61.rész

Vajon kié ez az édi-bédi kutya?
-Démon! - kiabált valaki.
Gondolom a kutya neve. Félelmetes név.
-Ó szia Liza. Démon! Rossz kutya! Gyere. - nyújtotta felém a kezét Nicolas.
-Ne szidd le! Olyan aranyos. És amúgy se ütöttem meg magam. - mosolyogtam Nicora.
Mintha kicsit elpirult volna.
-Tiéd ez a kutya? - kérdeztem, csak, hogy visszarángassam az élők közé.
-Ja nem. Castiel kutyája.
-Nem értem. Egy olyan bunkó fiúnak, hogy lehet egy ilyen aranyos kutyája.
Nicolas, mintha meglepődött volna azon amit mondtam.
-Figyelj. Beszélnem kell a bátyáddal. Aztán pedig el kell mennem valahova. Nem vigyáznál addig Démonra?
De ha hazajön Castiel, akkor mit csinálok? Elbújok, aztán amikor tiszta a terep hazarohanok.
-Szívesen vigyázok rá! - mosolyogtam. - Démon gyere! - szóltam a kutyának, aki engedelmesen odasétált hozzám.
Elindultunk Nicolasékhoz. Az ajtót nyitva hagyta, én viszont nem fogom. Démon lefeküdt a kanapéra. Okos kutya. Bekapcsoltam neki a tv-t. Pont valami kutyás film ment. Egy óra múlva eléggé megéheztem. Vajon Nicolas nem bánná, ha bekapnék valamit? Nem félre érteni! Nicolas számított rá, hogy vigyázni fogok Démonra, mert vett nekem Joghurtot és kólát. És a kedvencemet vette meg! Figyelmes. Kerestem egy kiskanalat és visszamentem a nappaliba. Lehuppantam Démon mellé. Együtt néztük a filmet egy darabig. aztán zajt hallottam. A joghurtot leraktam az asztalra. Hova bújjak el? Nem lehet elbújni ebben a házban. Nem hiszem el! Most menjek be a kanapé alá? Hát nincs más választásom. Bebújtam a kanapé alá.
-Helló Démon. - üdvözölte a kutyáját és leült mellé.
Ezt megbánod! Nehéz vagy!
-Joghurt? A kedvencem. Gondolom Nicolas evett belőle. Nincs itthon mi? - beszélt a kutyához.
Hát nincs! Ilyen zsenit, mint te még nem látott a világ. Nobel-díjat neki! Cast egy kicsit mozgolódott, majd felállt.
-Kié ez a kabát? emelte fel a fotelből a kabátom. - Felviszem.
Castiel felment az emeletre. Vissza kell szereznem a kabátom! Milyen nyugodt, ahhoz képest, hogy elcsúfítottam a kabátom. Mondjuk jobban néz ki, mint előtte.
-Csak tudnám melyik gyökér firkálta össze a motorom! - mondta már kicsit dühösebben.
-Nem vagyok gyökér. - morogtam talán egy kicsit túl hangosan.
Basszus. Ott álltam a lépcsőn. Mit csináljak? Nincs mit tenni. Lehajtott fejjel álltam a lépcsőn. A padló csak úgy nyikorgott Castoel alatt. Mondom én, hogy nehéz!
-Liza. Te voltál? Te szívattál egész nap? - kérdezte nyugodtan, ami kicsit meglepő volt.
Hogy tud nyugodt lenni ilyenkor? Sőt még mosolyog is.
-Igen, én voltam! Nagyon hülye vagy! Nem vetted észre, hogy az én ötletem volt az egész. Bolond!
-Lehet, hogy hülye vagyok, de az csak is miattad van.
-Mi? - kérdeztem meglepetten.
-Mióta megtudtam, hogy az apukád és az én anyukám összeházasodnak, teljesen megbolondultam. Sőt még az is rátett egy lapáttal, hogy szerelmes vagyok beléd. - mondta el egy levegővel a frankót.
-Az nem lehet! Apa, anya férje! AZ én anyám férje! - ordítottam.
Miket hadovál ez itt össze- vissza?
