-Ne harag...
Nem fejezte be amit mondani akart, mert mikor rám nézett a szemei csillogtak és teljesen elpirult.
-Jól vagy? - léptem közelebb hozzá, aggódó tekintettel.
-Kisasszony. - motyogta zavartan.
-Ne hívj kisasszonynak! Kérlek... A nevem Liza.
-Ahogy Ön szeretné.
-Mike. Nem Önözz itt nekem! Majdnem egyidősek vagyunk. - mosolyogtam, mire a erác csak bólitott.
-Rendben. Nem is zavarlak tovább. Aludj jól!
Kiment a szobámból, én pedig bebújtam az ágyamba. Tényleg forró ez az este. Olyan meleg van, mint a szaunában.
Olyan jó lenne, ha valaki itt feküdne mellettem. Érezni szeretném, hogy valaki vigyáz rám és szeret engem teljes szívéből.
December 23. Hétfő
Nyújtóztam egyet. Egész jól aludtam. Ma van talim Rosával. Egek! Mennyi az idő? 6 óra... Most komolyan? Ezért idegeskedek itt? A telefonomon elindult a Diabolik Lovers openingje. Ki hívhat ilyenkor? Nathaniel. Felvettem.
-Szia Nataniel. - köszöntem neki halkan.
-Szia Liza. Remélem nem ébresztettelek fel.
-Nem dehogyis. - álltam fel az ágyból.
-Akkor jó. Figyelj Liza. A diri kitalálta, hogy ma is van iskola, ezért nyolcra itt kell lenned! Kérlek Castielnek is szólj. A többieknek már szóltam.
-Oké Nath. Köszi, hogy szóltál. A suliban találkozunk. Hali.
Letettem, és megkerestem Castot a névjegyzékben. Tárcsáztam és habozás nélkül felvette.
-Jól vagy Liza? Nincs semmi baj? Ugye nem vagy kórházban? Nem erőszakoltak meg, ugye? - bombázott a kérdéseivel.
-Nyugi van Cast. Nincs semmi bajom, csak azt akartam mondani, hogy ma is lesz suli. Öltözz. Hamarosan és is otthon vagyok. Szia.
Olyan érdekes ez a srác. Még nem ismerem eléggé... Magamra kaptam valamit, ami egy kék farmer és egy fekete top volt bőrdzsekivel. Mikor a bakancsom is a lábamon volt, mint az őrült rohantam haza. Úgy 15 perc futás után megérkeztem. Juj de ügyi vagyok! Benyitottam és Castiel "Mit nézel gyökér?" arcával találtam magam szembe.
-Szia Cast. Látom kész vagy. De csak nyolckor kezdődik az iskola. Kérlek csinálj nekem reggelit. Köszike! - nyomtam egy gyors "szeretlek, mert kiszolgálsz" puszit és rohantam a szobámba. Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy gatyát és felsőt, majd át a fürdőbe. Felöltöztem, a hajam begöndörítettem, kis smink aztán vissza a szobámba. Mivel nem tudtam milyen óráink lesznek, elraktam két füzetet és a tolltartóm. Teló a zsebbe, bakancs a lábra, kabát a kézbe és lesiettem a lépcsőn. A táskámat és a kabátomat a kanapéra dobtam és megrohamoztam az étkezőt. Csinált nekem reggelit! De aranyos. Gyors megreggeliztem, ami volt vagy fél óra, aztán elmosogattam. Fél nyolc. Nem tudom hogyan lehet ennyi az idő, de most mit csináljak. Felvettem a kabátom, a táskám pedig a vállamra tettem.
-Gyere Cast. - fogtam meg a kanapén henyélő Castiel csuklóját, akinek esze ágában sem volt felállni onnan.
-Nem. - vágta rá flegmán.
-Castiel. Nagyon szépen kérlek. - szomorú pofi és úgy táncol, ahogy én fütyülök.
-Menjünk. - karolta át a vállam.
Nem zavart a dolog, mert most úgy tekintettem rá, mint gyermekkori legjobb barátomra. Útközben nem nagyon beszélgettünk, de aztán eszembe jutott valami.
-Castiel. Benned már volt kullancs? - léptem el mellőle.
-Volt. Nem is kevés.
