65. rész

-Olyan buta vagy. - mondta gúnyosan.
-Miért is vagyok buta? - vontam fel a szemöldököm.
-Mert idejöttél. A szobámba. csak mi ketten vagyunk itt. Nem félsz?
-Nem. Tudom, hogy nem tennéd meg megint. - mondtam egyenesen a szemébe.
-Hát kivételesen igazad van. - nevetett fel. - Figyelj Liza. Nem szeretnéd neked ártani, de azzal, hogy élek megbántalak. Ha csak hozzád érek, olyan, mintha egy kést döftek volna a szívedbe. A puszta jelenlétemmel bántalak. Én ezt nem akarom. Szeretlek, de tudom, hogy köztünk nem lehet semmi.
Ezek a szavak. Mintha csak olvasna a gondolataimban. Elkezdtem sírni. Castiel észrevette és megölelt. Én nem bírom már tovább ezt az egészet. Hol van a régi Liza. Hol van a régi Castiel? Én nem ebbe a Castielbe szerettem bele.
-Tudod Castiel, mostanában olyan vagy, mint Nataniel. Kedves és megértő meg minden. Nem szeretem ezt a Castiel... - toltam el magamtól.
Felálltam az ágyáról és elsétáltam a szobámba. Reménykedtem, hogy nem jön utánam és nem is jött. Itt az ideje pihennem egy kicsit. Elmentem zuhanyozni és aztán lefeküdtem aludni. Nem sokat aludtam, mert folyton Castiellel álmodtam. Rémálom volt. Vagy én vagy ő halt meg mindig. Újra és újra játszottak a jelenetek. Nem bírtam. De viszont amikor utoljára visszaaludtam, nem álmodtam semmit. Kipihentem magam.

*A vasárnapot követő három nap*
Hétfőn, kedden és szerdán senki nem keresett. Mindenkinek dolga volt, így alig voltak otthon. Alex a családjával volt, Castiel Lysanderrel és Kentinnel, Luke és Nicolas pedig vagy csajoztak vagy buliztak. Kyan, Kira, Ittoki, Kurusu és Nagi dalokat kerestek minden nap, aztán elmentek Lukékkal bulizni. Minden nap ugyanazt csináltam. 9 Körül felkeltem minden nap, aztán átöltöztem, megcsináltam a hajam és lementem reggelizni. Aztán vissza a szobámba, eligazítottam az ágyam és kiültem az ablakba. Napi 2 órát ücsöröghettem az ablakba, a távolba meredve. Lehunytam a szemem és olyankor mindig Castiel jelent meg előttem. Egyszerűen nem tudtam nem rá gondolni. Pedig muszáj kivernem őt a fejemből! Délután egy és kettő között kimentem sétálni az erdőbe, hátha megint találkozok a rókával, de nem. Már kezdtem azt hinni, hogy csak képzelődtem. Viszont a szerda délután más volt. Apa azt találta ki, hogy elmegyünk vacsorázni. Alkalomhoz megfelelően öltöztem és a hajam is elkészítettem. A kanapén ülve vártam a fiúkra. Mindenki ingben volt. Beültünk a fehér limuzinba, amit apa küldött értünk. A sofőr rálépett a gázra és úton voltunk valahova. Nem tudtam hova megyünk. A fiúk engem ködnek néztek. Nem szóltam hozzám, rám se néztek. Olyan rosszul esett, bár azt éreztem, hogy megérdemlem. Megérkeztünk. Apa csak annyit mondott nekem, hogy szia. Gloria pedig megölelt és kaptam tőle pár puszit is. Leültünk az asztalhoz. Amúgy egy nagy kertes házhoz hozott minket a sofőr. A ház falai barackszínűek voltak és fehér ajtó és ablakok. Olyan tavaszias. Apa és Luke kimentek a konyhába, de előtte apa súgott valamit Gloriának aki azonnal odajött hozzám és elkezdett dumálni. Nem figyeltem rá. Biztos rólam beszélnek. Most nem figyel. Odalopóztam, és nekisimultam a falnak.
-Mikor akarod elmondani Lizának az igazat? Azt, hogy nem vagy az igazi apja? És, hogy semmi rokonság nincs köztem és közte? - idegeskedett Luke.
Mi a bánatról beszél ez?
-Ne aggódj. Ma megtudja, hogy milyen családból is származik, holnap pedig elfogják vinni. Mindent időben megfog tudni. - mondta nyugodtan apu.
Nem is az apám! Tényleg nem... Szomorú és dühös is voltam. Felkaptam a kabátom és otthagytam a többieket. Elmegyek az erdőbe. Úgyse jönnének oda. Így odamentem. Ahhoz a fához, ahol utoljára láttam a rókát. Nekidőltem a fának. És megjelent.
-Hát itt vagy. - mosolyogtam.
-Szia szépség. - mondta valami.
A kezem a szám elé tettem és meg se mukkantam. Ki lehet az?
-Haha csak vicceltem. - lépett elém.
Egy kékes lila hajú, zöld szemű srác. Nálam csak egy kicsit alacsonyabb.
-Ki vagy te? - engedtem le a kezem.
-Mahiro. (Senpai) Na gyere. A többiek már várnak. - mosolygott rám.
-Kik?
-Szóval nem tudsz semmit. Értem. Akkor holnap találkozunk. - mondta és elindult a sötét erdőrész felé.
-Várj! - szóltam utána. - Veled megyek.
-Akkor gyere. - motyogta.
Utána futottam és mögötte sétáltam. Kikről beszélt ez a srác? És honnan ismer engem? Ez itt a kérdés. Már legalább fél óra sétálhattunk. Egy hatalmas kastélyhoz értünk. A szemem megakadt a hatalmas épületen, de mikor jobban szemügyre vettem az épület előtti területet, megpillantottam pár ismerőd arcot. De ismeretleneket is. Nem akartam odamenni hozzájuk. Megtorpantam. Mahiro hátranézett és értetlenül nézett rám.
-Gyere már! Bemutatlak pár embernek és utána elmondunk neked mindent.
Csak bólintottam és Mahiro után mentem. Megálltunk a többiek előtt. Itt volt Mr. King, Castiel, Nicolas, Luke, Gloria, Kyan, Kira, Kurusu, Nagi, Ittoki, Alex és David.
-Liza. Ő itt Kento, Ikki, Ukyo, Takuma, Shinji, Yuuichi, Ace, Ciel, Sebastian és Ryou. - mutatott be mindenkit.
Takuma, Shinji, Yuuichi, Ryou, Ciel és Sebastien meghajoltak előttem. Kento, Ikki, Ace és Ukyo rám mosolygott. Virág pedig odajött hozzám és megölelt.
-Annyira örülök, hogy látlak Liza. Gyere el kell mesélnem neked mindent. Takuma, Mahiro, Shinji, Ryou és Yuuichi menjetek el Liza összes cuccáért. Ciel és Sebastian. Ti készítsetek nekünk vacsorát és tálaljatok meg. Kento, Ikki és Ukyo. Vezessétek körbe a vendégeinket. Ace, te pedig gyere velünk. - adta ki a parancsot Virág. Mindenki engedelmeskedett neki. Érdekes. Mikor rám nézett, szó szerint ledermedtem. Pislogni sem tudtam. Ez meg mi a fene? Aztán pár másodperc múlva, már minden olyan volt, mint egy perccel ezelőtt.
-Ne haragudj. Ace gyere.
Virág belém karolt és bementünk a kastélyba. Nem nagyon tudtam szemügyre venni az épület belsejét, mert Virág villámsebességgel húzott végig a kastélyban. Majd befordultunk egy szobába. Semmi nem volt a szobában, egy ágyon kívül. Leültünk az ágyra, mind a hárman.
-Liza, ő itt Ace a barátom. Én 18 éves vagyok, ő pedig 17.
-Örvendek. - mondta Ace, unottan.
-Na de Ace! Tudd kivel beszélsz! - bökte oldalba Virág a barátját.
-Miért kivel beszél? Én csak egy egyszerű lány vagyok. - mondtam értetlenkedve.
-Nem tudja. - hajtotta le a fejét Virág.
-Kezdjük az elején. - kezdett bele Ace, a többit pedig Virágra hagyta.