-Nem tudtad? Az anyukád már három hónapja elhunyt, az én apám meg már egy éve. Ne mondd, hogy te semmit se tudtál az egészről?
-Hazudsz! Nem hiszek neked! - kiabáltam könnyek között.
Hazudik... Ezt most biztos csak kitalálta. Lerohantam a lépcsőn, felraktam Démonra a pórázt és hazarohantam vele.
-Luke! Luke!
Kiabáltam, de nem jött válasz.  Megszagoltattam a tesóm egyik pulcsiját Démonnal.
-Keresd meg Luket. Kérlek. - suttogtam.
Levettem Démonról a pórázt, aki azonnal futásnak iramodott. Rohantam utána ahogy csak tudtam. De gyors ez a kutya. Kiköpöm a tüdőm komolyan. Egy hatalmas házhoz érkeztünk. Fehér falai voltak. A kert tele volt szebbnél szebb virágokkal. A ház előtt még egy szökőkút is volt. Nincs sok veszteni valóm. Elindultam az ajtó felé, de valamelyik tökfej megragadta a csuklóm.
-Liza. Kérlek szépen ne menj! - kérlelt Castiel.
-Hagyjál már békén! Ne szólj bele az életembe! Semmi közös hozzá. Ki fogom deríteni az igazságot!
-Nem fogod! Nem mehetsz be! - emelte meg a hangját Castiel.
-Nem fogsz megállítani! Senki!
Castiel elengedte a csuklóm és elindult az ajtó felé. Bekopogott. Luke nyitott ajtót, aki nagyban nevetett valamin, viszont amikor meglátott engem, elfehéredett és még a lélegzete is elállt.
-Castiel te hoztad ide Lizát? - kérdezte a bátyám.
-Nem ő volt! - avatkoztam közbe. - Még is mit képzeltél? Hogy nem jövök rá? És miért nem mondtad meg, hogy apa a városban van és, hogy anya nem él? Hogy lehettél ilyen? Mindig is azt hittem, hogy te vagy a világ legjobb bátyója! Viszont most már más véleményen vagyok. Utállak!
Sírva rohantam el. Egyenesen haza. Nagyon jól tudom, hogy a szökés nem megoldás, de nincs más választásom. Megkerestem a bőröndöm és elkezdtem pakolni. Minden ruhám a bőröndömben volt, leballagtam a lépcsőn és felvettem a dzsekim meg a bakancsom. Hívtam egy taxit ami egyenesen a reptérre vitt. Nem maradhatok tovább. Jobb lesz így mindenkinek. Visszaemlékeztem az első napra, a barátaimra.. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Hiányozni fognak. Elindultam jegyet venni, de valaki megfogta a kabátom, magához húzott és megölelt. Letörölte a könnyeket az arcomról.
-Lysander. Hagyj elmenni! Jobb lesz így mindenkinek hidd el!
-Nem! Nekem nem. Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom hagyni, hogy csak úgy itt hagyj. Szükségem van rád! - mondta csillogó szemekkel.
-Lysander... Elmehetek hozzád? Csak pár napról lenne szó! - kérdeztem halkan.
-Persze. Na gyere.
Elvette tőlem a bőröndöm és hívott egy taxit. Az a gáz, hogy én nem szeretném megbántani Lysander, ugyanis én nem szeretem. A sofőr beindította a kocsit és indultunk is.
-Lysander. Te tényleg szerelmes vagy belém? Mert én... - nem tudtam befejezni, mert Lysander félbeszakított.
-Nem vagyok szerelmes beléd. Igaz, hogy nagyon tetszel, de én tavaly óta egy másik lányt szeretek.
-Ja értem. Akkor összehozlak vele! - mosolyogtam a fiúra.
-Azt se tudod ki az. - mondta gúnyosan.
Tippelek! Figyelj csak. Úgy is kitalálom!
-Naomi.
-E-Ezt meg honnan tudtad? - kérdezte zavartan Lysander.
-Tippeltem. - kacsintottam.
Aztán többet nem is beszéltünk. Megérkeztünk Lysanderhez. Lys még mindig cipelte a bőröndöm. Bementünk, és nagy meglepetésemre itt volt az egész bagázs. Castiel, Luke, Nicolas, apa és Nicolas anyukája. Aki egyben Castiel anyukája is.
