-Gyanús vagy te nekem!
-Nem hiszed? - és úgy nézett rám, mint egy kisfiú, amikor kap egy játékautót.
Nem tudom, hogy hihetek-e neki.
-Akkor elhiszem, hogyha elmondod mit beszélgettetek Lysanderrel.
Castiel már nagyon feszült volt. Lehet, hogy megcsalt! Nem. Akkor elmondta volna.
-Megcsaltál? - kérdeztem bizonytalanul.
-Nem! Megőrültél? Soha nem csalnálak meg! Szeretlek..
De az utolsó szót, már nagyon halkan mondta. Lehet, hogy már nem szeret. Ezt titkolja!
-Jól van. Most megyek. Órára.
Azzal faképnél hagytam. Bele fogok hali abba, hogyha már nem szeret! Elsétáltam a terembe. Helyet foglaltam és elkezdtem rajzolni. Ja várjunk tesi lesz. Elmegyek átöltözni. Elraktam a rajzom, és elindultam az öltözőbe. Átöltöztem. Becsengettek. Már is? Na jó' van ám... Egész órán játszottunk. Mikor vége lett az órának, elmentünk a csajokkal átöltözni és a szünetben az estéről beszélgettünk. Az infó, mint mindig unalmasan telt. Csoda, hogy nem aludtam el rajta. Mióta utoljára beszélgettem Castiellel, nem is láttam. Ha érdeklem biztos ad magáról életjelet, addig is gondolom nem vágyik a a társaságomra. Felhúztam magamra a kabátomat és indulhattam is haza. Minden nyugodt colt addig, amíg be nem fordultam az utcánkba és nem láttam meg Castielt 3 idősebb sráccal beszélgetni. Nem tudom mi vitt rá, de behúzódtam az egyik ház árnyékába és füleltem hátha meghallok valami érdekeset.
-Most akkor mi van azzal a Liza nevű csajjal? Beadta a derekát vagy még kéreti magát?
-Nem, de ne aggódj. Előbb vagy utóbb nem fog tudni ellenállni. Majd mikor megvolt a szex közlöm vele, hogy nem látom értelmét folytatásnak és nem illünk össze.
-Akkor egész végig csak adtad, hogy szereted?
-Persze. Ahhoz, hogy megkapj valamit, adnod is kell. Én az egyszerűbb utat választottam. Hazudtam a célom érdekében. Minden csajommal ezt csináltam. - mondta komolyan Cast, mire azt hittem menten elájulok.
Valahogy sejtettem, hogy ennek egyszer eljön az ideje, de azt reméltem minél később. Sejtettem, hogy Castiel csalódást fog okozni nekem, ezzel mély sebet okozva a szívemben. Ezt a hosszú utat bejárta azért, hogy ágyba vigyen? Felfordul a gyomrom. Ha a szívem működik az eszemnek semmi esélye. Mindig is a szívemre hallgattam, mert azt hittem megváltozott. De az emberek nem változnak. Könnyeim szabad utat nyertek maguknak és mivel már nem bírtam az érzéseimmel kiléptem a ház takarásából és egyenesen Castiel háta mögé léptem, majd remegő hangon megszólaltam...
-...Most boldog vagy? Megtudtam az igazat. Nem kell többet hazudnod.Csak tudod Castiel azt bánom, hogy hittem neked. Csak azért kellettem neked, mert ágyba akartál velem bújni. Hogy megkapj egy lányt és összetörd a szívét. Hogy tehetted ezt? - kérdeztem szomorúan és dühösen.
Nem tudtam mit kellene tennem.
-Liza. Nem úgy gondoltam.
-Á nem. Hagyjál békén! Nem kell hazudnod többet.
Elrohantam. Futottam, futottam és amikor átakartam rohanni az úton, meghallottam egy autó dudáját. Itt a vég. Vagy nem? Egy erős kéz megragadott és elhúzott az útról.
-James? - kérdeztem remegő hangon.
-Liza. Te normális vagy?
-Igen! Csak éppen most szakítottam a barátommal, mert kiderült róla, hogy már nem szeret!
-Nyugodj meg!
Megölelt. Jól van. Oké. Beismerem. Nem is olyan, mint egyesek. Elmondtam, hogy el kell mennem bevásárolni. Segített hazacipekedni. Kipakoltam amit vettem, majd felmentem a szobámba. Kicsit lenyugtattam magam. Lassan telt az idő. Hat órakor csengettek. Lementem.
-Sziasztok. - köszöntem vidáman a csajoknak.
-Szia. - köszöntek egyszerre.
Sorra megöleltek, majd bementek a nappaliba. Beszélgettünk, aztán Kérdezz- Felelekeztünk. Üvegeztünk, azután megnéztük a Nagyfiúk 2-őt. Ettünk, ittunk. Későre járt. A lányok elmentek haza, én meg elmentem fürdeni. Hulla fáradt vagyok. Ledőltem aludni. Édes álmomat a telefonom jelzése szakította félbe. Ma van a szereplés. Vííí! Felöltöztem, összedobtam valami reggeli félét, és go suli. Mindenki nagyon izgatottnak tűnt. Mikor megláttam Castielt, összeszorult a szívem. Hogy fogok én ezek után beszélgetni vele? Egy megoldás van! Nem szólok hozzá! De ő, mintha semmi se történt volna odajött hozzám és csak mosolygott. Ez mit szívott?
