49.rész

Castiellel odasétáltunk Lysanderhez.
-Hello Lys. Mi bánt ennyire? - kérdeztem.
-Tegnap hazavittem egy csajt. Már majdnem lefeküdtünk, de hirtelen közölte, hogy bocs édes nem fog menni..
-És most minek lógatod az orrod? Akármelyik csajt megkaphatod. - mondta Cast, és belebokszolt a haverja karjába.
-De akkor is. Még nem utasított vissza egy lány se!
-Nem fogsz belehalni. Inkább keress egy másikat. De most menjünk.
A fiúk bólintottak, majd elindultunk a suli felé. Én mentem elől, a két fiú meg mögöttem. Hirtelen megtorpantam. Mért is? Nem értettem, de hirtelen egy száguldó motoros ment el előttem. Azt a betyárját...
-Basszus Liza jól vagy? - kérdezte Lys, maga felé fordított, megfogta a fejem és mélyen belenézett a szemembe. Milyen szép szemei vannak. Az fejem önálló életet kezdett élni, és egyre közelebb került Lys fejéhez. Aztán az ajkaink összeértek. Egy darabig így is maradtak, de Castiel megijesztett.
-Castiel. Ez nem volt vicces!
-Csak azért csináltam, nehogy a végén bekapjátok egymást.
-Fú de vicces.
-Ö figyeljetek. Nekem sürgős elintézni valóm van. Majd találkozunk. Sziasztok.
Aztán Lys elindult a park felé. Szia Lysander.
-Mi volt ez a csók? - kérdezte Castiel kíváncsian.
Lehajtottam a fejem. Én nem akartam! Csak megtörtént.
-Nem tudom.
-Az a gáz, hogy én se. Na gyere ide. - mondta kedvesen és megölelt.
Visszaöleltem. Olyan jó, hogy van egy ilyen barátom. Sokkal jobban éreztem magam.
-Remélem Lys nem érti félre ezt a csókot.
-Nem fogja. Ha mégis beszélek vele.
-Köszönöm. - mondtam és kedvesen mosolyogtam a vörösre.
Ő is visszamosolygott. Elindultunk a suli felé. Egész végig vicceket mesélt. Egyszer majdnem pofára estem a röhögéstől. Nagyon jó fej ez a srác! Csak tudnám mért akart pont az én legjobb barátom lenni. Ki kell derítenem!
-Castiel. Kérdezhetek valamit? - kérdeztem és megálltam a suli előtt.
Csak mi ketten voltunk. Cast megállt, és felém fordult.
-Persze.
-Mért akartál annyira pont az én legjobb barátom lenni?
-Hát mert... Csak... - mondta ingerülten.
Éreztem, hogy valami nyomos oka van ennek az egész legjobb barát dolognak.
-Kérlek szépen mondd el! Hisz ezért vagyunk legjobb barik, hogy mindent elmondjunk egymásnak.
-De ha elmondanám, akkor minden megváltozna köztünk.
-Nem fog! Na mondd!
-Hát jó. - sóhajtott egy nagyot és belekezdett. - Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy köztünk lesz valami. Különleges vagy. Érdekes. Kedves, de egyben maga a kisördög. Komoly. Laza. Minden meg van benned. És nekem nagyon tetszel, és ha velem vagy máris szebb lesz a napom és hevesebben kezd verni a szívem. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok. Még sosem éreztem ilyet.
Szóval szeret. Én is így érzek, de most nem lehet köztünk semmi. Először meg kell beszélnem Nicolassal, hogy most mi van. Nekem nagyon tetszik Nico.
-Figyelj Castiel. Tetszel nekem, de nem vagyok beléd szerelmes. Maradjunk legjobb barátok. Örökké!
-Rendben, és köszönöm. - mondta és szorosan megölelt.
Bementünk a suliba. Levettük a kabátunkat és a büfében hülyültünk. Aztán megjött Lysander.
-Sziasztok. - köszönt Lys boldogan.
-Na minek örülsz ennyire? - kérdeztem.
-Megvan az esti programom.
-De Lys. Ma próba van.
-Majd ti gyakoroltok. Ketten. Csak ti ketten.
-Lysander. Nincs semmi köztünk Castiellel. Nekem más tetszik.
Ezt lehet nem kellett volna, mondanom, mert Castiel szomorúan pillantott rám.
-Te tudod. Na én léptem. Dolgom van. - mondta Lys és le is lépett.
-Ne haragudj Castiel.
Mondtam a mögöttem álló fiúnak, de mikor megfordultam nem Cast állt ott, hanem Nicolas.
-Jaj szia Nico. Azt hittem Castiel van mögöttem.
-Hát nem. Figyelj beszélni szeretnék veled.
-Oké.
-Ami tegnap este történt, az nekem nagyon sokat jelentett. 1-2 éve jöttem rá, hogy nagyon sokat jelentesz nekem, és fontos része vagy az életemnek. És szeretném, ha lennél a barátnőm.
Lesokkolva álltam. Nem tudtam, hogy Nico így érez irántam. És a hirtelen jött vallomás. Fú. Most erre mit mondjak. Én is hasonlóképp éreztem iránta...
-Igen. - mondtam és csak bámultam a nagy semmibe.