-Lysander. Gonosz vagy. - sziszegtem.
-Végre megjöttetek. - mondta Luke és megakart ölelni, de lekevertem neki egyet.
Fogtam magam és arrébb mentem, majd nekidőltem a falnak.
-Kicsim. Ne haragudj a bátyádra. Én kértem, hogy ne szóljon neked. - mondta határozott hangon apu.
-Nem mindegy? Akkor meg rád haragszok. Amúgy meg nem nagyon érdekel az esküvőtök se. - mondtam unottan.
-Szívem! Viselkedj. Holnap lesz az esküvő. Elvárom, hogy ott legyél. Azt beszéltük meg, hogy Castiellel fogsz lakni. Luke pedig Nicolassal.
-Remek. Köszönöm, hogy ezzel a nem mondom kivel kell egyházban laknom. Köszönöm! Mentem. Hello.
Megfogtam a bőröndöm és hazamentem. Fel a szobámba. Kipakoltam a ruháimat és a helyére raktam. Elmentem fürödni, felvettem a p*csagatyám, és a fekete trikóm aludni. Visszamentem, beraktam egy horrort és lefeküdtem az ágyamra. Gonosz halott volt a film címe. Épp, hogy elkezdődött, megjött az a bizonyos nem kívánatos személy. Póló nem volt rajta csak egy farmer gatya. Lefeküdt mellém az ágyra és ő is nézte a filmet.
-Nem félsz? - törte meg a csendet.
Válaszképp megráztam a fejem. Nincs itt... Nem figyelek rá.
-Idebújhatsz ám ha félsz! Nem akarlak kínos helyzetbe hozni. Csak, mint bátyó mondom.
-Nem.
Tovább néztük a filmet. A végén tartottunk. Vér eső esett. Megkívántam a vért. Aztán vége lett... Castiel fölém mászott és nem szólt nem csinált semmit. Gondolom a reakciómat várja. Hát megkapja! Megfogtam az ágyamhoz legközelebb elhelyezkedő tárgyat és jól fejbe vágtam. Szegény laptop.
-A hülye fejedet azt! Most vehetek egy új laptopot! - morogtam és lelöktem az ágyról.
Felültem, ráálltam Castielre, majd lesétáltam a földszintre. Megkapja. Meg ám! Este van fáradt vagyok. Miért jöttem le? Ja inni. Csináltam magamnak kakaót és leültem a pulthoz.
-Mit iszik az én drága hercegnőm? - kérdezte a hátam mögött álló Cast és nyomott egy puszit az arcomra.
-Ezt most, hogy értsem?
-Akkor hugicám?
-Nem vagyok a testvéred.
-Akkor Liza. Reggel találkozunk.
Mintha annyira érdekelne.
-Ja és holnap nem megyünk suliba. - szólt a lépcsőről.
-Juj de jó lesz! - utánoztam egy kisgyereket.
Cast csak felnevetett, majd elment a szobájába. Megittam az utolsó korty kólám és felvánszorogtam az emeletre. Be a szobámba és le az ágyra. Hamar elaludtam. Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, de Castiel már ott ült az ágyam szélén kezébe a reggelivel. Nagyon a kedvemre akar tenni. Kihasználjam? Á nem. Nem vagyok  én olyan ember.
-Jó reggelt. - üdvözölt komás fejjel.
-Most, hogy itt vagy már nem jó. - morogtam és kikászálódtam az ágyból.
-Hova mész? - jött utánam Castiel.
-Felfrissítem magam.
-Ja akkor jó. - mosolygott és lesétált reggelivel a kezében.
Bezárkóztam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, hajat mostam, hisz ma van az esküvő, amire ugyebár nem fogok elmenni. Szempillaspirál és kész is vagyok. Elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Cast ott állt kezében a ruhámmal. Átnyújtotta nekem én pedig visszazárkóztam a fürdőbe. Ő választott nekem ruhát? Csupa kék ruhát hozott. Egy kék pulcsit és egy kék farmert. Meg hozott még fülbevalót is. (Majd lesz kép)
Felöltöztem, megint kinyitottam az ajtót és Castiel most nem állt az ajtóban. Sóhajtottam egy nagyot és elmentem a szobámba. Előkotorásztam a szekrényem fiókjából a kék tornacipőm. Felhúztam a lábamra és letrappoltam a földszintre.