-Jó reggelt Liza! Izgulsz?
Jó. Ha ő is ilyen hamar túltette magát rajtam és is így fogok tenni.
-Jó reggelt! Nem izgulok. Te?
-Én se. Jössz? Mindjárt kezdődik.
-Persze megyek.
Istenem... Elmentünk a tesiterembe. Az asztalokra ki voltak pakolva az ételek és italok. A székek is elvoltak rendezve. Na meg a színpad is a helyén volt. Mindenki aki énekelni fog ott állt a színpadon. Én is felmentem. Megbeszéltük ki-ki után fog következni. Én leszek az utolsó. Hát én egy istennő vagyok! Na elkezdődött ez a valami. Elsőnek Armin és Alexy énekeltek. Aztán Rosa és Lynn, majd Nat, Armin, Lys, Cast és Kentin. Nagyon jók voltak. Castiel egész végig engem nézett és mosolygott. Nem tudom mit akar ezzel elérni. Aztán én következtem. Felálltam a színpadra. Most kezdtem el izgulni. Megfogtam a mikit és nyeltem egy nagyot. Menni fog! Megszólalt a zene. Automatikusan elkezdtem énekelni. Nagyon beleéltem magam. Mikor végeztem, hangos tapsvihar keletkezett. Nagyon boldog voltam. Lementem a színpadról és megrohamoztam a büfés asztalt. Puncs. Hol a puncs? Elfogyott. Ó ne már! Ez nem ér. Ch.. Be fogom perelni az iskolát! Odajöttek hozzám a lányok és gratuláltak. Aztán mikor megjelent Castiel elmentek. Ne menjetek el!
-Ügyes voltál.
-Kössz. Még valami?
-Figyelj amit tegnap mondtam, azt nem úgy gondoltam.
-Castiel. Nem kell nekem a sajnálatod. Bevallottad. Ez a lényeg. Igaz nem nekem, de legalább megtudtam mielőtt lefeküdtem volna veled. Talán lehetünk még barátok. De most mennem kell. Hello.
Elmentem haza. Otthon hangosan szólt a zene. Jaj ne! Ma nem fogok aludni szerintem. Bementem. Luke jött oda hozzám.
-Gyere húgi. Bemutatlak a haverjaimnak. Már nagyon kíváncsiak rád!
-Oké.
Odamentünk Luke haverjaihoz.
-Dögös egy húgod van hallod!
-Tudom. Van mit rajta fogni! - mondta a bátyám büszkén.
-Paraszt. - dörmögtem.
Ledobtam magam a kanapéra. James is leült mellém.
-Na megnyugodtál?
-Aha.
-Jössz csörögni?
-Mért is ne...
Elfoglaltuk Jamessel a táncparkettet. A keze néha a derekam alá csúszott, olyankor hátraléptem.
-Liza! Élvezd kicsit. Úgy is megadod magad!
-Ezzel arra akarsz kilyukadni, hogy úgy is lefekszek veled?
-Nem! Nem akarod veled lefeküdni. Vagy is akarok, de nem fogok! Nem vagyok az a fajta pasi aki azonnal az ágyba akar vinni. Majd ha te is akarod. Addig nem!
-Oké. Elmegyek piáért.
Örülök, hogy ezt is tisztáztuk. Komolyan... Öntöttem magamnak vizet. Azt hittem víz, ezért lehúztam, de aztán rájöttem, hogy pálinka volt benne.
-Hé cica! Ilyen fiatalon ennyi pálinkát inni. Meg fog ártani.
Mondta egy ismeretlen hang. Oldalra fordítottam a fejem. Az a srác állt ott, aki azt mondta dögös vagyok.
-Tán zavar, ha leiszom magam?
-Nem gondolok, hogy vannak olyan rossz bácsik akik kihasználják ezt? Elég egy veszélyes dolog.
-Szeretem a veszélyt.
-Akkor megtaláltad. Személyesen.
Ezt nem kellett volna. A srác elkezdett közeledni. Neki tolt a konyhapultnak és vadul megcsókolt. Annyira leittam magam, hogy hagytam magam. Igen.. Egy pohár pálinka és kész vagyok. Ráadásul nem is keveset ittam. Castiel zavarta meg a szenvedélyes csókcsatát.
-Castiel. Beszállsz? Elragadó a kicsike. - nézett a vörös a vörösre.
-Nem rossz ajánlat, de vissza kell, hogy utasítsam. Ő az enyém úgyhogy tipli van.
-Kár pedig már majdnem meg volt. Na jó legyél. - mondta a vörös szemű srác, nyomott egy puszit a fejemre és kiment a konyhából.
-Mért csináltad ezt? Annyira élveztem.
-Mert hulla részeg vagy. Gyere elmész aludni.
-Te is jössz? - kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.
Nem szólt, csak felvitt a szobámba. Lerakott az ágyra és betakart. Elaludtam. Reggel Castiel ott feküdt mellettem. Vagy is félig mellettem, félig alattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése