja.
-Értem. Na, ma este elfelejted azt a fiút! Ma este csak te meg én. Oké?
-Oké. - egyeztem bele.
Mumus, vagy is Frederico mindig is egy csajozós fiú volt, bár nálam sose próbálkozott. A szüleink nagyon jóban voltak és még szomszédok is voltunk. Nem tudom mit keres itt, de nagyon örülök neki. Lassan, de odaértünk. A biztonsági őr ma Fred bácsi volt. A lelkemre kötötte, hogy ha valamelyik nyomulós gyökér hozzámér, akkor szóljak neki és se perc alatt kihajítja. De ezt így mondta...
-Kérsz inni? - indultunk el a pult felé mikor megkérdezte a régi haverom, de megtorpantam mikor megláttam Castielt és Lysandert a pultnál iszogatni.
Mumus megfogta a karom és odarángatott. Felültem a székre és kérdem egy pohár pezsgőt. Castiel azonnal kiszúrt...
-Mi a faszt csinálsz a barátnőm közelébe? - kérdezte dühösen Castiel Fredericot.
-Nem vagyok a barátnőd Castiel! Felejts el engem egyszer s mindenkorra! - lekevertem Castielnek egy pofont, mire Lys mellém lépett.
-Nyugi van csajszi... Castiel ki ez a lány?
-Liza vagyok te sík hülye! Gyere Frederico. Táncoljunk.
Megfogtam Frederico kezét és elrángattam a táncparkettre. Éppen Dér Heni - Ég veled című száma ment. Castiellel egymásra néztünk. A szeme azt sugallta, hogy sajnálja. Hiába sajnálod Castiel... Frederico-val nagyon jól elvoltam. A szám közepén megfordított és a hátam nekisimult a mellkasának. Így táncoltunk egy darabig. A keze a hasamon foglalt helyet. Castielnek ez egyértelműen nem tetszett, mert majd összeroppantotta a poharat a kezében. Vége lett a számnak, de akkor már Castiel és Lysander is eltűnt. Majd minden elsötétült. Meghallottam Armin hangját. Szomorú...  Aztán sorra hallottam a fiúk hangját. Castiel, Kentin, Nathaniel és Lysander. Castiel végig engem nézett. Még ha a másik négy fiú csak tette a sírást, Castiel sírt.

(a dal:https://www.youtube.com/watch?v=eOU6hUX6gEE)

Én is kikönnyeztem. Miért kellett ennek történnie? Miért?
-Készülj Liza. Te jössz. - jött oda hozzám Fred bácsi, majd el is ment.
Én? Mivel? Hogyan? Miért? Mikor? Gyorsan Liza. Találj ki valamit. Hirtelen egy fiú lépett mellém. Fehér haja és rózsaszín szemei voltak. Valami atom helyes ez a srác!

-Igyekezz cica! Mi jövünk. Bocsika de elrabolom ezt a gyönyörű lányt! - mondta Frederico-nak az utolsó mondatot.
Castielék elhagyták a színpadot, majd mi következtünk. A Sarcasm című számot énekeltünk. Valami eszméletlen volt. Tőlünk zengett az egész épület. Mindenki énekelt és tapsolt. Olyan jó érzés volt. A srác, aki minden bizonnyal Accelerator, egy puszit nyomott az arcomra, bár én úgy éreztem, hogy megnyalja az arcom. Te kis huncut. :3
-Köszönjük! - mondta Acce, miközben lesétáltunk a színpadról.
-Várj Liza. Apád kérte, hogy vezess körbe a városban. Mától fogva, diákja vagyok a Sweet Amoris giminek.
-Remek. Holnap megfelel?
-Persze. Megiszunk valamit?
-Bocs, de vár a haverom.
-Úgy látom el van. - nézett mögém.
Valóban. Éppen egy gyönyörű lánnyal beszélgetett.
-Ne aggódj. Te szebb vagy a húgomnál.
A húga?
-Misaka a neve.
-Nem is hittem volna, hogy ti tesók vagytok.
-Ja mindenki ezt mondja. Na iszunk valamit? - kérdezett rá újból.
-Persze.
-Most meg te nyomulsz a csajomra? - lépett elém Castiel, mikor elindultam a pult felé.
-Nem vagyok a csajod!
-Hát nem a te csajod, mert az enyém! Ha akarod, az apját is megkérdezheted. Hivatalosan is járunk. - karolta át a derekam Acce, amitől zavarba jöttem.
He? Castiel idegesen elviharzott. Acce továbbra is ölelte a derekam és úgy mentünk a pulthoz is. Mind a ketten kértünk egy rohadt erős koktélt. Nekem bőven elég volt az az egy is. Ha tovább iszogattam volna Acce-val, tuti nem otthon végeztem volna. Akkor viszont a bátyám nyírt volna ki, így nem kockáztattam. Ahogy láttam, Frederico el is tűnt Misaka-val együtt. Ezek a mai fiatalok.
-Baj van drágaság? - hajolt közel hozzá Acce.
-N-Nincs. Csak néztem, hogy a haverom és a húgod felszívódtak.
-Felőlem aztán. Ja és mielőtt elfelejtem. Apád azt akarja, hogy te és a bátyád holnaptól fogva éljetek vele. Ne abban a hatalmas házban... Azt a házat elfogja adni, de természetesen Castielt vagy kit, Nicolast és Alexet a szárnyai alá veszi. Nekik vesz egy külön házat.
-Apámmal kell élnem? Ezek után? Pompás lesz.
-Én vagyok a szomszéd, csak nem lesz olyan rossz.
-Igazad van. - mosolyogtam kedvesen a fiúra.
-Te Liza... Mióta ilyen szépek a szemeid? Valami eszméletlen a jobb szemed. A tűz ami benne ég... Tisztára a természetedet tükrözi.
Miért csak a jobb szemem?
-Accelerator. Miért csak a jobb szemem?
-Mert ez a skarlát vörös valami eszméletlen gyönyörű az élénk kék szemedhez képest. És ez a hófehér haj. Gyönyörű vagy.
Acce szemében égett a vágy, a tűz. Sejtettem mire készül. Miért akar mindenki megcsókolni? Ezzel csak nehezítenek az életemen...
-Mennem kell Acce. Majd találkozunk. - indultam volna, de Acce gyengéden megfogta a csuklóm.
-Ne menj még. - kérlelt.
-De mennem kell. Majd holnap találkozunk. Vagy a suliban. Szia...
Gyors léptekkel elhagytam az épületet. Eszem ágában sem haza menni. Már Castiel is hazament, nem akarok vele most egyenlőre beszélgetni. Az új parkba tartottam, de mikor a pad fele sétáltam megpillantottam Castielt. Szomorúan ült a tó partján.
-Miért kellett ennek történnie? Miért nem lehet egyszer boldog azzal akit szeretek? Mindent elcsesztem Mindent! - beszélt magában Castiel.
-Én is ezt kérdeztem... - mondtam mikor mögé értem.
-Liza. Liza, kérlek had magyarázzam fel! - pattant fel azonnal.
-Nem. Semmi szükség erre Castiel... Legyél boldog Castiel. Vele. Ígérem nem állok közétek. Bocsáss meg.
Lassan elsétáltam onnan. Egyenesen haza. Felrohantam a szobámba és sírva az ágyamra borultam.

Mit vétettem, hogy ilyen velem az élet? Miért? Körülbelül egy órán keresztül csak sírtam és sírtam. Majd mikor már megnyugodtam, erőt vettem magamon és elkezdtem pakolni. Még ma elhagyom a házat! A pakolás úgy 2 óráig tarthatott. Elég későre járt, de felhívtam apát, hogy már ma beköltözhetek e. Természetesen igent mondott. Szóltam Luke-nak, hogy nem itt fogom tölteni az éjszakát, hanem apánál. El akart kísérni, de erősen tiltakoztam. Mondtam neki, hogy most egyedül szeretnék maradni, hogy átgondolhassam a dolgokat. Fogtam a két bőröndöm és útnak indultam. Útközben sajnos összetalálkoztam Castiellel.
-Hova mész? - sietett azonnal oda hozzám.
-Apánál fogok lakni. - mondtam egyszerűen.
-De miért? Miattam?
-Nem. Apa eladja azt a nagy házat. Neked és Nicolasnak vesz egy másik házat. Én és Luke apával fogunk élni. Ennyi az egész. Most megyek.
-Elkísérlek! - ajánlotta fel azonnal Castiel.
Megfogta az egyik bőröndöm és az ujjai a kezemen pihentek. Beleremegtem az érintésébe.
-Egyedül megyek. - vágtam rá hidegen.
Castiel csalódottan nézett rám. Közelebb jött hozzám. Egy ideig csak bámult engem, majd lehunyta szemeit és egy hatalmasat sóhajtott.
-Szeretlek Liza. Hiába nem hiszel nekem, én szeretlek. És nem járok azzal a ribanccal. Esküszöm!
-Castiel. Mit mondtál?
-Hagyjad a csajomat!
Egyszerre két ember hangját hallottam meg. Az első Deborah volt. A másik Acce. Már csak ők hiányoztak. Mi lesz itt?
-Sajnálom Castiel. - ez lesz az egyetlen megoldás. - De én Acce barátnője vagyok.
A szívem megszakadt mikor ezt kimondtam. Én szeretlek Castiel, de nem tudom, hogy hihetek e neked.
-Castiel, pedig az én pasim! Meg is van oldva. - karolt bele Deborah Castielbe.
-Az lehetetlen! Liza az én barátnőm!
Castiel ellökte magától a barna hajú lányt, majd megindult Acce felé.
-Állj le Castiel! - álltam a haverom elé.
-Liza. - mondta dühösen Castiel.
-Figyelj Castiel. Eljátszottad a bizalmamat. De, adok neked egy utolsó esélyt. Rendben? Accelerator, kérlek segíts hazavinni a bőröndjeimet. Hulla vagyok... Castiel, te meg kísérd haza Deborah-t.
Acce győztesen mosolygott, Castiel meg még mindig dühösen szemezett Acce-val. Deborah kacsintott Acce-ra. Vajon mit terveznek ezek? Csak nem... Nagyon remélem, hogy nem ők tervezték meg ezt az egészet, hogy mi összevesszünk Castiellel.

Castiel otthagyta Deborah-t, Deb pedig hazasétált. Acce segített hazavinni a bőröndöket. Az ajtó előtt elköszönt tőlem, de nem akárhogy. Miért nehezíted meg az életem Acce?

75.rész

A csók váratlanul ért. Undorodom ettől az alaktól, de sajnos muszáj eljátszanom, hogy a barátnője vagyok. Syukuri elhajolt tőle.
-Elizabeth. Beszélhetnénk? - kérdezte idegesen Castiel.
Nem mondtam semmit, csak bólintottam majd felálltam. Kimentünk a járdára. Autók ezrei suhantak el az úton. Castiel belekezdett.
-Miért vagy ezzel a gyökérrel?
-Mert. Semmi közöd hozzám Castiel!
-De lesz.
-Nem lesz. Azt hiszed mindent és mindenkit megkapatsz? Hát nagyon tévedsz!
-Marhaságokat beszélsz. Úgy is az enyém leszel testestül lelkestül. Hamarosan eljön az ideje cicám, hogy eggyé váljunk.
-Paraszt! - mondtam határozottan, mire lekevertem neki egyet.
-Te hülye liba! Mi a fenét képzelsz te magadról?! Velem egy ilyen kis csitri ne húzzon ujjat!
Miközben Castiel bedühödött, én elsírtam magam. Ezt most komolyan gondolja, vagy csak azért mondta mert ideges? Ezt sohasem fogom megtudni, mert Castiel kilökött az útra. Nem volt időm felkelni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy vörös kamion tart felém. Dudál, de nem lassít.
-Elizabeth! - kiabált Castiel, de késő volt.
Elütött. Castiel odarohant hozzám, majd elvonszolt az útról. Lehunytam a szemeit, és vártam, hogy véget érjen ez a borzalmas életem. De meghallottam egy kedves, nyugodt és lány hangot. Sebastian. Aztán minden hang eltompult, végül már nem hallottam semmit.

Egy kórházban ébredtem. Tele voltam élettel. De hisz elütött az a kamion, akkor hogyan?
-Felébredt kisasszony?
Kinyitottam a szemeimet és Sebastian mosolygó arcát pillantottam meg.
-Nem sokáig volt eszméletlen, csak három napig. A sebei hamar begyógyultak. Ezt annak köszönheti, hogy nem ember. Syukuri és testvérei elköltöztek Spanyolországba. Alios, Ciel és Claude pedig elutaztak Franciaországba. Az unokatestvérei is hazautaztak. Minden olyan, mint régen. Ace és Virág elutaztak nászútra. Ma december 31.-e van, kedd. Ma hazafogják engedni.
-Remek. Castiel? - kérdeztem halkan
-Castiel azóta a szobájában ül és magát hibáztatja a történtekért. Nem hajlandó senkivel sem beszélni.
-Az az idióta. Azt hiszi ezek után megtudok neki bocsátani?
-Pedig úgy tudom szereti azt a fiút. - mondta fájdalmasan Sebastian.
-Őt? Castielt? Ezek után biztos, hogy nem fogom szeretni! Majdnem megölt. Mázli, hogy nem vagyok olyan, mint ő.
Sebastian segítségével felültem az ágyon. Magamra hagyott, hogy át tudjak öltözni. Mikor végeztem megmozgattam kicsit az izmaimat, majd behívtam Sebastiant. Megfogta a táskát, amit hozott és elhagytuk a kórházat.

Kint kellemes lágy szellő fújt.
-Milyen régen éreztem ezt.
Többet nem is beszéltünk. Sebastian visszament a kastélyba, én pedig hazamentem. Végre itthon. Egy nagy levegőt vettem az ajtó előtt, majd bementem. Mint egy szellemház. Életnek semmi jele. Akkor lepjük meg őket.
-LUKE!!! KERES A BARÁTNŐD!!! - kiabáltam mire mindenki lerohant az emeletről.
De a lépcsőn megálltak. Mi van?
-Te Elizabeth szelleme vagy? - tette fel az idióta kérdést Alex.
-Nem. Nem haltam meg. - mosolyogtam rájuk, mire Luke odarohant hozzám és megölelt.
-Húgi. - suttogta, hogy csak én halljam.
Luke tudja... Mindent tud rólam és ezek szerint nem mondta el senkinek.
-Elizabeth. - mondta elkerekedett szemekkel Cast.
-Hát Castiel, mást kell kitalálnod, hogy megtudj engem ölni. Egy kamion nem tud végezni velem. - mosolyogtam rá pimaszul.
-Annyira örülök neked! - ölelt meg Nicolas is.
-Én is nektek. Jó újra itt, köztetek.
Mit ne mondjak, most egy csöppnyit félek Castieltől. Neki köszönhetően, talán meg is fogok szép lassan változni.
-Lizzy! - jött oda hozzám Castiel is, de én csak hátráltam.
Azok a kezek. Ez az alak. Félek tőle.
-Castiel. Jobb lenne ha most egy kis ideig nem kerülnéd Eli-t. - mondta Luke.
-Ilyet nem kérhetsz tőlem! - háborodott fel Cast.
-De! Ha szükséges, akkor el is költöztetem, hogy ne találkozhassatok! Vedd figyelembe Elizabeth érzéseit is. Nem érzed, hogy fél tőled?
Castiel nem mondott erre semmit, hanem inkább elviharzott. Még mindig ott álltam néma csendben. Miért kellett ennek történnie? Cast gyors léptekkel hagyta el a házat, majd az utcát.

*Castiel szemszög*
Miért? Miért? Miért? Miért nem lehetek egyszer boldog? Egyszer a büdös életbe...
-Cast baba! - ugrott a nyakamba egy lány.
-Mi a... Deborah? - kérdeztem döbbenten.
Utálom ezt a lányt. Utálom!
-Casti! Annyira hiányoztál! - nyafogott szokásos cica baba hangján.
-Eszembe se jutottál mióta elhagytad a várost. Mit keresel itt? - toltam el nagy nehezen a barna hajú lányt.
-Így kell üdvözölni a barátnődet? Tudom, hogy szeretsz!
Rettenetes ez a lány. Miért kellett visszajönnie? Most mindent tönkre fog tenni. Elizabeth-et pedig elüldözi a közelemből, aztán cseszhetem az egészet. Hülye sors!

*Elizabeth szemszög*
-Jól vagy? - jött oda hozzám mosolyogva Alex, bár a szemében láttam a nyugtalanságot.
-I-Igen. - dadogtam halkan.
-Pihenned kéne! - tette a kezét a homlokomra Luke. - Lázad nincs, de azért mégis csak most jöttél haza a kórházból.
-Igazad van. Akkor én most... Felmegyek pihenni. - mondtam kis szünet után.
Alex elkísért a lépcsőig, majd elfutott, mert sürgős elvégezni valója van. Mosdóba ment. Milyen rég voltam ebben a szobában. Na nem olyan régen, de akkor is. Most más. Valami más...
-Cica! - ugrott be valaki hirtelen az ablakon, mire majdnem szív bajt kaptam.
-Mahiro... Ne ijesztgess! - néztem ijedten a fiúra, aki csak mosolygott, majd ledobta magát az ágyamra.
-Bocsi. Na mi újság? Minden megy a terv szerint? - kérdezte halkan.
-Igen. De nem vagyok benne biztos, hogy végig fogom tudni csinálni.
-Megcsinálod! Ügyes vagy te. Már csak pár nap van hátra, visz már december 30.-a van.
-Igazad van... De vigyázz jó? Nem szeretném ha baja esne. Érzem, hogy fontos nekem, még ha most nem is vagyunk olyan jóban.
-Vigyázok! Na akkor szia. - Mahiro kiugrott az ablakon, majd eltűnt.
Remélem sikerül a tervem.. Így talán mindent sikerül tisztáznom vele, és minden rendben lesz.

A nap további részét, a szobámban töltöttem. Rajzolgattam, zenét hallgattam, anime-t néztem. Elgondolkoztam, hogy az én életem hasonlít az anime szereplők életére. Néha ilyen, néha olyan. Aztán pedig beleképzeltem magam az egyik anime-ba. Az én álomvilágomból, a vörös térített vissza a keserves valóságba.
-Szia Lizzy! - mosolygott eszméletlenül dögösen.
-Ezzel nem veszel le a lábamról Castiel... - morogtam alig hallhatóan.
-Mondtál vala... - a mondanivalóját a telefonja csörgése zavarta meg.
Elővette a farmerzsebéből a fekete-fehér Samsung Galaxy Ace 2-jét.
-Halló? Ó csá Mahi. Persze. Öt perc és ott is vagyok. Csá. - zsebre vágta a telefonját. -Bocsi Lizzy, de mennem kell. Ha visszajövök, valami nagyon fontosról kell beszélnünk. Az érzéseimről. - tette hozzá Castiel magában.
Miután a vörös elhagyta a szobámat, elgondolkoztam azon, hogy mi fogott meg ebben a fiúban. A kinézete, a személyisége vagy csak az egész fiú? Nem tudom eldönteni. Egyszerűen beleszerettem. Van benne valami olyan, ami másokban nincs. Na de megyek én is, mert Mahiro és Castiel már biztos elindultak.

Öt perc múlva már fekete melegítőnadrágban és egy hozzáillő pulcsiban szaladtam a megbeszélt helyre. Ez nem más volt, mint az erdőben nemég kialakított park. Gyönyörű egy helyet varázsoltak ide. A víz kristálytiszta, az állatok pedig szabadon futkározhatnak az emberek körül. Épp ahogy reméltem, Castiel ott ült a tó partján a padon. Kavicsokat hajított a vízbe. Odasétáltam hozzá.
-Szia. - szólaltam meg mögötte halkan, mire hátrafordult.
A szeme ragyogott, és boldog mosoly húzódott az arcán. Én viszont teljesen komolyan néztem a fiúra. Leültem mellé és néztem a tavat. A tó vizének teteje még egy kicsit jeges volt.
-Szia Lizzy.
-Beszélnünk kell Castiel.
Félek... Félek neki elmondani az igazságot. Félek a reakciójától.
-Szerintem is.
-De előtte hallgass meg engem! Figyelj jól, mert csak egyszer mondom el... Nem az vagyok akinek hiszel. Nem az vagyok akinek te gondolsz. Lehet, hogy nem ismersz meg de én viszont már az ősz első napjától kezdve ismerlek. Hogy honnan? Én vagyok az.. Liza. Az a LIza, akinek te szerelmet vallottál. Akiért harcoltál és akit nem kaphattál meg. Nem Elizabeth vagyok. Vagyis ez az én Elizabeth, de valójában Liza vagyok. Az a Liza akit te ismersz, lehet, hogy már soha nem mutatkozik meg, viszont azok az érzések még mindig... Még mindig bennem vannak. Én... - a szemébe akartam mondani azt a szót, de mikor ránéztem képtelen voltam megszólalni.
A fiú szemében könnyek ragyogtak. Idegesnek, szomorúnak és boldognak tűnt. Most már nem félek...
-Szeretlek. - suttogtam, miközben odahajoltam hozzá és egy hosszú puszit adtam ajkaira. - Mennem kell... Majd írok levelet, beszélünk facebook-on és meg is látogatlak. Legyél jó, oké Castiel? Maradj az aki most vagy... Csak néha viselkedj. Hiányozni fogsz. - mosolyogtam a fiúra, immáron és is könnyekkel a szememben.
*Castiel nem tudta mit kéne tenni. Hogy mit mondjon a lánynak, hogy ne menjen el. Ha azt mondja te is hiányozni fogsz nekem, az egyenlő lesz azzal, hogy nem szereti már annyira.*
-Nem mehetsz el! - nézett fel rám a fiú.
A könnycseppek végigfolytak az arcán. Még sose láttam ilyennek. Most olyan mint egy kisgyerek, aki nem akarja, hogy az anyukája elhagyja.
-Sajnálom Castiel, de mennem kell.
-Nem! Ha most elmész, utánad megyek! Megkereslek és visszahozlak! Veled akarok lenni Liza... Csak veled. Nem érdekel, hogy hány szép lány van a világon, nekem te vagy a legszebb. Nem érdekel hány lányba lehetek még szerelmes, én csak beléd akarok szerelmes lenni. Örökkön örökké szeretni akarlak! Ha most elhagysz... Az azt fogja jelenteni nekem, hogy nem szeretsz.
-Castiel...
Végre... Erre vártam, hogy ezt mondja nekem. Nem szeretném itt hagyni.
-Maradok...
Castiel erre nem mondott semmit. Felállt, megfogta a kezem és mélyen belenézett szemeimbe. Ez a tekintet. Ez a fiú...
-Szeretlek. - hajolt közel hozzám, majd ajkai megérintették az enyémet.
A szájra puszit, felváltotta a lágy csók. Átkaroltam a fiú nyakát. Szeretem.
Visszaültünk a padra. Castiel ölében ültem. A nap már lassan elhagyta az eget, majd a hold vette át az uralmat. A hold tükörképe gyönyörű látvány volt a csillogó tó vizén.
-Szerelmem! Castiel! Hol vagy? - kiabált egy lány.
Szerelmem? Castiel... Megint kezdődik?
-Gyere Liza. Deborah megint tönkre akar tenni mindent...
-Ki az a Deborah? A barátnőd?
-A volt barátnőm... De gyere. Nem akarom, hogy elrontsa az esténket.
Boldogan, kéz a kézben sétáltunk haza. A ház népe aludt, én és Castiel viszont nem voltunk fáradtak, így úgy döntöttünk megnézünk valamit. De a tervünk füstbe ment, mert Castiel egy számomra rettenetes üzenetet kapott, amit én olvastam fel neki...

74. rész

Ace tátott szájjal nézte a menyasszonyt. Nem is csodálom. Valami eszméletlenül szép! A haja csillog, nekem köszönhetően mert ugye én egy mester fodrász vagyok. Még Zsidró Tamásnál is jobb! Hát igen. A sminkje is valami eszméletlen! Ezt még Vörös Reni is megirigyelné az tuti!

Na de vissza a lényegre. Virág odasétált Ace mellé. Sebastian a pap? Remek. Kento nem tudott szerezni egy papot? Ez most mindent elrontott. Már nem lehet tökéletes az esküvő... Legszívesebben sírva fakadtam volna, de Kento ijesztő pillantása miatt nem mertem sírni.  Aztán elkezdődött az esküvő. A pap, vagy is Sebastian belekezdett. Minden rendben ment egy ideig. Virágon látszott, hogy  túl szeretne lenni már ezen az egészen, Ace viszont nagyon élvezte ezt az egész esküvőt. Nagyon szép pár.
-Akinek bármi ellenvetése van az szóljon most, vagy hallgasson örökre. - mondta Sebastian és ránk nézett.
-Tiltakozom! - kiáltott egy srác, mire mindenki hátra kapta a fejét.
-Intézem. - mondtam.
A srácnak barna és szeme volt. Gyorsan odamentem a sráchoz. Megfogtam a kabátját és elrángattam.
-Te meg ki a fene vagy? - kérdeztem szikrázó tekintettel.
-Virág pasija! Meg kell akadályoznom az esküvőt.
Elakart menni mellettem, de megfogtam a felkarját.
-Engedj el te hülye liba!
-Tudd, hol a helyed ember! Velem te így nem beszélhetsz megértetted?
Nekivágtam a fának. A szemem vörös világított. Az a srác nekem felállt.
-Mi a fene vagy te?
-Itt én kérdezek oké?
-Nem oké! Ribanc. - mosolygott gúnyosan.
Betelt a pohár. Megindultam a srác felé, majd a tűzgolyót belevágtam a hasába. Nekicsapódott a fának, majd a földre zuhant.
-Elég! - kiabált mögülem valaki.
-Virág? - fordultam a hang irányába. - Minek jöttél ide?
-Hagyd békén! Nem tett semmi rosszat!
-Á nem... Csak elrontotta az esküvődet. Elintézem. Amúgy is.... Leribancozott.
-Na és? Ezt nem így kell megoldani Elizabeth!
-Velem így nem beszélhet így senki! - mondtam egyre dühösebben.
Virág nem vitatkozott tovább. Ace és Sebastian jöttek a nővérem után. Ace felsegítette a fiút és vissza ment a többiekhez Virággal együtt. Sebastian odajött hozzám és megakart ölelni, de ellöktem.
-Hagyjál békén! Ne érj hozzám.
Én is utánuk mentem. Visszaültem a helyemre. Ukyo leápolta a srác sebeit, Claude pedig beállt Sebastian helyére és folytatódott az esküvő. A végére már lenyugodtam. Virág és Ace azonnal odasietett a fiúhoz. Ilyet... A többiek ettek és ittak. Majd Virág és Ace felvágták az esküvői tortát. Mindenki nagyon boldog volt. Egy kicsit ettem a tortából, de ne sokat. Az étvágyam is elment. Valahogy bennem maradt az a szó, hogy ribanc... Egy kicsit azt éreztem, hogy van benne valami igazság.

Virág és Ace elmentek a kastélyukba, Ikki, Kento és Ukyo pedig velük mentek. Claude pedig elvitte a srácot a kórházba. Mindenki arról beszélt a kastélyban mikor visszaértünk, hogy milyen szép már, meg hogy milyen boldogok lesznek együtt. Én felmentem a szobámba és begubóztam az ágyamban. Betekertem magam a takaróval és néztem a falat. Pár könnycsepp gördült le az arcomon. Kisírt szemekkel feküdtem az ágyon. Végül elnyomott az álom.

2 nap telt el az esküvő óta és Elizabeth ki sem mozdult a szobájából. Alig evett és ivott. Takuma, Sebastian és Mike többször is bementek hozzá egy nap, bár a lány nem beszélt senkivel. Aggódtak miatta, de tudták, hogy nem szabad beleavatkozniuk a dologba. Sejtették mi Elizabeth baja. 

December 27. Péntek

Reggel 8 óra 23 perc. Alig aludtam. Már napok óta alig ettem és ittam valamit, de azt éreztem, hogy teljesen tele vagyok. Nem beszéltem senkivel, semmiről. Összeszedtem magam és emberi külsőt varázsoltam magamnak. Hiába van tél, a hó elolvadt és minden tócsák vannak. Felvettem a csizmámat és elindultam haza.