-Liza. - szólt Castiel. - Gyere elmegyünk a ruhádért.
-Milyen ruháért? - néztem unottan a vörösre.
-Amit az esküvőn fogsz viselni.
Csak mosolyogni tudtam. Odahajoltam Castiel füléhez.
-Nem megyek az esküvőre.
Megkerültem Castiel és az ajtó felé vettem az irányt. Kisétáltam a járdára és beszívtam a kora reggeli friss levegőt. Nem nagyon kéne elmászkálnom. Ha meglátnak, hogyan magyarázom ki magam. Kikértek a suliból mert az apámnak esküvője lesz és én meg nem akartam elmenni? Hát ez elég hülye magyarázat lenne. Jött egy üzim.
Jó reggelt húgi. Hallottam nem akarsz jönni az esküvőre. Na most azonnal menj el a ruhádért, öltözz át és várj meg minket!
Nem. Nem és nem! Anya helyét senki sem helyettesítheti. Bár nekem olyan mindegy. Úgyse ismerte az anyám. Az lép a helyébe aki akar. De az őket nem érdekli, hogy én mit is érzek és, hogy mit szeretnék. Á nem! Én csak egy kisgyerek vagyok és azt, hogy én mit akarok magasról leszarják. Valahogy így... Visszaírtam az én kedves testvéremnek.
Szia. Jól hallottad és nem fogok elmenni a ruháért, mert nem fogok elmenni! Ebben a tudatban élj. Oké? Semmi kedvem azt nézni, hogy apám egy idegen nőhöz megy hozzá. És nem üzengess, mert nem fog érdekelni. Majd holnap beszélünk ha megvolt az esküvő. 
Kikapcsoltam a telefonom és elsüllyesztettem a farmerzsebembe. Valaki a nevemet kiabálta a hátam mögött. Forogtam egyet, és majdnem nekimentem egy fának. Hülye fa...
-Liza. - lihegett Castiel.
-Mi fáj?
-Kérlek gyere el az esküvőre. - nézett rám kutyaszemekkel.
-Még mindig az a válaszom, hogy nem! És nem fogok változtatni a döntésemen.
-Makacs vagy! De így szeretlek. - mondta és megcsókolt.
Körmeimet a nyakába mélyesztettem. Ha ez nem fáj neki, akkor nem tudom, hogy mi. De hát mégis fájt, mert ellökött magától.
-Te nem vagy normális. Ha a szüleink összeházasodnak, akkor mi testvérek leszünk, sajnos, és nem lehetünk együtt. - magyaráztam.
-De nem vér szerinti testvérek.
-Olyan hülye vagy hallod! Na menj haza. Készülődj. - parancsoltam Castielre.
-Megyek, de csak ha te is jössz.
-Akkor nem mész. Ugyanis én nem megyek haza.
Fogtam magam és elmentem a parkba. Jobb bal, jobb bal, jobb bal.... Kerestem egy padot, amit nem szartak le a madarak és leültem. Ez mind velem történik meg? Nem lehet. Miért? Mi lenne ha elmennék az esküvőre? Legalább apa boldog lenne. És a többiek is. Mármint Castiel és Luke. Francba az egésszel! Nem érdekel mit csinálnak. Le kell hűtenem magam, különben fel fogok robbanni. Felálltam a padról és elindultam a kávézóba. Lassan de biztosan sétáltam végig az utcán. Csak egy pillanatra nem figyeltem és megbotlottam egy gyökérben. Mármint igazi gyökérben. De valaki volt olyan kedves, hogy elkapott. Mikor megláttam az illetőt, és akik vele vannak, elállt a lélegzetem. Mennyi helyes pasi. De olyan aranyosak! (természetesen lesz kép a fiúkról)
-K-Köszönöm. - dadogtam.
-Szívesen. Nem lenne jó, ha egy ilyen szép lány, mint te, megütné magát. - mondta aki elkapott.