-És tudtad, hogy a kullancsok legtöbbször a melegre mennek? - néztem rá gúnyosan.
-Te kis. - mosolyodott el.
Aztán csendben folytattuk utunkat az iskola felé. Bár fogalmam sincs minek ilyenkor iskolába menni. Ez olyan igazságtalanság. Megérkeztünk. Levettem a kabátomat, Castel pedig elvitte a szekrényembe a táskámmal együtt. Megköszöntem neki, majd elindultunk megkeresni a fiúkat és a lányokat. A büfénél tanyáztak. Vagyis csak Rosa, Kim, Lysander és Kentin. A suli kihalt volt, mint a temető, ahol már ezer éve nem járt senki. Na jó, pár felsőbb éves császkált a folyosón, de egy ismerős se.
Odamentünk a lányokhoz. Lys és Kentin is lány, kész vége!
-Sziasztok. - köszönt búsan Lysander.
-Mi a baj Lys? - kérdeztem és leültem mellé.
-Naomi. Szakított velem. Elköltöztek. Spanyolországba.
-Hagyjad már! Szard le! Van itt egy millió nála sokkal jobb csaj. Nézz csak Lizára! - mutatott rám a vörös.
-Igazad van. Van pasid Liza? - nézett rá csábítóan Lys.
-Hé! - szólt rá Cast Lysanderre.
-Jó-jó.... De biztos lenne esélyem nála, ha hagynád. - sóhajtott Lys.
-Na jól van Lys! Nem gahyom, hogy itt búslakodj nekem. Mint a testvéred barátnője, megparancsolom, hogy....
-Lysander! - kiabált idegesen a diri.
-Tessék. - sétált oda Lys a dirihez.
A többit már nem hallottuk. Lys elment a dirivel valamerre. Ez ciki. Vajon van itt más tanár is? Mit csinálhatnak ketten? Juj de perverz vagy Liza....
-Min gondolkozol ennyire Liza? Csak nem azon gondolkoztál, hogy hogyan nézek ki ruha nélkül? - ült közelebb mellém Kentin.
-Nem. Nem fontos. Amúgy hol van a többi diák?
-Elvileg az igazgatónő csak azokat a diákokat hívta be, akikből híres emberek válhatnak és már megvan a jövőjük alapja. Vagy mi a szöszt magyarázott. - túrt bele barna hajába Kentin, ami ma sokkal jobban nézett ki mint bármikor.
-Értem. Szegény Amber most biztos sír. - gúnyolódtam.
-De viszont Nathaniel itt van. - mutatott az ajtó felé Kim.
-Odamegyek hozzá. - ugrottam fel és mintha ágyúból lőttek volna ki, futottam a szöszihez.
-Szia Nathi! - köszöntöttem egy öleléssel.
-Szia Liza. - mosolygott kedvesen a fiú.
Haja csillogott, de fogalmam sincs mitől, szemei pedig mosolyogtak.
-Mi újság? Hogy vagy? Nem ülünk le? - rángattam magammal a fiút.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. A szünetről beszélgettünk. Mármint, hogy hogyan telt Nath szünete és mit csinált. Azt inkább nem hoztam fel, hogy hol voltam és mit csináltam a szünetben. Azt mondta, hogy sokat gondolkozott egy lányon és leginkább azzal töltötte az idejét, hogy azon agyalt, hogyan mondja meg a lánynak, hogy szerelmes belé. Kérdezgettem a lányról, de nem mondott semmit. Közben nem mert a szemembe nézni.
*
Rosa és Kim otthagyták a fiúkat és kimentek a friss levegőre. Eközben Castiel és Kentin vágyakozva figyelte a mosolygó Lizát.
-Mekkora egy mázlista egy a Nathaniel. - dőlt az asztalra Kentin.
-Az. Mondjuk én együtt lakok Lizával, szóval. De nem beszélgetünk sokat. Vagyis velem nem úgy beszélget, mint most a szöszivel. Olyan élettel teli. Olyan édes mikor mosolyog. Sexy, vad, laza és komoly.
-De neked ott van Debby. - nézett haverjára Kentin.
-Igen. - sóhajtott fájdalmasan a vörös legény.
*
-Akkor Nath, órán találkozunk, azaz pontosan 10 perc múlva. - álltam fel.
-Igen. Liza... Nincs kedved.... Mellém ülni? - mondta zavarodottan Nath.
-Hát persze!
Adtam Nathi arcára egy baráti cuppanóst. Mikor visszamentem a srácokhoz, a csajok elmentek. A két fiú mérgesen nézett rám.
-Mit csináltam? - ültem le közéjük.
-Azt, hogy itt előttünk adsz puszikat annak a szőke kukacnak. - morogta felháborodottan Castiel. - Inkább nekem adj puszit. A számra. - hajolt közelebb.
-Nem kapsz!
Rátettem az arcára a tenyerem és eltoltam a fejét.
-Akkor én megyek. Megkeresem Lysandert. Hátha valami olyat csinálnak a dirivel. - mondotta Kentin.
Itt hagyott engem a vörössel. Buta! Az egész büfében csak mi voltunk. Castiel és én. Odamentem, hogy kimenjek, de. Az ajtót is bezárták. Mi? Ez nem jó! És a villany is elment. Dörög és villámlik. A falon van egy nagy ablak. Ez olyan... Félelmetes. Itt vagyok Castiellel bezárva a sötét büfébe. Castiel izmos teste hátulról hozzám simult. A kezével átkarolta a hasam. Leültünk a földre és pedig ott ültem az ölében. A fejét a hátamra hajtotta.
-Liza. - ölelt át még szorosabban. - Soha nem foglak elengedni... - majd egy kis hallgatás után újra megszólalt. - Nem fázol?
-De. Egy kicsit. - mondtam halkan és remegő hangon.
Elfordította fejem és az ajka rátapadt az enyémre. Meleg ez a gyerek. Olyan melegség áradt a testéből. A szívem is hevesebben kezdett verni. Elhajolt tőlem, és a fejét megint a hátamra döntötte.
-Még fázol? - simogatta meg a pocakom. - Milyen izmos a hasad.
-Nem fázom. - mosolyodtam el.
Még pár percig így ültünk, majd visszajött az áram és megszólalt a csengő. Kiszálltam Castiel öléből és az ajtó felé vettem az irányt. De mielőtt kiléptem volna a büféből Castiel elém állt.
-Nem ülsz mellém? - fogta meg a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
-Nem lehet. Már más mellé ülök, de majd máskor.
Castiel arrébb állt, én pedig kiléptem a folyosóra. Egyenesen az osztályba mentem, Cast meg utánam. A szememmel megkerestem Nathanielt és utána leültem mellé. Castiel elég dühös lehet most rám, hogy Nath mellé ülök, de nem ő az egyetlen barátom. Nathaniel olyan kedves és megértő. Mindig mosolyog. Teljesen Castiel ellentéte. Nem az a csajozós típus. Szerintem még nem is volt nővel.
-Szia Liza. Örülök, hogy mellém ültél. - fordult felém Nath.
-Szia Nath. Szívesen ülök melléd.
Az ajtó kinyílt és belépett William tanár úr, aki elméletileg az új osztályfőnökünk. Valami olyat is hallottam, hogy csak álca ez a perverz infó tanár dolog. William tanár úrnak fekete haja és olyan szemei vannak, mint Nathnaielnek.
-Jó reggelt gyerekek. - huppant le a székére.
-Jó reggelt. - köszönt unottan az a pár osztálytársam.
-Na akkor térjünk a lényegre. Az igazgatónő azért hívatta be magukat a gimnáziumba, mert ti, akik most itt vagytok, elvan rendelve a jövőjük. Lehet, hogy nem értitek, de erre magatoknak kell rá jönnötök. Nem vagytok olyanok, mint a többi diák. Hagylak egy kicsit gondolkozni titeket, míg beírom a naplót. - vette a kezébe a fekete és vörös naplót.
Én tisztán tudom miről van szó. De ha most elmondja mindenkinek és mi vagyok, akkor megőrülök.
-Liza. - szólt oda nekem a tanár.
-Igen? - néztem William tanár úrra.
-Kérlek vázold fel a helyzetet a többieknek, mert látom nem értik.
-Rendben van.