Nem kellett sokat gyalogolnom, bár soknak tűnt. Csengettem. Luke nyitott ajtót. Azonnal tudta ki vagyok és felkiabált mindenkinek. Kotori is már itt van. Mindenki szép lassan lejött az emeletről.
-Sziasztok. - köszöntem mosolyogva.
-Elizabeth! - ugrott a nyakamba Kotori.
-Megfulladok Kotori...
-Boci... - engedett el.
Fülég érő mosollyal nézett rám. Syukuri és tesói, az unoka tesóim, Castiel, Nicolas és Alex jöttek le a végén. Mindegyik fiú csodálkozva nézett rám.
-Fiúk, ő itt az unokatesóm, Elizabeth White.
-Mi már találkoztunk. - jött oda hozzám a vörös.
Fintorogva néztem rá.
-Sajnos...
Castiel adott két puszit, majd arrább állt. Nem hittem, hogy ennyivel megúszom. Aztán következtek a többiek. A végére maradt Syukuri, aki egy csókkal üdvözölt. Castielt majd megette a féltékenység. Egye csak! Átkaroltam a fiú nyakát, bár nem szívesen tettem. Nem vagyok oda Syukuriért.
-Elizabeth. - zavart meg minket Luke, és egy "ne most csináljátok ezt, nézd csak Castielt" pillantást vetett rám.
-Oké Luke.
Syukuri és a tesói elmentek haza, az unokatesóim pedig visszamentek a szobájukba, mert éppen dolgoztak. Alex, Nicolas és Luke azt találták ki, hogy megmutatják Kotorinak a várost, majd beülnek a Joy Cafe-ba. Egyedül hagytak Castiellel, vagy is nem teljesen, de az uncsiim most dolgoznak szóval.
-Na mesélj. Mi újság? - dobta le magát Castiel a kanapéra.
-Nem vagyok köteles beszélgetni veled.
-Most miért vagy ilyen rideg? Nem ártottam neked Elizabeth. Még nem!
-Akkora egy egoista paraszt vagy Castiel! Menj a tudod hova...
Mit képzel magáról? Úgy beszélek az emberekkel ahogy akarok. Vele meg főleg. Ő is így beszél másokkal. Néha annyira nem értem az embereket. Azt hiszik, hogy ők jobbak a másiknál de ez nem igaz. Azt képzelik, hogy ők olyanok, mint a királyok vagy istenek. Hát rohadtul nem! Én Isten vagyok, ami nem a legjobb dolog de ennek is megvannak az előnyei. Valaki kopogtatott az ajtón.
-Tudom, hogy te vagy az Castiel.
-Bemegyek jó?
A hangja tele volt bűntudattal és szomorúsággal. Bejött, de nem nézett rám, hanem lehajtotta a fejét.
-Mit akarsz?
-Csak azt akarom, hogy hallgass végig. - ezt úgy mondta, mint amikor egy kislány fél valamitől.
Nem mondtam semmit, csak vártam, hogy elkezdjen beszélni.
-Tudod Elizabeth, én azért vagyok ilyen, mert nem volt egy tökéletes gyermekkorom, mint azt mindenki gondolja. Még régen, mikor 5 éves voltam akkor még a Viktoriánus Angliában éltem a családommal. December 28.-án, idegenek jöttek a városba. Nem emberek voltak. Akkoriban mi őket a Tűz Isteneinek neveztük őket, de valódi nevük a Pokol Démonai. Mindent felégettek amit csak lehetett és lemészároltak mindenkit. A családomat viszont brutális módon gyilkolták meg. A szemem láttára kínozták meg őket, majd végeztek velük. Azóta ilyen vagyok. A családom halála nagyon megviselt, az hogy láttam is őket meghalni, örökre megmaradt bennem. Egyszerűen nem tudtam azután az emberek szemébe nézni. Azt gondoltam, hogyha bunkó leszek az emberekkel és  megverem azt aki bemer nekem szólni akkor minden sokkal jobb lesz, de nem így lett. Lehet, hogy népszerű vagyok a lányuk körében, de sok ellenségem van. - Castiel remegő hangon mondta el az egészet és a végére már csillogott a szeme a könnycseppektől.
Én ezt nem is tudtam. Hogy viselkedhettem vele így? Az elejétől kezdve és csak... Bántottam. Bántottam mert azt gondoltam, hogy így nekem jó lesz. De Castiel viszont csak szenvedett miattam. Odaléptem hozzá és jó szorosan megöleltem.
-Ne haragudj Castiel. - suttogtam.
Ezek után, hogy tudok majd vele normálisan beszélgetni? Most, hogy ezt tudom, én nem bírok a szemébe nézni. Bántottam. Folyamatosan csak bántottam és kitudja még kicsoda. Egyszerűen nem tudom elhinni. Castiel eltolt magától és mélyen belenézett a szemembe. Szomorú volt, de viszont megkönnyebbült.
-Köszönöm, hogy meghallgattál. - suttogta.
-Én köszönöm, hogy elmondtad nekem. Alig ismersz, de mégis. Egy ilyen személyes dolgot elmondtál nekem.
-Mert úgy érzem, hogy benned megbízhatod. Viszont valami furcsa benned... Hasonlítasz azokra a Pokol Démonaira. A kisugárzásod, a külsőd. Ugye te nem vagy az?
Nagyot nyeltem. Dehogy is nem! De nem mondhatom el neki, különben végleg összetörik.
-Nem... Nem vagyok az...
-Akkor jó. Hiszek neked. Ha találok akár egy olyan szörnyeteget is, saját kezemmel fogom megölni!
Ha most megtudnád, hogy én valójában Liza vagyok és egy Tűz Isten, vagy is Pokol Démon, akkor... Képes lenne rá? Végül is elfogadnám a halálomat. Hisz mindig bántottam és az őseim megölték a családját a szeme előtt. Most már tudom. Mindent tudok.
-Most megyek. Ha elmered mondani bárkinek is ezt az egészet, nagyon megjárod! - váltott át Castiel a régi stílusára.
-Nem fogom. Betyár becsület!
-Jó legyél. Nekem aztán ne hozz haza semmiféle buzit oké?
-Hát buzit nem fogok, viszont.....
Castiel az ujját a számra tette, így nem tudtam befejezni. Nem is akartam folytatni. Olyan dolgot tettem helyette, amit lehet nem kellett volna. Megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy nekem ott van Syukuri viszont csak kényszerből vagyok vele. Nem szeretem. Az sem érdekelt, hogy Castielnek van barátnője, hisz őt sem érdekli Deb. Aztán magamhoz tértem. Mégsem tehetem ezt azzal a lánnyal. Biztos nagyon szereti Castiel, és Castiel is azt a lányt. Ez most csak egy... Futó kaland. Azon nyomban eltoltam a fiút.
-Ezt nem kellett volna.
-Ugyan miért nem? Senki nem tiltotta meg. - jött közelebb Cast, de megint csak eltoltam.
-Neked ott van Deb, nekem meg Syukuri. Ezt nem tehetjük Castiel!
-Mert miért nem? Érzem Elizabeth, hogy olyan vagy mint Liza. Szerelmes vagy belém és ha csak egy kicsit is hozzád érek gyorsabban ver a szíved.
-Nem Castiel... Ez nem igaz! Azt gondoltad, hogy mivel elmondtad nekem a te kis történetedet meglágyul a szívem és ágyba megyek veled? Hát nagyot tévedtél! Nem vagyok a csajod és nem is leszek! Egy ilyen embert mint téged senki sem szeret! Ezt jegyezd meg Castiel... Egy féreg vagy! - mondtam idegesen, egyenesen Castiel szemébe.
Kikerültem és letrappoltam a lépcsőn. Becsaptam magam után az ajtót és gyors léptekkel mentem egészen a butikig. Rosa is pont akkor ért oda. Bár ő nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval...
-Szia. - köszönt nekem.
-Szia.
-Te nem Liza egyik rokona vagy? Annyira hasonlítasz rá.
-De, igen. A nevem Elizabeth White. Liza sokat mesélt rólad. A neved Rosa nemde?
-De igen. Mindenki Rosanak hív, de a rendes nevem Rosalya.
-Oh ne haraudj.
-Semmi baj. Te is a Sweet Amorisba fogsz járni?
-Igen. - mosolyogtam.
-De jó lesz! Na nekem most mennem kell. Randim van. Akkor majd még találkozunk. Szia!
Egy gyors ölelés és elfutott. Szia Rosa... Tovább sétáltam. Lysander és Kentin sétáltak épp a házunk felé, de nem biztos, hogy épp hozzánk mennek. Kentin hátranézett, majd előreszólt Lysandernek. Lys hátrafordult.
-Szia Elizabeth! - köszönt hangosan Lys.
Odamentem hozzájuk.
-Szia Elizabeth? - kérdezett rá Kentin.
-Igen Elizabeth. Elizabeth White.
-Én Kentin vagyok. - nyújtott kezet.
-Kentin. - csapott rá Lys, a kekszem srác kezére.
-Elnézését kérem hölgyem. - Kentin megcsókolta a kezemet.
Egy kicsit éreztem, hogy elpirulok. Ez tiszta Lysanderes volt.
-Na és mit csinálsz te itt a városban? Egyedül?
-Eljöttem otthonról, mert Castiel felhúzta az agyamat.
-Te Castiellel laksz együtt? - akadt ki Lys.
-Igen, meg még sok emberrel.
-Azt hittem, hogy csak te meg ő... - könnyebbült meg Lys.
Nem értem ezt a fiút. A csendet Kentin törte meg.
-Van kekszem, kérsz? - nyújtott felém egy csokis kekszes zacskót.
-Köszönöm nem.
-Kár. Pedig finom.
-Elhiszem. Majd máskor.
-Te is a Sweet Amorisba fogsz járni? - váltott témát Kentin.
-Igen oda. Már várom. Kíváncsi vagyok az iskolára is, és az osztály társaimra is. Remélem kedvesek lesznek velem.
-Biztosan! Amelyik fiú bántani mer, azt meg elintézem. De nem hiszem, hogy egy ilyen cuki lányt, mint téged piszkálnának a fiúk. - kacsintott vidáman Kentin.
-Nekünk dolgunk van! Szia Elizabeth! - mondta hirtelen Lysander, majd elrángatta a kekszes gyereket.
Kentin nagyban integetett még az utca végén is. Nem is értem. Olyan hamar elment az első félév, pedig olyan hosszú volt és alig ismertem meg az osztály társaimat. Pedig szinte mindig velük lógtam. Mosoly ragadt az arcomra és így mentem végig a városon, végül haza értem.

Lysander, Castiel és Kentin ott beszélgettek a kanapén. Szúrósan néztem Castielre.
-Szia Eli. Végre hazajöttél. - mondta mosolyogva Castiel.
-Ne játszd az agyadat Castiel! Én neked nem vagyok Eli! Idióta.
Levettem a cipőmet és beleléptem a papucsomba.
-Gyere Eli, csüccs ide mellém! - tette maga mellém a kezét Kentin.
Odaültem mellé. Kentin a kezét átette a hátam mögött. Majd kicsivel később hátulról beletúrt a hajamba. Kis perverz. Mr. Keksz.... Ez nem túl jó ötlet. Aztán Castiel kettőnk közé furakodott. Mérgesen nézett Kentinre. Syukuri és nyitott be, majd egyenesen hozzám jött és vadul megcsókolt.

72. rész & 73. rész

Alex ásított, majd felült az ágyon. A haját teljesen elfeküdte.
-Alex... Mit csinálsz te itt? - idegeskedtem.
-Ja csak átjöttem hozzád aludni. Nem volt kedvem egyedül aludni. - mondta álmosan.
-Senki nem engedte meg neked, hogy mellettem aludj!
-De, én. De akkor bocsánatot kérek. Ne haragudj!
Odalépett hozzám. Olyan kábultam nézett rám...
-Nem haragszom.. Csak máskor kérdezd meg. - mondtam halkan miközben elfordítottam a fejem.
Megfordultam, így háttal álltam Alexnek. Alex a kezét a fejemre tette, majd megpuszilta az arcom. A másik kezét a fenekemre tapasztotta. Csak egy kicsit fordítottam oldalra a fejem és Alex lesmárolt.
Elővett a háta mögül egy aranyos kis macit meg egy fekete dobozt. Elváltak az ajkaink, majd átnyújtotta az ajándékokat (?).
-Boldog karácsonyt! - mondta egy szájra puszi mellett.
Képtelen voltam megszólalni. Alex mellett ébredtem egy hálóingben. Akkor letapizott és megcsókolt. Elvettem tőle a macit meg a dobozt és az asztalra raktam. Meglepődtem. Nagyon.
-Baj van? - nézett rám aggódva.
-Nincs. Csak... Erre nem számítottam.
-Értem. Mindenesetre remélem élvezted és nem fogsz rám megharagudni. - mosolygott aranyosan.
-Nem fogok megharagudni ezért. Már úgy is szerettem volna elmondani. Alex, én....
Viszont nem fejeztem be, mert Virág rontott be a szobámba és kiráncigált a ház elé. Csak nyolc-kilenc fiú volt az udvaron. Egy szál hálóingben azt hittem megfagyok, de Sebastian rám adott egy bundás, hosszú kabátot.
-Köszi Seby. - mosolyogtam rá. - Miért rángattál ide? - kérdeztem Virágtól.
-Mert ha nem mész el gyorsan valahova, akkor előttük fogsz átváltozni.
Gondolom Alexre meg a többiekre gondol. Ott vannak az unokatesóim és Syukuri tesói. Jesszus de rég láttam őket. Boldogan futottam oda hozzájuk.
-Kotori! - öleltem meg az uncsim.
Kotori egy rózsaszín hajú komoly csaj. Egy igazi kocka. Állandóan a szobájában ücsörög és tanul. Tiszta Armin. PSP függő. Ja és velem egy idős.
-Elizabeth. - ölelt meg ő is.
-Hé csajszi! Mi is itt vagyunk ám! - mondta Daniel.
Daniel 21 éves, üzletember. Komoly, viszont ha nem a munkahelyén van nagyon laza. Kedves és imádja az édességet. Még régen ő szokott nekem segíteni a házi feladatokban. Daniel tanított meg biciklizni. Nagyon sok időt töltöttem vele és Lukeval. Emlékszem mindig amikor náluk aludtam és dörgött meg villámlott mellette aludtam.

Toya. Toya 17 éves. Narancssárga haja van. Laza menő srác. Nem a legjobb tanuló, de nem is a legrosszabb. Szeret zenét hallgatni és rajzolni. Én őszintén nem néztem volna ki belőle, hogy Toya szeret rajzolni. Toyanak sok csaja volt, viszont egytől egyik ribancok voltak.

Kagami. Kagami 18 éves. Állandóan bulizik vagy olvas. Rejtélyes egy srác. Tiszta kocka, viszont amint hazaér bevadul. Iszik, csajokra vadászik és volt olyan amikor ráhajtott egy cuki srácra is. Nem szokott sokat beszélni.

Aztán Harry és Jack. Harry 19, Jack 18 éves. Nagyon hogy is mondjam... Furák. Tisztára olyanok mint valami vad állatok. Legalább is ahogy hallottam az ágyban. A suli összes bigéjét megszögelték. De komolyan! Kivéve az elsősöket meg persze engem. Jack azért egy kicsivel komolyabb, mint Harry. Ha egyedül mennek bulizni, egy este hat-hét helyen is megfordulnak. Nem tudom a csajok mit esznek rajtuk....
-Daniel. Fiúk. - mosolyogtam rájuk.
-Kisasszony. - mondta Sebastian.
-Gyere Elizabeth! Dolgunk van. Kotori, te velünk jöhetsz. Fiúk, ti üdvözöljétek Luket és a többi fiút. - mondta szikrázó szemekkel Virág.
A fiúk annyira megijedtek tőle, hogy berohantak a házba ahogy csak tudtak. Milyen gyávák... Bár így Virág tényleg nagyon ijesztő. Virág belém karolt, majd Kotoriba. Elindultunk a kastélyomhoz. Sebastian mögöttünk sétált. Hátrapillantottam. Mintha gondolkozna valamin.
-Sebastian. - léptem mellé.
-Van valami gond kisasszony?
-Nem, nincs. Viszont veled minden rendben?
-Természetesen. De kérem ne foglalkozzon velem. Én csak egy komornyik vagyok. - mosolygott Sebastian.
Olyan megnyugtató a mosolya. Megérkeztünk a kastélyhoz. Kotori leragadt Mike mellett. Én és Virág felmentünk a szobámba. Zora boldogan jött oda hozzám. Megsimogattam. Lecsüccsentem az ágyra.
-Hamarosan átváltozol. Csak egy pillanat lesz az egész. - mondta komoyan Virág és leült mellém.
-Olyan furcsa lesz. Új külső, új élet. Igaz, hogy ti mindenről tudtok, de az osztálytársaim meg nem. Mi van ha elcseszem?
-Nem fogod. Ha kell akkor Yuuichi kitörli azokat az emlékeidet, amelyek velük kapcsolatosak.
-Nem kell.
-Rendben van. Akkor most magadra hagylak. Beküldöm Sebastiant, hogy figyeljen rád, de szerintem felesleges. Nekem van egy kis dolgom a kastélyomban.
-Menj csak. Sebastiant meg kérlek küld be. Beszélni akarok vele.
-Oké. Szia Elizabeth!
-Szia Virág.
Aztán Sebastian jött be. Megállt az ajtónál.
-Miről szeretett volna velem beszélni kisasszony?
-Sebastian Michaelis....
-Elnézést Elizabeth.
-Semmi. Sebastian. Mikor jöttünk a kastélyba, útközbe nagyon elgondolkoztál valamin és engem néztél. Szeretném tudni mi járt a fejedben.
Sebastian hallgatott.
-Vagy is... Bocsánat Sebastian, nem rám tartozik. Ha szeretnéd, akkor majd elmondod.
-Nem kell bocsánatot kérnie. Sajnálom, de még nem szeretném elmondani magának. Majd ha átváltozott.
-Rendben van Sebastian. Ahogy gondolod. Most kérlek hagyj magamra.
-Ahogy óhajtja. - hajolt meg Sebastian és kiment a szobámból.
Vajon milyen leszek? Zora felugrott mellém az ágyra. Valaki kopogott.
-Gyere be!
-Szia. - köszönt unottan Kento.
-Szia Kento.
-Figyelj Elizabeth! Holnap lesz karácsony másnapja. Beszéltem Luke-val. Mondtam neki, hogy majd csak pénteken mész vissza. Te vagy Luke és Liza unokatesója oké? Nem más! Minden világos?
-Igen Kento.
-Ha valami gond van, akkor keress meg. Szia!
Kento mindig ilyen komoly marad... De így bírom. Alig ismerem, de mégis olyan mintha kiskorom óta ismerném. Igaz, hogy nem valami barátságos típus, meg túl komoly és így nem megy neki úgy a kommunikáció mint nekem vagy akármelyik embernek.

Egyszer csak egy burokban voltam. Megkezdődött az átváltozás. Úgy 5 percig tarthatott. Fájdalmas volt. Nagyon. A fejem hasogatott, nem éreztem a lábaimat és a kezeimet és görcsbe rándult a hasam. Kicsit szédültem még az átváltozás után, de amikor már semmi bajom sem volt, kiléptem a szobámból és lementem.
Mindenki ott állt. Sebastian, Ciel, Alois, Claude, Mike, Virág, Ace, Ukyo, Ajay, Kento, Ikki és a védelmezők. Sebastian mosolygott, Ciel komoly arcot vágott, Alois bájosan mosolygott, Claude is tiszta komoly volt, Mike szintén mosolygott ahogy a többiek is.
-Na? Mit szóltok? - kérdeztem boldog mosollyal az arcomon.
-Fantasztikus.
-Gyönyörű.
-Eszméletlenül szép.
Jöttek sorra a különböző válaszok. Megnyugodtam. De már én is látni akarom magam. Kerestem egy tükröt. Fekete hajam van, és vörös szemeim. Nekem tetszik az új külsőm, ha másoknak is akkor minden oké.
-Ideje lenne készülődni! Holnap lesz az esküvő! Virág, te menj vissza a házunkba. Ace, te menj el Ikkivel Virág kastélyába. Kento és Ukyo ti az ilyen egyéb dolgokat fogjátok megcsinálni. Hol legyenek az asztalok, székek meg ilyenek. Mike, Sebastian és Claude. Ti készítsétek el az ételeket és italokat. Ciel és Alois, ti addig foglalkozzatok a gyilkossággal. Srácok. - fordultam a védelmezők felé - Tudjátok mi a ti feladatotok.
-Igen Elizabeth kisasszony. - mondta Shinji.
-Rendben van. Akkor mindenki tudja mit kell csinálni. Holnap 12-kor találkozunk itt a kastélyban Virág, fiúk ti pedig az esküvő helyszínén várjatok ránk.
Mindenki elment a dolgára. Virággal még megbeszéltem, hogy holnap reggel jöjjön vissza és majd én megcsinálom a haját és segítek neki amiben lehet. Felmentem a szobámba. Előkerestem valami ruhát holnapra. Egy fehér egybe szoknya mellett döntöttem, ami a combom közepéig ér. Pánt nélküli és a derekánál van egy fekete öv, amin egy fekete virág van. Megkerestem a fekete magassarkúm és még egy harisnyát.

Leültem az asztalomhoz. Kell egy új facebook fiók. Megcsináltam a facebook fiókom. Bejelöltem azokat az embereket, akik tudják, hogy ki is vagyok én. Két ilyen ember volt. Virág is Ace. A többieknek nincs facebookjuk. Ja még ott van Syukuri. Azonban, bejelölt Castiel is. Üzenetem is jött tőle.
Castiel: Csá csajszi! Mi a szitu?
Elizabeth: Ismerjük egymást?
Castiel: Nem. De szeretnélek megismerni. Ha jól tudom, akkor Liza unokatesója vagy. Nem láttam még ma és mivel minden unokatesója itt van, gondoltam megkérdezem, hogy nem e tudod merre van a én Lizám.
Elizabeth: Nem nem tudom.
Leléptem facebookról. Basszus Castiel... Majdnem lebuktattam magam. De szerencsére előbb gondolkodtam aztán cselekedtem, ami nálam nagyon ritka dolog. Most én mit csináljak itt? Halálra unom magam. Lemegyek a konyhába. Megnézem hol tartanak a fiúk.
Jól haladnak. Milyen szép torta. Nagyon élethű. A torta Virágot és Acet ábrázolja. Nagyon cuki.
-Nagyon szép lett a torta! Nagyon ügyesek vagytok! - dicsértem meg őket.
-Hogyan lehetnénk a White család komornyikjai, ha ezt az egyszerű tortát nem tudtuk volna elkészíteni?! - kérdezte Sebastian és Mike.
Claude csak folytatta tovább a munkát. Ha minden a terv szerint halad, tökéletes lesz az esküvő. Remélem senki nem teszi majd tönkre! Ha igen, akkor halál fia lesz az illető. Kimentem a kastély kertjébe. Milyen szép még ilyenkor is. Leültem a padra, de előtte lesepertem róla a havat.

Gyönyörű. Úgy itt maradnék egész nap. De nem lehet... Megfogok fázni. Még egy darabig ücsörögtem, majd bementem a kastélyba. A három komornyik szorgosan sütögetett a konyhában.

Mit csináljak itt? Úgy unatkozok. Elmegyek sétálni egyet. Felvettem egy csíkos pulcsit, majd elindultam utamra. Csend. Kellemes ez a csend. Miközben sétáltam az erdő egyik sötétebb részén, valaki hátulról egy kendőt vagy nem is tudom mit tette az orromra és a számra, majd elájultam.

Egy házikóban ébredtem. De úgy, hogy a két kezemet valaki összefogta a fejem felett, és a hasamat simogatta. Könnyek szöktek a szemembe mikor megláttam ki az.
-Mit csinálsz? - kérdeztem halkan.
Nem hittem volna, hogy ilyenre képes. Nem mondott semmit, csak engem nézett.
-Mit művelsz Claude? - kérdeztem már bátrabban és határozottabban.
-Én...
-Húzz a fenébe! - löktem el magamtól Claudet.
Letöröltem a könnycseppeket az arcomról és dühösen néztem Alois komornyikjára.
-Ne gyere a közelembe!
Ez volt hozzá az utolsó mondatom. Erre nem tudok mit mondani. Megfogja kapni a méltó büntetését. Mikor kiléptem a házikóból megpillantottam Sebastiant. Nem érdekelt semmi. A karjaiba borultam és kisírtam magam. Egy jó tíz perc múlva már a kastély fele sétáltunk. Sebastian megállt a pillanatra.
-Baj van Sebastian? - fordultam hátra.
-Nincs. - mosolygott.
Odalépett hozzám és egyre közelebb hajolt, majd... Megcsókolt. Gyengéd volt, de mégis olyan követelőző. Mégis miért? Ma mindenki ilyen izé? Ellöktem Sebastiant, bár nem akartam. Élveztem, hogy csókol. Nem mondtam neki semmit csak leléptem. Vissza a kastélyba. Már délután négy óra lesz, kilenc perc múlva. Úgy unatkozok itt. Bemegyek a városba. Úgy se ismer senki, szóval mindegy. Elmegyek moziba. De... Ezt a vizes meg koszos ruhát át kéne vennem. Kerestem valami ruhát, ami egy GARAGE-s trikóból és egy pulcsiból meg egy szintúgy GARAGE-s melegítőt mellé egy converse tornacipőt. Megfésültem a hajam és elindultam a városba.

Nem kellett sokat gyalogolnom. Már csak az a kérdés mit nézzek meg? Ez a horror film jó lesz. The House a neve. Még nem láttam. Megvettem a jegyet, vettem kólát és pattogatott kukoricát. Beültem a filmre. Itt van Castiel és Lysander?! Castiel tudja ki vagyok... Vagy is csak azt, hogy Liza unokatesója vagyok. Jól van leszarom. Ne már! Mellé kell ülnöm, mert egy oda szól a jegyem, kettő nincs máshol hely.

Leültem Castiel mellé és rám sem hederítettem, Castiel viszont azonnal kiszúrt magának. A tekintetével majd felfalt.
-Szia Elizabeth?!
-Szevasz vörös. - mondtam flegmán.
-Nézd Lys micsoda pipi. - bökte vállon Cast Lysandert.
-Hűha! Csini egy csaj és még a teste is eszméletlen.
-Hát az! - értett egyet Castiel a haverjával.
-Még egy akkor idiótát mint téged vörös, nem látott a világ. Kopj le róla világos?
-Tetszik! - mosolygott Castiel elbűvölően.
Ez a mosoly. Mindjárt elolvadok tőle. Azok a vágytól égő szemei.
-Nagyon szeretheted Lizát te buzi. - morogtam.
-Én buzi? És igen, szeretem!
-Te, buzi! Nem tudod mit jelent? Az már nem az én bajom. Ja nagyon szereted. Látszik rajtad, hogy mindjárt lekapsz! Na arra várhatsz te barom... Liza mondta, hogy lehet ad neked egy esélyt, de ezek után... Soha! Amúgy is. Soha többé nem láthatod szóval mindegy. Ez nem szerelem Castiel.
-Tisztára olyan vagy, mint Liza. Te dumálsz itt nekem a szerelemről? Hány pasinak az ágyát jártad már be?
-Egy sráccal feküdtem le egész életemben. Nem úgy mint te, aki minden csajt lekap a sarkon...
-Ez nem is igaz! - förmedt rám Cast.
-Igazán? Én nem így tudom! Minden ribanccal lefeküdtél te barom! Mázli, hogy Liza nem volt olyan hülye, hogy ágyba bújjon veled és csak magadnak köszönheted, hogy nem is fog.
Castiel erre már nem mondott semmit, hanem búson bámult maga elé. Elkezdődött a film. Ma van karácsony és én nem is ünnepeltem. Se fa se semmi... Ennyit a karácsonyról. Vége lett a filmnek.
-Még találkozunk Elizabeth. - ment el mellettem Castiel.
-Biztosan...
Úton hazafele azon gondolkoztam, hogy miért vagyok én egy Istennő. Miért nem valaki más az? Miért kellett felbukkannia ennyi embernek az életemben? Miért születtem meg egyáltalán? Ha én nem lennék, minden könnyebb lenne. Annyi ember életét nehezítettem meg eddig. Nem is haza kell mennem, hanem a kastélyba. Remek...

Visszafordultam. Most megint sétálhatok egy 15 percet. Nagyon jó. Csend. Mindenhol... Mindenki ünnepli a karácsonyt a családjával. Mikor megérkeztem a kastélyomba, felmentem egyenesen a fürdőbe és lefürödtem. Hajat mostan valami rózsás samponnal és megértem megszárítani a hajam. Szerintem holnap felrakom kontyba. Az lesz. Felöltöztem és elmentem aludni.

73. rész

December 25. Szerda

Nagy nehezen felébredtem, de csak azért mert Virág ébresztgetett. 

-Ébredj El! Ébredj már! Már 8 óra van. - rángatta a kezemet.

-Jól van na. - mondtam álmosan.

-Végre. Már egy tíz perce itt keltegetlek. Készülődjünk! 

-Virág.. Majd csak fél 12-kor kezdődik az esküvő.

-Tudom, de ez a nagy napom! Kelj már fel és öltözz! 

Nem volt más választásom. Kimásztam az ágyamból és felvettem azt a ruhát amit tegnap előkészítettem, majd bevonultam a fürdőbe. Elkészítettem a hajam, de előtte ki kellett vasalnom. Egész szép konty. Kisminkeltem magam. Visszamentem a szobámba.

Virág már nagyon ideges.

-Nyugi Virág! Nyugi... Gyere.

Megcsináltam a haját és kisminkeltem. A ruhát még nem vette fel, mert nem akarta, hogy valami baja legyen. Nekem se kellett volna még felvennem.. Na de mindegy. Mike behozta a szobámba a reggelit, majd Virággal elfogyasztottuk a mennyei palacsintákat. 

Elmeséltem mindent a tegnapi napról a nővéremnek. Nem volt számára meglepő ez az egész. Nem is értem miért nem. Talán olyat tud, amit én nem. Viszont amikor még egyszer elmondtam neki azt amikor Sebastian megcsókolt, mert ugye nem figyelt rám mint a legtöbb ember. Na de amikor ugye elmondtam neki, hogy Sebastian lesmárolt, akkor aggódva nézett rám.

-Virág. Mi van? 

-Nem... Sebastian ezt tudta... Én.. Izé... - állt fel zavartan Virág és elrohant. 

-Virág! - kiabáltam utána, de hiába.

Mi van? Mit tudott Sebastien? Mi ez az egész? Már fél kilenc is elmúlott, mikor magamhoz tértem. Furcsa érzés kerített hatalmába. Egy pillanatra láttam valamit, valaki más szemével. Hallottam amit ő és a gondolatait is hallottam. Azok az érzések lappangtak bennem, ami abban a személyben. Egy pillanatra Ő voltam. Hogy ki az az Ő? Fogalmam sincs, de ez is a csókkal kapcsolatos. Hamarosan kirakom a kirakóst és megtudom mi az igazság. 

Lementem az előtérbe. Leültem a kanapéra. A bal lábam áttettem a jobb lábam felett, a karjaimat pedig összefontam a mellkasomon. 

-Jó reggelt kisasszony! - köszönt Mike.

Nem köszöntem neki vissza. Mi van velem? Olyan rideg vagyok... 

-Mit szeretne reggelizni? - kérdezte Mike. 

A szemében látszott a félelem. Ilyen ijesztő lennék amikor ilyen vagyok? Pedig én... Mi van ha megbántom? 

-Semmit.

-Rendben van. Esetleg kér valamit inni?

-Nem köszönöm. - mosolyogtam Mike-ra.

Mi volt az az előbb? Tisztára olyan voltam, mint Kento. 

-Az esküvővel kapcsolatosan. Minden rendben van? 

-Természetesen. A torta és egyéb sütemények elkészültek, a védelmezők pedig berendezték az esküvő helyszínét. 

-Remek. Nem láttad Virág merre rohant?

-Nem, sajnálom.

-Semmi baj. Akkor megyek és megkeresem. - álltam fel és elindultam az ajtó felé. 

-Nem kell.

-Virág? Miért rohantál el? - fordultam meg.

-Semmiség volt. Majd Sebastian elmondja ha akarja. Viszont már 9 óra. 

-Még van kemény 3 óránk Virág.

-Tudom. Megyek segítek Kotorinak készülődni. 

-Oké. Én a szobámban leszek.

Felmentem a szobámba szép lassan. Hova siessek? Úgyis csak unatkoznék a szobában. Vagy mégsem? Mikor beléptem a szobámba, ott találtam Takumat, Mahirot és Kyout.

-Mi van fiúk? 

-Kéne a segítsége kisasszony. - mondta Takuma.

-Elizabeth. - javítottam ki a fiút.

-Elnézést, Elizabeth.

-És miben kellene segítenem?

-Nem tudjuk mit kéne felvennünk... - mondta nagyon halkan Takuma.

-Nem tudjátok mit vegyetek fel? Segítek. Viszont szerintem el kell mennünk vásárolni. Vásárlásra fel fiúk! - mondtam. 

Elindultunk a butikba. Szerencsére az eladó, vagy is Leigh nagyon segítőkész volt. Először Mahironak kerestünk ruhát. Csak 15 perc kellett hozzá. Kyou már egy fokozattal rosszabb volt. Annyit válogatott, hogy csak na. De azért neki is találtunk hasonló szettet, mit Mahironak. Ez volt 33 perc. Aztán következett Takuma. Másodpercre pontosan egy óra, négy percig tartott a ruha választás. Már a végén olyan ideges voltam, hogy neki semmi se tetszett, mert ez nem tetszett, annak az volt a baja, a másik meg túl csicsás... Aztán egy egyszerű fekete öltöny, nadrág mellett döntött, egy fehér inggel és fekete nyakkendővel, pont mint a többiek. Most mondjátok meg... Mindegyikőjük azt választottam, amit először mutattam nekik. 

Megvettük a ruhákat és visszamentünk a kastélyba. 1 óra, 52 percet töltöttünk összesen a butikban. Már csak egy óra, nyolc perc van az esküvőig, meg plusz az a fél óra. Addig a fiúk felöltöztek, én is kicsit rendbe szedtem magam, akkor segítettem Virágnak felvenni a ruháját, majd megcsináltam Kotorinak a haját. Neki is csináltam egy cuki kis kontyot. Hamar elment az a maradék idő. A fiúk előrementek Kotorival, mi meg Virággal vártunk egy kicsit. Majd én is elindultam, nem sokkal később Virág is megérkezett. Gyönyörű! 

71.rész

Lelöktem magamról Aloist.
-Alois. Még is mit képzelsz? Nem vagyok a tulajdonod, hogy kedvedre nyalogathass! Egyáltalán miért jöttél ide?
-Elizabeth. Te az enyém vagy! Azért vagyok itt, mert a királynő azt parancsolta. A városban történt egy gyilkosság. Egy veled egyidős lányt öltek meg.
-Akkor menj! Ciel van olyan okos, hogy megoldja egyedül az ügyet, de ha a királynő azt mondta, hogy neked is segítened kell akkor segíteni is fogsz! Szia Alois. - toltam ki Aloist az ajtón.
Atyám Alois. Honnan veszi, hogy az övé vagyok? Becsuktam az ajtót és visszaültem az ágyra. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón.
-Ki az? - kérdeztem unottan.
-A vörös lovag. - mondta szórakozottan ezek szerint Castiel.
-Akkor te nem jöhetsz be.
Castiel mosolyogva lépett be a szobámba.
-Castiel. Te most süket vagy, vagy esetleg nem tudod értelmezni a szavakat?!
-Tudod a bocsánatkérés nem az én műfajom, ezért csak annyit akarok mondani, hogy bocs.
-A bocsokat az erdőben keresd.
-Ez nem volt vicces. - mondta unottan a vörös és leült mellém.
-Nem is viccnek szántam. - húzódtam el tőle.
Mit akar ez a tökfej? He? Castiel mióta van itt? Mi történt? Várjunk csak... Pár dologra emlékszek. Valami bocsánatkérésről volt szó. Mik ezek a filmszakadások?
-Na akkor megyek. Este Virág szobájában ő és a pasija turbékolni fognak, szóval nem kéne zavarnod őket. Luke és Nicolas fog vacsit főzni, aztán ők is a csajaikkal lesznek. Ha van kedved, akkor átjöhetsz a szobámba. Megnézünk valamit.
-Akadj már le rólam Castiel! Megígértél valamit! - néztem komolyan rá.
Hogy csillognak a szemei! Olyan... Gyönyörű! Megbabonáz. És Castiel ki is használja, hogy érzek iránta valamit. Ő már csak ilyen, és nem is fog változni.
-Én csak a barátod akarok lenni. Minek ezek a veszekedések? Egy házban lakunk.
-Legyen... Válassz valami olyan filmet ami nem romantikus és nem is horror.
Odaléptem az asztalomhoz.
-Nem akarok nagy barátságba lenni veled, viszont nem is akarok az ellenségeddé válni. Olyan érzelmeket táplálok irántad, amilyeneket még soha senki iránt viszont ezek az érzelmek kezdenek elhalni. Megfogom várni, míg örökre megszűnnek ezek a fájdalmas érzelmek. - mondtam ki, közben egy papírt szorongattam a kezemben amit az asztalomon volt.
-Liza. Én még mindig szeretlek és egyre jobban és jobban foglak szeretni! Lehet, hogy te ki fogsz szeretni belőlem, de én akkor is küzdeni fogok érted!
-Nem... Nem kell Castiel. Felesleges. Egy év múlva már biztos lesz barátnőd! Nem fogsz rám várni. Ismerlek annyira, hogy ezt tudjam. És most kérlek menj a szobámból.
Pár könnycsepp folyt végig az arcomon. Olyan nehéz volt ezt kimondani, viszont nem hazudtam. Castiel kiment a szobámból. Jó lesz ez így! Megtöröltem az arcom. Nem szabad Castiel miatt búslakodnom! Ő sose lehet az enyém... Soha.
Ledőltem az ágyra és a plafont bámultam.
-Húgi! - hallottam meg Luke hangját.
Az ajtó úgy nekicsapódott a szekrénynek, hogy csak na.
-Luke! Vigyázhatnál!
Felültem az ágyon és kíváncsian néztem a tesóm kipirult arcát.  
-Segíts! Vészhelyzet alakult ki!
-Mi?
-Elfogyott a sajt!
-Te most szórakozol velem? - akadtam ki.
-Nem! Kajak elfogyott. Most hogyan lesz tökéletes a bolognai spagettim?
-Luke. Elmész a boltba és veszel.
-De főznöm kell!
-Na még nem hallottalak ilyen lelkesnek, mikor főzésről volt szó. Elmegyek és a boltba.
Felálltam az ágyról, előkaptam a szekrényemből egy pulcsit és elraktam a pénzt, amit Luke adott. Annyit hálálkodott, hogy már majdnem lecsaptam. Amilyen gyorsan tudtam elhagytam a házat és elindultam a boltba. Milyen kellemes idő van. Nemsokára megérkeztem a boltba. Ott van Nath! Odamegyek hozzá.
-Szia Nath! - köszöntem neki.
-Oh. Szia Liza! - mosolygott szelíden a szőke srác.
Egy egyszerű fekete pulcsi volt rajta és egy fekete farmer. Így olyan cuki!
-Mit veszel? - kérdezte Nath.
-Sajtot. A tesóm kiakadt, hogy elfogyott a sajt és nem volt hajlandó eljönni a boltba.
-Értem. Nekem mennem kell. A barátnőm már vár. - mondta elpirulva Nath.
-Ba... Barátnő? - kérdeztem szomorúan.
Ez fájt. Barátnője van? Közben meg elhívott randizni? Ez... Megpofoztam Nathot és kirohantam a boltból. Hogy tehette ezt? Azt hittem ő normális. Hogy is hihettem? Castiel után, ez már csak hab volt a tortán. Miért dőltem be neki? Miközben rohantam nem néztem az utat és nekimentem valakinek. De nem estem el, mert az illető megfogott. Átkarolta a derekam...
-Liza.
-Lys... - mondtam és a fejem a mellkasára hajtottam.
-Mi a baj Liza? - simogatta meg a fejem Lysander.
-Nathaniel... Holnap randink lett volna, ma meg találkoztam vele a boltban és azt mondta várja a barátnője. - suttogtam.
-Ne is foglalkozz a szöszivel! Nem érdemel meg téged!
Aztán megfogta a fejem és megpuszilta a homlokom. Lysander? Ellöktem magamtól a fiút és egyenesen hazarohantam. Vetettem egy gyors pillantást az órára. Fél négy múlt öt perccel. Felrohantam a szobámba. Alex állt a lépcső legtetején. Akaratlanul a karjaiba borultam.
-Liza. Mi van?
-Fiúk... Minden fiút utálok! - mondtam idegesen.
-Engem is?
-Nem... Bocs.
Hátrébb léptem. Miért is foglalkozok én azokkal a gyökerekkel?
-Alex. Kérhetek valamit? - felnéztem Alexre és csábítóan mosolyogtam rá.
-Persze. Ha így mosolyogsz nem is tudnák nemet mondani.
-Akkor velem töltenéd a holnapi napot?
-Örömmel! Na és mit tervezel? - kérdezte kíváncsian.
-Ti-tok. - kacsintottam.
-Ahogy gondolod. Hova akarsz menni? - kérdezte még kíváncsibban.
-Sehova. Itthon maradunk. De majd mindent megtudsz Alex! Csak várd ki.
Otthagytam Alexet és bezárkóztam a szobámba. Kihasználom, egy helyes pasival lakok együtt akinek ráadásul nincs is csaja. Egye majd a féltékenység Castielt is, meg Nathanielt is! Elegem van már minden fiúból. Az előző sulimban is csak kihasználtak a fiúk. Főleg Syukuri. Piszok helyes, szerintem. Ő a suli egyik legmenőbb fiúbandája közé tartozott. A csajok állandóan tapadtak rá, így nem is akartam vele járni. Akit csak ért, felcsinált... De ne beszéljünk róla! Nincs értelme. Ekkor csengettek. Vajon ki lehet az?
Kinyitottam az ajtót és még a lélegzetem is elállt. Ő? Itt? Miért? Hogyan?
-Szia Elizabeth! - köszönt pimaszul mosolyogva.
-Syukuri... Mit keresel itt? Honnan tudtak, hogy ide költöztem? Mondtam már, hogy hagyj engem békén! - mondtam idegesen.
Beakartam csukni az ajtót, de ez a barom odatette a lábát és nem sikerült becsuknom.
-Elizabeth...
-Nem vagyok Elizabeth! Én Liza vagyok!
-Nem. Te Elizabeth vagy, vagy is voltál. Na akkor Liza. Engedj be!
-Menj innen!
-Figyu cica! A diri küldött, úgyhogy kapd össze magad és gyere!
-Melyik diri? - kérdeztem.
-Na szerinted? Az akinek van egy padlócirkálója.
-Mit akar?
-Honnan a szarból tudjam Liza? De ha nem jössz, komolyan megerőszakollak! Már itt van az ideje, hogy veled is lefeküdjek! - mosolygott perverzen.
-Hallod de hülye vagy! Nem változtál.
-Te se. Na igyekezz! Nem érek rá.
-Akkor szia! Egyedül is eltalálok a suliig.
-De nekem is mennem kell.
Sóhajtottam egyet. Ok... Felvettem a cipőm meg a kabátom és kimentem a ház elé. Syukuri mellettem sétált, és fogta a kezem. Hiába akartam elhúzni a kezem, nem sikerült. Végül beletörődtem a sorsomba. Így sétáltunk a suliig. William tanár úr ott várt az udvaron.
-Jó napot! - köszöntem.
-Hello apa. - mondta unottan Syukuri.
Azt mondta apa? William tanár úr az apja? Bár ugyanolyan perverzek szóval....
-Gyertek.
Elmentünk az igazgatói irodába. A diri ott ült az asztalánál és azt a dögöt simogatta. Komolyan nézett rám. Leültünk.
-Na gyerekek. Azért hívtalak ide titeket, mert egy fontos dolgot kell mondanom nektek. Elizabeth, vagy is Liza. Az igazi neved Elizabeth White. Gondolom már megvan az ereje és kisebb változáson is átesett. Viszont, az nem a teljes átváltozás volt. Hamarosan teljes egészében megkapja a másik testét. Mivel egyik diák sem ismerne magára az intézményben, ezért mint új diák fogja elkezdeni a tanévet. William tanár úrral abban egyeztünk meg, hogy te leszel Syukuri barátnője. Nincs kifogás! Az lesz amit én mondok. Viszlát! - mondta a diri.
A tekintete halál komoly volt, az arca halál komoly volt, a kisugárzása is halál komoly volt. Inkább nem mondtam semmit, mert féltem, hogy a kutyájával leharaptatja a fejem. Akkor ő is tudja ki vagyok és mi vagyok. Meg William tanár úr is, meg akkor ezek szerint Syukurit is beavatták. Felálltam és elhagytam az épületet. Nem történt meg a teljes átváltozás? Syukuri barátnőjének kell lennem? Ez szörnyű! Akkor megcsókolhat és ott is megfoghat ahol nem lenne szabad. Ez rettenetes!
De ha jól értettem amit a diri mondott, akkor egy új diák leszek. Magyarul nem ismerek senkit. De hisz... Akkor csak úgy kell tennem, mintha semmiről sem tudnék. Remélem sikerül. Hazaballagtam. De akkor nem kéne elköltöznöm? Nem kell. Luke beadja, hogy az unokatestvére vagyok azt kész. Gondolom ő is tud a dologról. Gyengéd szellő fújt. A hó is kis pelyhekben elkezdett esni. Az ott Nathaniel? A szöszi ott állt a járda közepén. Szomorúnak tűnik. Biztos dobta a csaja. Így járt. Sétáltam tovább.
-Szia Liza. - köszönt Nath egy kamu mosollyal az arcán. - Áll még a holnap?
-Nem! Legyél a csajoddal. - mondtam hűvösen miközben elmentem előtte.
Nem néztem rá csak mentem előre. Kellett neked Nathaniel. Kellett...
Unottan léptem be a házba. Luke épp az étkezőből jött ki.
-Szia Liza.
-Csá. Vacsi?
-Kész.
-Akkor a szobámban eszek.
-Nem! Ha az a bajod, hogy új diák leszel és Syukuri lesz a pasid, akkor felejtsd el!
-Nem az. Csak nem akarok a vörössel egy asztalnál ülni. Van elég bajom.
Elvettem az étkezőasztalról a spagettit és felvittem a szobámba. Leraktam az asztalra, levettem a cipőm és a kabátom. Leültem az asztalomhoz és elfogyasztottam a fincsi spagettit. Az asztal elkezdett rezegni, és nem tudtam mitől. Aztán rájöttem, hogy a telefonom miatt. Jött egy üzim. Feloldottam a mobilom és megnéztem ki írt. Ismeretlen... Na nézzük mit írt.
Szióka kicsi lány! Jó, hogy ma újra láthattalak. Hamarosan megint találkozunk! Addig is puszillak cicám! :*
Kicsi lány? Hamarosan találkozunk? Puszillak? Cicám? Ki ez a hülye aki ilyeneket ír nekem? Ma látott engem... Sokan láttak ma engem basszus. Na nagyon kíváncsi vagyok ki lehet. Csak nem Syukuri? Á nem! Nem az ő stílusa ez a puszillak meg ilyenek. Nathaniel lenne? Tuti nem... Nathaniel nem kicsi lányozna meg cicázna le. Akkor Castiel? Ő viszont lehet. Meg Alex is.
-Liza! - jött be mosolyogva a szobámba Virág.
A haja össze-vissza állt és tiszta piros volt a feje.
-Minden rendben?
-Igen. Azaz nincs... Teljesen kivagyok. Hamarosan itt az esküvő.
-Tudom Virág, de nyugodj meg! Így nem állhatsz az oltárhoz!
Megkerestem a fésűm.
-Ülj le! - parancsoltam a nővéremre, aki leült az ágyamra.
Megfésültem a haját. Milyen szép kék haja van.
-Na így jó lesz. Most menj és pihend ki magad. Addig amíg Ace meg nem jön.
-Igazad van. Köszike Liza.
Kiment a szobámból. Mennyi az idő? Mindjárt hat óra. Teljesen kimerültem. Fárasztó és eseménydús volt a mai nap. Lefeküdtem az ágyamra és bekapcsoltam a tv-t. Úgy egy órán keresztül nézhettem, majd elaludtam.

December 24. Kedd

Jesszusom! Ma van karácsony! Hogy tudtam elfelejteni? Mi a fene. Alex?? Alex ott feküdt mellett egy melegítőgatyában, rajtam meg egy hálóing volt. Mi volt itt este? Idegesen kiugrottam az ágyból és azon töprengtem mit csinálhattam este Alexxel...

Syukuri Akito

Remélem tetszett ez a rész. Ezen a héten sajnos már nem lesz új rész, mert olyan sok tanulni valóm van/lesz, hogy csoda lesz ha megérem a hétfőt....

70 2/2

Kimásztam a kádból. Csurom víz lett a ruhám. Ránéztem Castilre, aki perverzen vigyorgott. Nem lenne valami jó ötlet előtte levetkőzni, viszont nem tudom, hogy hol van a kulcs.
-Hol a kulcs Castiel? - mondtam, miközben a kulcsot kerestem.
-Nem mondom meg.
Mérgesen néztem Castielre, aki csukott szemekkel feküdt a kádban.
-Kérlek szépen mondd meg hol van a kulcs. Nem fogom még egyszer szépen kérni, szóval most mondd meg hol van. - mondtam neki határozottan, mire fél szemmel rám nézett.
Rámutatott a gatyájára.
-A zsebében van. - nyögte ki.
Kivettem a nadrágja zsebéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Bezárjam? Ne zárjam? Gonosz leszek. Kimentem, és bezártam az ajtót. A kulcsot zsebre vágtam.
Leültem az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépet. Felléptem facebookra. Bejelölt valaki. Nathaniel? Visszajelöltem. Nem sokkal később ez üzenetem is jött tőle.
Nathaniel: Szia Liza. Azt akartam kérdezni, hogy holnap nincs kedved eljönni velem valahova?
Liza: Szia Nath. Én elmegyek veled nagyon szívesen, de mi van a bilinccsel?
Nathaniel: Az eltűnt... Na akkor mit mondasz?
Liza: Nagyon szívesen! :) Hol és mikor?
Nahaniel: 10-re ott leszek a házatoknál. Csak Castielnek ne szólj....
Liza: Nem fogok! :) Na akkor holnap találkozunk Nath! Puszikaa
Nathaniel: Szia! :D
Nathaniel kijelentkezett. Holnap kedd. Akkor jó, mert szerdán lesz Virág esküvője. Igen.
-Hol a fenébe van a fésűm? - hallottam meg Virág ideges hangját.
Segítek neki. Addig is nem ordibál. Szintúgy kijelentkeztem, majd kikapcsoltam a gépet. Átmentem Virág szobájába, akinek tiszta rumli volt a szobájában.
-Még Castiel szobája is rendezettebb, mint a tiéd. Amúgy itt a fésűd. - levettem az éjjeli szekrényéről a fésűt és odaadtam neki.
-Köszönöm Liza... Hova raktam a magassarkúm?
Már megint kezdi...
-Virág... Segítek, csak kérlek ne ordibálj. Amúgy meg ott van! - mutattam az ágyra.
Hogyan került a cipője az ágyra? Mondjuk ahogy elnézem, nem volt nehéz odarakni.
-Azt megköszönném ha segítenél. Ne már... A kastélyban hagytam a ruhám. - nyavalygott.
Sóhajtottam, egyet és kitártam az ablakot.
-Oi-chan! - kiabáltam ki.
A kis rókám azonnal megjelent.
-Szólj Takumának! - kiabáltam le az ablakból.
Oi-chan elrohant Takumához. Pár perc múlva megérkezett Takuma.
-Baj van? - kérdezte vörös fejjel.
-Nem. Elhoznád Virág ruháját?
-Persze. Mindjárt jövök.
-Köszi Liza! Örülök, hogy segítesz.
-Szívesen! - öleltem meg a nővérem.
-LIZA! - kiabált Castiel dühösen.
-Virág, Takuma mindjárt visszajön. Köszönd meg a nevemben. Oké?
Kirohantam a szobából és megálltam a fürdő előtt.
-Mondjad Castiel.
-Engedj ki de azonnal!
-Jó helyen vagy. Amúgy is, most nem jöhetsz ki... Nem öltöztem fel.
Húzom az agyát egy kicsit.
-Az engem nem zavar! Annál jobb. Engedj ki! - vágott az ajtóra.
Kivettem a zsebemből a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Castielnek olyan perverz pofája van.
-Fel vagy öltözve. Viszont tiszta víz a  ruhád. - mosolygott.
-És? Jó ez így! - legyintettem.
-Megfogsz fázni! - komolyodott el.
-Igazad van.
Tényleg. Nem fázhatok meg! Akkor nem tudok elmenni Nathaniellel. Bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Biztos, ami biztos. Kerestem valami meleg ruhát. Átöltöztem és megnéztem mennyi az idő. 14: 49. Csak? Hát ez nem jó. Mindegy. Lefoglalom magam!
-Húzz innen Castiel! - kiabált idegesen a nővérem.
Castiel.... Kikukucskáltam.
-Castiel. - suttogtam.
Felém nézett és elmosolyodott. Intettem neki, hogy jöjjön be. Be is jött.
-Hölgyem? - csukta be maga mögött az ajtót.
-Hagyd békén a nővérem! Nincs kedvem elintézni téged, csak mert nem csinálod azt amit mondok.
Castiel eltűnt a mosoly. Kicsit dühösnek látszik.
-Oké. Csá.
Castiel kisietett a szobámból és dühösen becsapta az ajtót. Elkezdetem gonoszan nevetni. Ez olyan beteges már.... Kezdek olyan lenni, mint Alois. Egyszer ilyen, másszor olyan. Istenkém.. Ki zavar ilyenkor?
-Nyitom már! - léptem oda az ajtóhoz.
Kinyitottam. Alois és Claude. Sebastian és Ciel. Na meg Greel.
-Elizabeth! - borult a nyakamba Alois.
-Ki? Én nem vagyok Elizabeth. Ti kik vagytok? - vakartam le magamról a szöszi gyereket.
Ezek meg kik? Sose láttam még őket. Csak Sebastiant meg Cielt ismerem. De a másik hármat nem...
-Elizabeth kisasszony. - hajolt meg a szemüveges, fekete hajú és sárga szemű komornyik.
-Liza kisasszony. - csókolt kezet Sebastian.
Ez valami vicc! Ez olyan régimódi.
-Sebastian. - húztam el a kezem.
-Bocsásson meg.
-Semmi baj. Csak... Mindegy. Ti kik vagytok? - fordultam az idegenek felé.
-Elizabeth.. Reggel találkoztunk már!
-Mi aztán nem! Fogalmam sincs ki vagy te! - léptem hátra.
-Én Claude Fautus vagyok. Az Ifjú úr pedig Alois Trancy.
-Elizabeth! Nem igaz, hogy nem emlékszem rám! - mondta a szöszi és közeledett felém.
Most bántani akar, vagy sem? Odahajolt hozzám és elkezdett vigyorogni.
-Ne aggódj Elizabeth! Hamarosan a régi leszel!
-Hé szöszi tipli onnan! Liza az én csajom! - jött le mosolyogva a lépcsőn Castiel.
-Vöri. Claude! Kapard ki a szemet! - parancsolt Alois a komornyikjára.
-Igenis, Ifjú úr!
Claude megindult Castiel felé.
-Állj! - kiabáltam.
Claude, azon pillanatban megállt. Felém nézett, majd Aloisra.
-Hagyd... - legyintett Alois.
-Ahogy parancsolja. - hajolt meg Claude.
Vissza sétált a szöszi mellé.
-Kik ezek? - sétált mellém Castiel, és egy cuppanóst nyomott az arcomra.
Aloisnak ez nem tetszett, viszont rápillantottam és azonnal lehiggadt.
-Ők. Régi ismerőseim. Eljöttek meglátogatni.
-Biztos. De remélem nem a kastélyodba fognak lakni! - morogta Cast.
-Nem.
Az az igazság, hogy magam sem tudom. Azt sem tudom honnan ismernek és, hogy mit akarnak tőlem. De ki az az Elizabeth? Megkértem Sebastiant és Cielt, hogy vigyék a vendégeket a kastélyba. Castiel a kanapén ült és kíváncsian nézett rám.
-Mi van? - ültem le mellé.
-Miért is lesz találkozód az aktakukaccal? - hajolt közelebb hozzám.
-Csak. Nem mindegy? Azt csinálok, amit akarok!
-Amíg a közeledbe vagyok nem. - mosolygott pajkosan Castiel.
-Dehogyis nem! - vágtam rá azonnal.
-Fogadjunk. Hogyha nem csókolsz vissza, lemondok rólad. Ha viszont visszacsókolsz, akkor lemondod Nathaniellel a találkát és az enyém leszel.
Meg még mit nem?!?! Végül is. Ezzel betudnám neki bizonyítani, hogy nem érzek iránta semmit, vagy érzek, de elakarom felejteni őt.
-Rendben van. - egyeztem bele. - De ha nem csókolok vissza, örökre lemondasz rólam!
-Legyen!
Castiel gyengéden megfogta az arcom. Csábítóan mosolygott, majd a puha ajkai hozzáértek az enyémhez. Nyelve behatolt a számba. Én fogok nyerni! Nem csókoltam vissza. Kiszállt a számból és némán meredt elé.
-Megmondtam. Akkor au revoir! - álltam fel büszkén.
-Picsába. - morogta az orra alatt Castiel.
-Ne szomorkodj Cast cica! Ott van neked Debbyke. Majd vele kedvedre enyeleghetsz. Nekem meg ott van Nath. Vagy Kentin. Esetleg Nicolas. Vagy a többiek. Tudod Cast én nem akarok egy olyan fiúval lenni, akinek csak a testem kell. - sétáltam fel az emeletre.
Alex akkor lépett ki a szobájából, ahogy Nicolas és Luke is.
-Sziasztok! - köszöntem a srácoknak.
-Szia. - köszöntek egyszerre.
-Hova mentek? - kérdeztem kíváncsian.
-Randizni. - mondta egyszerre Luke és Nicolas.
-Én a haverokkal találkozok. - vette fel a fekete kabátját Alex.
-Akkor menjetek! - morogtam.
Mikor kérdeztem meg tőlük, hogy hova mennek? Nagyon nem érdekel mit csinálnak... Otthagytam őket és berobogtam a szobámba. Nem emlékszem mi történt eddig.. Mi ez az egész? Nagyon kíváncsi vagyok mik ezek a filmszakadások!
-Sebastian! - ültem le az ágyamra.
Sebastian azon nyomban megjelent.
-Tudni akarom mi folyik itt!
-Ahogy kívánja Elizabeth kisasszony. Alois gróf és a komornyikja Claude érkeztek látogatóba. Ciel úrfi és Grell kifaggatja őket, hogy hol voltak és mit csináltak. A királynő küldött egy levetek Ciel úrfinak azzal kapcsolatosan, hogy történt egy gyilkosság a városban. Kideríteni az igazságot és lezárni az ühyet Ciel úrfi és Alois úrfi feladata lesz.
-Értem. Akkor csinálják! Sebastian, te és Claude segítsétek a két grófot. Ha nem figyeltek oda, a végén Alois még felfalja Cielt. Mehetsz Sebastian!
Sebastian kiugrott az ablakon. Egyedül... Milyen kellemes érzés. Megszólalt a telóm. Ki lehet az? Castiel... Itt lakik, de azért felhív. Mondhatom nagyon okos... Felvettem, de nem Castiel szólt bele, hanem Lys.
-Helló Liza! Hallottam mi történt. Gratulálok! Te vagy az első lány, aki nem csókolt vissza, mikor Castiel levadászta. Mondhatom csaj vagy a javából!
-Nem vagyok Liza, hanem Elizabeth! És kit érdekel az a vörös hülye gyerek? Persze, hogy nem csókoltam vissza.. Én nem vagyok ribanc, hogy bedőlök Castielnek, aki csak egy éjszakát akar minden csajtól. Istenem... - kinyomtam.
Édes Istenem. Sok nyomorék! Ekkor valaki berontott a szobámba és ledöntött az ágyra. Nem láttam semmit, bár a szemem nyitva volt. Megnyalta a nyakam, a fülem és az arcom. Azonnal tudtam ki az...

Virág