Szemüveges, lila szemű és sötétbarna haja volt. De olyan fura barna... Nem is tudom. Nekem fura barna.
-Nekem most izé mennem kell. - motyogtam és indultam volna tovább, de a az egyik srác elém állt. Fekete haja és gyönyörű arany szemei vannak. Bár nem is igazán arany, na mindegy...
-Maradj még egy kicsit. - mondta a szemüveges.
-Nem lehet. Mennem kell. Majd találkozunk. - mosolyogtam a szemüveges srácra.
-De szép a mosolyod. - jelent meg mellettem hirtelen a vörös hajú srác.
-Köszi.
-Legalább a számod add meg. - mondta a szemüveges.
Felém nyújtotta a telóját, én pedig elvettem a kezéből és beleírtam a számom.
-Most már tényleg rohannom kell. Sziasztok. - köszöntem el, majd rohantam haza.
Mit akartak ezek tőlem? De kedvesek tűntek. Főleg a vörös. Fájnak a lábam... Sétára váltottam. Nagyon remélem Castiel már nincs otthon. Na végre hazaértem. Lopakodó módra váltottam. Nekisimultam a ház falának. Az ajtó zárva. Basszus nincs kulcsom. Egye meg a fene. Most mihez kezdjek? Elmegyek az esküvőre. Nem is volt időm szemügyre venni Castiel anyukáját. Remélem ő nem utazik annyit, mint apu. Csak egy pillanatra láttam, de akkor is csak hátulról. Szőke haja, a háta közepéig ér. Ja hát szőke. Velem együtt. Fölösleges lenne hívnom egy taxit, mert a parkban tartják az esküvőt. Akkor irány a park. Nem sietek... Kicsit se, csak mindjárt eltaknyálok annyira rohanok. 5 perc alatt ideértem. Hát elkéstem. Már kimondták a boldogító igent. Befurakodtam magam a többi ember közé és nagyban kerestem Lukeot. Ott vannak! Mosolyogva odamentem hozzájuk, mint aki annyira örül, hogy összeházasodtak.
-Végre itt vagy! - mondta mogorván apu.
-Igen, itt vagyok.
-Mi még nem is ismerjük egymást. -  jött oda hozzám egy nő.
Ő Castiel anyukája. Szép zöld szemei vannak.
-Az én nevem Gloria, de hívj anyánk.
-Rendben anya. - mondtam erre megölelt.
Kedves egy ember. Amúgy aput, Jenson-nak hívják. Elég hülye név. Szerintem... Na ez nem lényeg.
-Castiel? - kérdeztem a fiúktól.
-Elment inni. - mondta Nicolas.
Én is elmentem inni. Nem nagyon értem, miért kérdeztem meg hol van Castiel. Talán kezdem elfogadni, hogy ő is a családom része? Meglehet. Ott is van. Odamentem hozzá.
-Szia Castiel. - köszöntem a fiúnak, aki majdnem megfulladt a pezsgőtől.
-Megijesztettél. - mondta. - Hogy kerülsz te ide?
-Nem hagytál otthon kulcsot és nem tudtam bemenni.
-Ja bocs. Direkt volt. - mosolygott.
-Kössz.
-Liza! - hallottam meg egy ismerős hangot.
Ez a vörös srác. Megfordultam és mind az öten itt voltak.
-Sziasztok. Hát ti? - kérdeztem kíváncsian.
-Mr King hívott meg. - szólalt meg a fekete hajú.
-Ő az apám. - mondtam még mindig mosolyogva.
-Nem tudtam, hogy van egy ilyen szép lánya. - mondta a szemüveges.
-Ők meg kik? - kérdezte flegmán Castiel.
Aztán szépen sorban elmondta mindenki a nevét. Kicsit még beszélgettünk, de a fiúk azt mondták el kell intézniük valamit, de szerintem Castiel miatt mentek el.
-Elüldözted őket. - durciztam.
-Igen. Nagyon nyomult rád a pápaszemes.
-Van neve is! Most pedig megyek. Add oda a kulcsod. - fordultam felé.
Castiel elővette a zsebéből a lakás kulcsot és átnyújtotta nekem. Elvettem tőle és hazatrappoltam. Kicsit szarakodtam a zárral, mert nem akart belemenni a kulcs, de aztán sikerült. Démon szegény ott feküdt a földön.
-Gyere Démon kapsz kaját. - mondtam és elindultam a konyha felé.
Hova rakta Castiel a kutyakaját? Felhívni se tudom, mert itt van a telója. Akkor adok neki valami húst. Adtam neki csirkefalatkákat. Felmentem a szobámba és elterültem az ágyamon. Bekapcsoltam a tv-t. Apám esküvője ment a TV2-őn és az RTL klubbon is. Na én szerintem elmegyek fürödni. Hajat is kéne mosnom. Hol a pizsim? Széttúrtam az ágyat és találtam egy cetlit meg egy dobozt. Ez állt a cetlin:
Szia. Ha megtaláltad ezt a cetlit és a dobozt, akkor gyorsan menj el fürödni és addig ne nyisd ki a dobozt, míg nem végeztél. Pááá.  Castiel.
Félek kinyitni a dobozt. Vajon mi van benne? Gondolom valami ruha. Elmentem a fürdőbe. Engedtem magamnak vizet és közben majdnem belehaltam a kíváncsiságba. Megfürödtem és hajat mostam. Magamra tekertem a törölközőt és megkerestem a hajszárítót. Megszárítottam a hajam és már nyúltam is a dobozért. Az a fehérnemű volt benne, amit még Nicolas és Luke vett nekem, meg egy új fekete köntös. Remek... Felöltöztem és kinyitottam a fürdőajtaját.
-Kit látnak szemeim. Dögös vagy! - mondta perverz mosollyal az arcán.
-Nem ebbe fogok aludni, nehogy azt hidd. - morogtam.
-Én mást terveztem.
Felkapott, bevitt a szobájába, ledobott az ágyra és visszament bezárni a szobája ajtaját. Franc! Castiel visszasétált az ágyához. Ültem az ágyon, de ő lefektetett. Értitek.... A fejem fölött az egyik kezével lefogta mindkét kezem, a másik kezével pedig támaszkodott.
-Na cicám innen nincs menekvés. - mosolygott.
-Nem vagyok a cicád te perverz állat! - emeltem meg a hangom. - Tesók vagyunk te hülye gyerek!
-Na és? Attól még szexelhetünk nem?
-Nem! Engedj el! Ha szeretkezni akarsz, keress valaki mást. - mondtam már kicsit nyugodtabban.
-De én téged szeretlek és veled akarok szeretkezni. - mondta gyerekes hangon.
-Látom nem érted. Démon amúgy is éhes.
-Olyan izé vagy. - morogta a vörös.
Elengedte a kezem és lemászott rólam. Leült az ágy szélére, és a talajt bámulta. Ennek most mi baja? Felültem az ágyon.
-Tudod Liza, még sose szerettem ennyire egy lányt. Azóta, mióta szerelmes lettem beléd, nem voltam egy lánnyal se. Ez most nagyon rosszul jött ki, hogy a szüleink összeházasodtak.
-Figyelj Castiel. Nem mondom, hogy nem szeretlek, mert akkor hazudnék, de ki kell szeretnünk egymásból. Testvérek között nem lehet szerelem. Gondold át.
Felálltam és elsétáltam az ajtóig. Kinyitottam és elballagtam a szobába. Bekapcsoltam a gépet és felléptem facera. Öten bejelöltek és van 7 üzenetem. Bejelölt az öt új haverom és írtak egy-egy üzit. Meg Rosa és Iris írtak. Csináltam egy csoportos beszélgetést.
Én: Sziasztok lányok! :D
Iris: Szióka. Hol voltál ma?
Én: Apámnak ma volt az esküvője...
Rosa: Mr King a te apád?? :O
Én: Igen :)
Iris: Jó neked. És kivel házasodott össze?
Én: Castiel anyukájával.
Rosa: Az ciki! Legalább nem fog nyomulni rád.
Én: Egy házban lakunk és az előbb, becipelt a szobájába. Igazad van Rosa!
Iris: Hát őszinte részvétem. :(
Rosa: Legalább Castiellel laksz egy házban. Ha jönnek a betörők, megvéd majd. :)
Én: Csak is :P Na léptem. Holnap tali hali!
Kiléptem a csoportos beszélgetésből. A fiúknak már nem volt kedvem írni, amúgy sincsenek fenn. Leléptem facebookról ás kikapcsoltam a gépet. Összepakoltam holnapra. Nézzük. Első óra matek. Második is matek. Harmadik töri. Negyedik infó. Ötödik angol. Hatodik francia. Hetedik kémia. Ilyen sok órám lesz? Ó ne már. Átnéztem a matek házit és mindent beleraktam a táskámba. Lekapcsoltam a villanyt és bebújtam az ágyba. Egy darabig csak bámultam a plafont, de aztán sikerült elaludnom.
December 12. Csütörtök
Hamarosan téli szünet. Még egy hetet ki kell bírnom. Nem nagyon akarok ma suliba menni, de úgy érzem ma valami meglepetés fog érni. Forogtam egyet az ágyon és olyan szerencsétlen vagyok, hogy még le is gurultam az ágyról. Eligazítottam az ágyat. Még csak 7 óra. Ráérek. Kerestem valami ruhát. Egy szürke hosszú pulcsira esett a választásom, amit egy neon narancs csőnadrággal párosítottam. Felöltöztem és bevonultam a fürdőbe. Felkötöttem a hajam lófarokba. Fel kéne ébresztenem Castielt. Halkan elmentem a szobájához. Benyitottam és Castiel ott ült az ablakban.
-Jó reggelt! - mondtam hangosan, mire annyira megijedt, hogy kiesett az ablakon.
Ja mégse, mert odarohantam és megfogtam a kezét. Felhúztam.
-Köszönöm. - nyögte ki Castiel.
-Talán jobb lett volna, ha hagylak leesni.
-Lehet. - mosolygott. - Na akkor menjünk. Gyorsan adok Démonnak kaját meg vizet és mehetünk.
-Oké.
Lementem a nappaliba, felvettem a bakancsom és vártam Castielt. 5 percet kellet várnom rá, majd elindultunk a gimi felé. Útközben csatlakozott hozzánk Lys és Rosa. Aztán a gimi előtt Lys és Cast elmentek a töbi sráchoz, mi Rosával pedig egyenesen az osztályba mentünk. Iris ott várt ránk. Leültünk köré.
-Na mesélj Liza milyen volt az esküvő? - kíváncsiskodott Iris.
-Nem tudom. Csak a végére értem oda.
-Nem már! Mondjuk én láttam az egészet. - mosolygott Rosa.
-Én nem néztem. Nem voltam rá kíváncsi.  - mondtam unottan, mire mindkét lány rám nézett. - Hosszú story.
-Ja. - mondták egyszerre.
-Elmentem büfézni. Órán tali csajok. - köszöntem el Rosától és Iristől és go büfé. Beálltam a sorba. Öten voltak előttem, de olyan ismerősek voltak.
-Fúk. - léptem oda melléjük.
-Szia Liza. - köszönt Nagi.
-Sziasztok. Ti mit csináltok itt? - érdeklődtem.
-Ide fogunk járni. Hát nem szuper. - ölelt meg a kis Nagi.
Olyan aranyos.
-Én és Kira a tizenegyedikbe fogunk járni, Nagi, Kurusu és Ittoki pedig a te osztályodba.
-Király. - vágtam rá.
Kicsit még beszélgettünk, aztán megjelent Castiel, Lysander és Kentin. Castiel dühösnek tűnik.
-Mit csináltok a húgom közelében? Húzzatok el! - mondtam mérgesen Castiel.
-Castiel. - mondtam határozottan.
-Kussolj! - szólt rám.
Akkor én nem szólok többet.
-Szerintem Liza szeret velünk lenni. - mondta Kurusu.
-Én viszont nem fogom engedni neki, hogy ilyen emberekkel lógjon, mint ti.
-Hát nálad csak jobbak lehetünk! - büszkélkedett Kyan.
Castielben tejesen felment a pumpa. Ökölbe szorította a kezét, és meglendítette, de nagy meglepetésemre, nem sikerült megütnie, mert....