Az ágyamban ébredtem. Tegnap este nem lőttek le? Csak egy álom lett volna? Oldalra fordítottam a fejem, mert azt hittem ma reggel arra kelek, hogy Liza itt fekszik mellettem. De nem. Már csak a tudat elszomorít, hogy nem lehet velem. De most, hogy a szüleink elváltak, csak az anyám sajnos meghalt talán van esélyem nála. Felvettem magamra egy másik boxert, kerestem egy fekete feszülős pólót és egy láncos farmert. Beletúrtam a hajamba és lementem a konyhába. Francba a sok barommal! Végre elhagyták a házat. Kár, hogy Liza ennyire szomorú volt. Most már csak Alexet kell eltüntetnem és enyém lesz örökre! Mit is akartam? Ja enni. De az étvágyam is elment azoktól a ......... Hagyjuk. Felkaptam a kabátom és a cipőm. Lazán kiléptem az utcára. A csajok csorgatták utánam a lányukat szokás szerint. Nem mintha annyira érdekelt volna. Liza apja háza felé vettem az irányt. Kopogtam az ajtón, az apja pedig mosolyogva nyitott ajtót.
-Jó reggelt. Lizát keresem.
-Jó reggelt Castiel. Lizát? Hát... - vakarta meg a fejét.
-Nincs itt ugye? - néztem a férfi mögé.
-Elment a boltba.
Megfordultam és a kapu felé vettem az irányt.
-Rosszul hazudik Uram! - kiáltottam vissza.
Hol a fenébe lehet? Mi a.... Az ott Ajay? Baszus de régen nem láttam már. Odamentem a haveromhoz.
-Csá Ajay. - köszöntöttem egy kézfogással.
-Csá haver! Milyen rég láttalak már.
-Ja. Régen volt már. Na de mesélj. Mit keresel te itt?
-Csak a menyasszonyomat jöttem meglátogatni. - legyintett.
-Értem. Na és milyen a csaj?
-Rohadt szép. Idejár a Sweet Amorisba. Szőke haja van.....
Ajay nem folytatta, már látta, hogy elsápadtam. Csak Liza szőke és rohadt szép a gimiben. Nem... Ez hülyeség.
-Liza a neve? - kérdeztem rá.
-Igen. - bólintott.
-Basszus. Hol van most? - kérdeztem ingerülten.
-A kastélyában. - átnyújtott egy térképet én pedig rohantam a kastély felé.
Mi ez az egész? Kastélya van? Mégis hogy a francba? Most nagyon felidegesített a csaj. Hogy a fenébe lehet menyasszony? Azt még megérteném ha az enyém lenne, de nem az enyém. A fejem már körülbelül olyan vörös lehetett, mint a fejem. Megérkeztem. Kopogtam a hatalmas ajtón, mint az állat. Egy hülye kinézetű csicska nyitott ajtót.
-Hol van Liza?
-Jó napot Uram. Kérem fáradjon be. - lépett arrébb.
-Ne szórakozzon velem! Hol van Liza? - kiabáltam.
-Végre találkozunk. - mondta valaki gúnyosan a hátam mögött.
Megfordultam és egy buzit láttam magam előtt.
-Ki vagy te? - kérdeztem.
-Liza leendő férje. - mosolygott. - Te viszont Castiel vagy, ha jól tudom. Liza eddig meg se említette a neved, mióta ideköltözött. Bár nem csodálom. - nézett végig rajtam.
Na jó. Nem fogok verekedni. Most nem.
-Castiel. - mondta egy lány a buzi gyerek mellől.
-Hol van Liza? - kérdeztem egy kicsit nyugodtabban.
-Nem mondhatom meg. Viszont most menj el.
-Nem megyek sehova! Mi az, hogy két vőlegénye van Lizának?
-Három. - motyogta a hátam mögött egy srác.
-Az meg még jobb.... Hol van Liza?
Az izmaim megfeszültek. Nem szabad verekednem! Mi van, ha Liza itt van és engem figyel.
-Hülye. - röhögött az a buzi.
-Mit mondtál?
Itt viszont betelt a pohár. Nekiestem a srácnak, aki könnyűszerrel elugrott előlem. Most megdöglesz! A pofáját céloztam meg, viszont ő simán leugrott az ütéseim elől.
-Mi a fene vagy te?
-Csak annyit mondok, hogy nem ember. - mosolygott.
Ha nem ember, akkor mi? Értetlenül néztem a srácra, majd öt srác ugrott a srác mellé.
-Intézzétek el. - legyintett a srác.
Az az öt srác megindult felém, de a csaj leállította őket.
-Elég ebből!
A csaj rám nézett, majd elmosolyodott.
-Ő itt Liza vőlegénye.
-Mi? - háborodott fel az ajtóban álló srác, (Mike) és az a buzi (Ikki).
-Jól hallottátok. Ő az. Castiel, most menj. Ti is! - parancsolt a fiúkra. (Takuma, Mahiro, Shinji, Yuuichi, Ryou, Ikki, Mike.)
Mentem a srácok után. Mi folyik itt? Nagyon nem értem. Kik ezek a gyökerek és mi az, hogy én vagyok a vőlegénye? Nem is tudtam róla. Bár ennek csak örülök. Liza, csak az enyém lesz. Csakis az enyém! Egy tisztásra mentünk. Valamelyik okos, nem tudom mit csinált, de besötétedett. Pár perc elteltével, Liza bukkant fel a fák sűrűjében.
*Liza szemszög*
Mit csinál itt mindenki? Ajay, a fehér srác, Takuma, Mahiro, Shinji, Yuuichi, Ryou, Mike és Castiel. Castiel?
-Mit kerestek ti itt? - mentem közelebb hozzájuk.
-Végre ideértél. Virág azt mondta, hogy ez a hülye a vőlegényed. - mutatott Ikki Castra.
-Ő? Na ne nevettess. Én úgy tudtam, hogy Ajay a vőlegényem.
-Nem, mert én vagyok! - háborodott fel Ikki.
-Tévedtek. Nekem azt mondták, hogy azért kell idejönnöm, mert én leszek Liza férje. - szólalt meg tök nyugodtan Mike.
-Nem... Nem lehet! Nekem nem kell férj! Ajay, tépd össze azt a szerződést! Castiel, tegyél te róla, hogy a feleséged leszek! Ikki, te meg.... A te feleséged se leszek! Még nem. Mike, téged pedig alig ismerlek. Hogyan lehetnék a feleséged, ha semmit sem tudok rólad? Mindenki tegyen le arról, hogy hozzámegyek. Csá.
Elrohantam. Most ez mi? Hogyan lehet, hogy ennyien azt hiszik, hogy hozzájuk megyek? Mégis miért van Castiel itt? Minden olyan bonyolult lett hirtelen. Hülye élet! Ez az én bonyolult életem. Kicsit lassítottam a tempón, mert zajt hallottam. Csak Zora az.
-Szia Zora. Moon? - néztem meglepődötten Virág állatjára.
Akkor Virág is itt van.
-Végre megvagy. - lépett elő a fák közül.
Nem tűnik túl boldognak.
-Szia Virág.
-Mégis miért rohantál el? Még csak most jött volna az izgi rész! - nézett rám csak egy kicsit dühösen.
-Te hallgatóztál vagy mi? - tettem zsebre a kezem.
-Nem. Épp arra jártam.
-Na ne mondd! De ha már itt tartunk, elmagyarázhatnád mi ez az egész. - dőltem neki a legvastagabb fának.
-Mit magyarázzak el? Nem érted? Castiel a vőlegényed, Ajay a másik, Ikki a harmadik, Mike a negyedik. Istennő vagy, nem is akármilyen. Persze, hogy több férjed lesz. Na megyek. Otthon találkozunk.
Aztán eltűnt. Hirtelen megint világos lett. Akkor ezért volt olyan hirtelen sötét. Gondolom valamelyik srác műve volt. Moon is elment a gazdája után. Zora elkezdett játszani, majd követett egy pillangót. Hazatalál. Én is elindultam haza. A kastély előtt Takuma és Yuuichi állt. Kezükben egy-egy fegyverrel. Mi van itt? Odamentem a fiúkhoz.
-Sziasztok. Mi ez a fegyveres őr szerep?
-Virág megparancsolta, hogy vigyázzunk a kastélyra, hogy se Ikki, se Ajay, se Castiel ne tegye be a lábát a kastélyba az esküvő utáni napig. - magyarázta Takuma.
-Nem lesz esküvő. - kivettem a kezükből a fegyvereket, amik porrá égtek a kezemben.
-De Liza... - ragadta meg a csuklóm Takuma.
-Nincs de. Nem lesz esküvő, mert nem fogok senkinek sem a felesége lenni. Nem hogy négy emberek! Ez még rémálomnak is szörnyű lenne.
Otthagytam a fiúkat és mikor bementem a kastélyba, becsuktam magam mögött az ajtót és nekidőltem. Nehéz volt ez a nap és még kitudja mi fog történni.
-Még így délután is remekül néz ki Liza kisasszony. - mosolygott Sebastian a kezében egy vörös rózsával. - Ezt a szobájában találtam. - közelebb jött és a fülemhez hajolt. - Azt jelenti, hogy forró éjszakája lesz. - mosolyogva elment a konyhába.
De ez olyan perverz mosoly volt. Forró éjszaka? Akkor nem kell takaró. Hihi! Na jó ne hülyüljünk. De mégis kivel? Senki nincs itt olyan, akivel.... És most esett le. Tán Sebastian magáról beszélt. Velem fogja tölteni az éjszakát? Végül is, nem lenne rossz. Vajon milyen lehet az ágyban? Mint egy gyengéd és érzékeny srác, vagy mint egy vad és szenvedélyes szerető. Na ezen később fogok gondolkozni. Felmentem a szobámba és beleraktam a a rózsát egy vázába és leültem az asztalomhoz és bekapcsoltam a gépem. Felléptem facebookra. Csak Kentin, Rosa és Lysander vannak fenn. Ráírok Rosára.
Én: Szia Rosa! :D
Rosa: Szióka csajszi! Merre vagy? Már napok óta színedet se láttam. :(
Én: Ne haragudj, de apámmal vagyok. Nincs kedved holnap elmenni valamerre? Csak mi ketten, avgy esetleg ha Iris, Kim és Viola ráérnek, akkor ők is jöhetnének.
Rosa: Sajnos egyikőjük sincs a városban. :( De én benne vagyok! Akkor 11 órakor találkozzunk a butikban! Naomi is jöhet?
Én: Persze! Akkor 11-kor a butikban. Ott leszek ;)
Rosa: Okés. Viszont nekem mennem kell. Szia!!! :DD
Én: Szia Rosa! :)
Rosa kijelentkezett, ahogy én is. Remek. Legalább nem gyanakodik. Nagyon remélem, hogy Castielnek nem jár el a szája! Mert, ha igen, én magam vetek véget az életének... Mennyi az idő? Hét óra. Ne már! Még csak ennyi az idő? Mit csinálok én 10-ig? Nézzük. Megtervezem az estémet. Akkor nézzük... Rajzolok, közben zenét hallgatok. Ez lesz úgy két óra. Akkor már kilenc lesz. Akkor utána fürdök és aztán gondolkodok a forró estémen. Hát ennyi. Leültem az asztalhoz, elraktam a laptopom az útból és kerestem egy üres lapot. Beraktam a fülest, elindítottam a zenét és nekiálltam a rajznak.
Tényleg két óráig azt rajzoltam. Nem lett egy mestermunka, viszont nagyot néztem mikor jobban megnéztem a rajzot. Miért rajzoltam le Mike-ot? Én... Hát.. Hagyjuk. Elraktam a rajzot és elmentem fürödni. Basszus tényleg meleg van. Felvettem egy nagyon rövid nadrágot és egy fekete inget. Visszamentem a szobámba és kit látnak szemeim... Mike??????
És itt egy kép Castielről is :)
Juuuj ez nagyon jóó mikor lesz folytatás? *www* *-*
VálaszTörlés