-Te vagy a Tűz Istennője. Én a testvérek vagyok, Kento Ikki testvére, Ukyo pedig az unokatestvérünk. Én vagyok a Víz Istennője,Ukyo a Levegő Istene, Kento pedig a Föld Istene. A szüleink már nagyon régen meghaltak. Ikki, ő hát mit is mondjak róla. Ő Szerelem Istene. Takuma, Shinji, Mahiro, Yuuichi és Ryou a te védelmezőid. Nekünk hármunknak nincs, mert te vagy a legkülönlegesebb közülünk, úgymond olyan szinten vagyok, mint a világ istene. Ciel és Sebastian pedig a szolgáitok. Mert Kento és Ukyo is itt lakik, a kastély különböző szárnyaiban. Én viszont egy másik várban élek, Ikkivel és Aceval. A védelmezőid is ideköltöztek az én parancsomra. Remélem nem bánod. Az a róka, akivel találkoztál, ő Oi-chan. Nem mindig láthatod, de amikor teljesen átváltozol és megmutatkozik az erőd, mindig látni fogod. Van egy fehér párducod. Még nincs neve, szóval majd adj neki. Nekem van egy fehér tigrisem, Moon. Na akkor ennyi lett volna. Remélem minden világos. A védelmezők hamarosan megjönnek. Érzem. Ez is azért van, mert a Víz Istennője vagyok. Igen Istennő vagyok, de nem olyan szintű, mint te. Na gyere Ace. Hagyjuk magára Lizát. Szia húgi. - köszönt el tőlem Virág, Ace pedig csak biccentett egyet.
Ebből nem sokat értettem.  Átváltozás? Erő? Van egy párducom? Istennő vagyok? Magasabb szintű, mint a testvéreim? Ennyi testvérem van? Vannak védelmezőim? Mennyi kérdés.... Hátradőltem az ágyon, és a plafont bámultam. Ez durva! De mi lesz az eddigi életemmel? Az ajtó kinyílt és a védelmezők léptek be rajta, az összes holmimmal. Várjunk csak. Ezek nem is az én cuccaim. Vagyis hasonlóak.
-Ezek nem az én cuccaim. - morogtam.
-Tudjuk. Az a vörös és a másik vörös, meg a harmadik vörös, meg a szőke segített megvenni ezeket neked. Minden szükséges dolog, ami az itt létedhez kell. - rakta le a kezében lévő dobozt Takuma.
-Értem. És mindig itt kell lennem?
-Nem. Csak hétvégén és ha valamilyen szünet van a sulidban. Minden nap elkísérünk és elmegyünk érted. Éjjel-nappal védelmezünk. - mosolygott rám Shinji.
-Akkor jó. És ti emberek vagytok? - tettem fel ezt az értelmes kérdést.
Igen, ez egy értelmes és logikus kérdés volt. Mivel a testvéreim se emberek, gondolom ők se.
-Már azt hittem meg se kérdezed. - mosolygott pimaszul Mahiro.
-Mi Démonok vagyunk. Ne gondolj rosszra. Jó démonok vagyunk. Mindannyiunknak már ereje van. De ez nem lényeg. Ha bármi szükséged van, akkor szólj. Most egyedül hagyunk. - közölte velem Yuuichi és egyedül hagytak.
Nekiálltam a kipakolásnak. Nézzük. 5 óra van. Akkor kezdjünk neki. A ruháimat raktam be először a szekrényekbe, amik nem tudom hogyan kerültek ide. Aztán a cipőket és papucsokat. És végül az egyéb dolgokat. A fürdő a szobámmal szemben volt. Valakinek segítenie kéne felrakni a függönyöket. Á ott van Mahiro. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam.
-Mahiro! - kiabáltam.
-Tessék! - kiabált vissza.
-Segíts nekem!
Felrepült hozzám. Hűha. Nem semmi a csávó! Megkértem, hogy segítsen felrakni a függönyöket. Megköszöntem neki a segítséget, de csak annyit mondott, hogy ez a kötelessége. Nem mondhatott nemet. Ez valahogy nagyon rosszul esett. Olyan, mintha egy szolga lenne, akit arra köteleztek el, hogy lesse az úrnő kívánságait. Fél kilenc. Fáradt vagyok. Kinyitottam a ajtót, és egy párduccal találtam szembe magam. Egy levél volt a nyakába akasztva. Levettem a levelet a láncáról és kinyitottam.
Liza, ő itt a te párducod. Adj neki nevet! Holnap hazamehetsz. Takumi fog hazakísérni. Jövőhét péntekig maradhatsz a városban, szombaton pedig Szintén Takuma fog visszakísérni a kastélyba. Nem mondhatod el senkinek, hogy kettős életet élsz és, hogy mi is vagy valójában!      Kento
Értem. Akkor ki kell aludnom magam. Hamarosan itt a verseny. Nehéz lesz ezt eltitkolni a többiek elől. Bár már néhányan tudják. De szerintem, ahogy Yuuichi mindegyikőjüknek van valamilyen ereje, biztos valaki törölte az emlékeiket. Ennyit erről! Mér csak nevet kell adnom az állatkámnak. Lány, ezért legyen a neve Zora. Tökéletes! Zora bement a szobámba, én meg elmentem fürödni. Mire visszamentem a szobámba, Zora már aludt. Elég jó cuccokat vettek nekem a fiúk. Viszont ezek az alsóneműk. Hát nem is tudom. Lefeküdtem az új ágyamba. Elég kényelmes. Nem tudom ki választotta, de az ízlése hasonlít az enyémhez. Hamar bealudtam.
December 20. Péntek
Ma hazamehetek. Reggel, mikor felkeltem a szobám ablakain már besütött a reggeli napsugár. Zora az ágyam mellett feküdt. Milyen fura. Kinyílt az ajtó és Takuma lépett be rajta.
-Öltözz és indulunk. Luke már aggódik érted, ahogy a többiek is. - mondta unottan, mintha erre kényszerítenék.
Ez annyira fáj. Kicsit szomorít a tudat, hogy a védelmezők erre vannak elkötelezve. Nem úgy viselkednek velem, mint egy baráttal, hanem inkább mint egy porcelánbabával.
-Rendben. Mindjárt kész vagyok.
Kiment a szobámból és becsukta maga mögött az ajtót. Odamentem a szekrényhez és elkezdtem kutatni a ruhákat. A szemem megakadt egy vörös rövidnadrágon és egy fekete toppon. Tökéletes lesz. Felkaptam magamra a ruhákat, kerestem egy tornacipőt és azt is felvettem. A hajamat kifésültem, majd elhagytam a szobámat. Nagy nehezen, de megtaláltam a kijáratot. Takuma kint várt, de nem volt egyedül. Ikki is vele volt.
-Jó reggelt, Liza. - üdvözölt Ikki.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-Virág megkért, hogy jöjjek el a párducodért.
-Sebastian megmutatja neked a szobám. Amúgy Zora a neve. - mondtam és odasétáltam Takumához.
-Menjünk Liza. - fogta meg Takuma a csuklóm és elkezdett húzni.
Egészen hazáig fogta a csuklóm. Az udvaron ott járkáltak fel-alá a srácok. Takuma elköszönt és elment.
-Sziasztok. - mondtam és odamentem hozzájuk.
-Hála istennek, hogy előkerültél. Egész nap nem láttunk. - ölelt meg Kurusu.
-Hát most itt vagyok. - toltam el Kurusut, mert majdnem kiszorította belőlem az életet.
-Liza. Lysander felhívott, hogy Rosa szervezett egy osztálytalálkozót. Alexy, Armin, Naomi, Dakota nem tud jönni.  Lys, Rosa, Iris, Kim, Viola, Nataniel, Kentin és Amber lesznek ott. Jössz? - hadarta el az egészet Castiel.
-Persze. Indulunk?
-Menjünk. Majd jövünk skacok. - lépett mellém Cast.
Elindultunk valamerre. Nem kérdeztem meg hova megyünk, mert most jobban érdekelt az, hogy képes leszek-e magamban tartani azt, hogy ki is vagyok valójában. Megérkeztünk. A parkhoz jöttünk. Mindenki itt volt, akit Castiel mondott. Mindenkit sorra üdvözöltem. Rosa odajött hozzám, hogy nagyon aggódott mert vasárnap óta nem hallott felőlem. Megnyugtattam, hogy otthon voltam és pihentem. Amber azonnal nyomulni kezdett Castielre. Mindenki azt figyelte, mit beszélgetnek.
-Ó Castiel te annyira izmos vagy! Annyira szeretnék egy ilyen pasit! Nem akarsz randizni velem? - beszélt nyávogós hangon.
-De miért is ne! - kacsintott Cast Amberre.
Nagyon meglepett amit Castiel mondott, de tudtam, hogy valamiben sántikál. Amber lábujjhegyre állt és megakarta csókolni Castielt, de elszakadt a nadrágja. A fenekén. Mindenki hangos nevetésben tört ki, még Nataniel is. Amber odament a szöszihez és elkezdett neki nyávogni, hogy segítsen neki és mondja meg a többieknek, hogy ne nevessenek. De Nataniel csak annyit mondott neki, hogy oldja meg maga. Amber elkezdett sírni és hazament. Castielnek tetszett, hogy Nataniel ilyet mondott a húgának és nem állt azonnal a pártjára. Rosát hívta Leight, hogy menjenek haza Lysanderrel, mert hazajönnek a szüleik. Így hazamentek. Nataniel úgy döntött, hogy hazamegy röhög egyet Amberen. Iris, Kim és Viola hazamentek. Mindenki hazament, így mi is Castiellel. Mikor hazaértünk Takuma ott beszélgetett Lukeval. Jaj ne!