Mit mondjak nekik? Azt, hogy nem emberek vagy mi? Azt se tudom ki micsoda. Vagyis.... Ez az érzés. Ők mind emberek.... Castiel egy híres sportoló, énekes. Lysander egy profi dalszövegíró. Nathaniel Castiel és Lysander lánca. Úgy értem Nathaniel Cast és Lys jövőjének az alapja. A menedzserük. Alexy DJ és egyben híres ruhatervező. Rosa a világ legjobb állatorvosa. Kim egy nagyon híres igazgató. Ezt most mondjam el nekik?
-Rendben. Akkor szerintem mindenki tudja ki micsoda. - állt fel a tanár. - Köszönöm Liza a segítséget. Itt vannak a bilincseitek. A lista az asztalon és a feladatotok is. - mutatott az asztalra és elhagyta a termet.
Mindenki a tanári asztal köré gyúlt. De én nem is mondtam el a többieknek, hogy kik ők. Akkor hogyan? Rosa megfogta a lapot és elkezdte olvasni.
Gyerekek!
Szeretném ha jobban megismernétek egymást, hiszen a jövőtök össze van kötve egy olyan lánccal, amit senki sem szakíthat el. Párokba osztottalak titeket. Mindenkit azzal a személlyel osztottam párba, akit a legkevésbé ismer. Ezt a bilincset, ha egyszer felrakjátok a kezetekre senki sem veheti le és nincs olyan kulcs, amivel letudnátok venni. A bilincs lefog esni a karotokról akkor, ha teljes mértékben megismertétek a másikat. A párok: Alexy és Kentin; Lysander és Rosa; Kim és Nataniel; Castiel és Liza.
Üdvözlettel: A ti szeretett igazgatónőtök!
C-Castiellel leszek megbilincselve? Ez rettenetes! És mi az, hogy őt ismerem a legkevésbé? Ez hülyeség! Ránéztem Castielre, akinek a szeméből sütött a boldogság, bár fapofával állt mellettem. A párok felvették a bilincset, velünk együtt.
-És ha mosdóba kell mennem? - borzongott meg Kim.
-Kitudja. Oldjátok meg. Hisz Nathaniel fiú, te meg lány. Legalább valami értelmeset is csináltok majd. - mondta Castiel és elkezdett húzni. - Mi elmentünk! Hello.
Castiel feltette a vállára a kabátját és a táskáját. Én is így tettem. Elindultunk haza. Zsebre vágta a kezét, így kénytelen voltam közelebb menni hozzá. Ez így olyan fura. Hogyan fürödjek így? Castiel egy perverz tökfej! Hülye diri...
-Vigyázz már! - rántott vissza Castiel.
A karjai között találtam magam. A szemem előtt suhant el egy autó.
-Hol jár az eszed? - ordibált Castiel.
-Ch... Nem mindegy az neked?
Muszáj lesz a másik énem megismertetnem vele. Nem szabad, hogy ő ismerjen a legjobban!
-Nem mindegy. - beszélt Castiel normális hangnemben.
-Gyere már. Ahelyett, hogy jártatod a szádat, szedd a mancsaidat! - indultam el.
-Mi van veled? - húzott vissza Castiel.
-Mi lenne? A diri megmondta, hogy jobban ismerjük meg egymást. Tessék! Ez vagyok én. - rántottam magam után Castielt.
De bunkó vagyok... De ennek is megvan az oka, hogy van egy ilyen énes is. De eddig csak Luke tudott róla. Most viszont. Már Ő is... Hazarángattam a vöröst. A táskám és a kabátom hátradobtam Castielnek.
-Minek nézel te engem? - kiabált Castiel.
-Talán komornyiknak? Nem. Inkább csicskának. Bár a komornyik szebb kifejezés. - indultam el az emeletre.
-Alex! - kiabáltam.
A fiú kiszaladt a szobájából és megállt előttem.
-Mi a baj? - vágott aggódó arcot.
-Nem kell ez az álca. Tudom, hogy nem nagyon érdekel mi van velem. Csak annyit akartam mondani, hogy ha hazajönnek a többiek, mondd meg nekik, hogy ne zavarjanak. Egy idiótára kell vigyáznom. - mutattam a hátam mögött álló vörösre.
-H-Honnan tudtad? - lepődött meg Alex.
-Könnyű volt kitalálni. Oh.. Üdvözöllek. Grell....
William tanár úr. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése