- Hol vagyok? - kérdeztem az angyaltól.
-A mennyország kapujában. Azért jöttem, hogy megadjam azt a lehetőséget, hogy újra kezd az életed. Minden olyan lesz, mint az első napodon. Nem fogsz emlékezni semmire, és senkire akit eddig nem ismertél.
-Vagy is előröl kezdhetek mindent?
-Igen. Szeretnél új ember lenni? Új életet kezdeni?
-Igen szeretnék.
És akkor eltűnt mindent.
A kezdetek, kezdete....
Az ágyamban ébredtem. Nagyon izgultam, mert ma van az első napom a Sweet Amorisban. A bátyám lépett be a szobámba.
-Jó reggelt Liza. Öltözz és indulj a gimibe.
-Oké.
Luke elhagyta a szobámat. Felvettem azt a ruhát, amit tegnap készítettem elő. Felkaptam a táskámat a székemről és lerohantam a földszintre. Felhúztam a cipőm és rohantam is a suliba. Nem, mintha szeretnék suliba járni, csak hát ma van az első napom és... Na tudjátok. Vettem egy mély levegőt és beléptem az iskolám ajtaján. Néhány szem rám szegeződött. Élveztem, hogy néznek. Pár fiú kacsintott is. Ennek nem annyira örültem. Nem szeretnék egyik fiú játékszere is. Mikor megláttam egy vörös hajú fiút, gyorsabban kezdett verni a szívem és csak álltam. Mikor rám nézett beleborzongtam. Milyen helyes. Össze kell kapnod magad Liza! Tovább sétáltam és mikor a vörös srác mellett mentem el, megfogta a fenekem. Ezt még megbánod!
-Mi lenne ha nem tapogatnál? - kérdeztem nyugodtan.
-Semmi érdekes. Csak hát jól esett. Végre egy olyan csaj jött, akinek jó a lökhárítója!
-De kedves vagy. Ha még egyszer hozzámérsz eltöröm a kezed!
Hátat fordítottam a vörös srácnak és tovább álltam. Egy szőke fiú jött oda hozzám.
-Szia. Gondolom te vagy Liza. Én vagyok Nataniel. Ha bármire szükséged lenne akkor szólj nekem. - mondta és kedvesen mosolygott a szőke hajú herceg.
-Köszönöm.
Valaki átkarolta a vállam. Oldalra pillantottam és a vörös ördög állt szorosan mellettem. Meg még két srác.
-Hé Nataniel! Rossz helyen kopogtatsz! Liza már foglalt.
-Hagyjál már békén! Ja és csak, hogy tisztába legyél a dolgokkal. Nem vagyok foglalt! És inkább Nataniellel lógok, mint veled!
-Nyugi van cica. Luke azt mesélte nyugodt természetű vagy.
-Honnan ismered a bátyám? - kérdeztem meglepetten.
-A hétvégén haverkodtam össze vele. Sokat mesélt a húgicájáról.
-Fájna ha befognád a pofád egy percre? Éppen Natival beszélgettem.
-Nati? - kérdezte a vörös mosolyogva.
-Figyelj! Ha nem tetszik valami, tudod merre van az ajtó. Csá.
Nataniel már rég lelépett. Kedves, hogy itt hagyott vele.
-Amúgy Castiel vagyok. Ő Lysander, ő pedig Kentin.
-Nem vagyok rád kíváncsi. - mondtam és elindultam az udvar felé.
Cast utánam jött, és átölelte a derekam. Elfogom törni a kezedet! Megfogtam a kezét, és a lapockájára nyomtam. Ott térdelt előttem.
-Engedj már el!
Elengedtem.
-Na békén hagysz vagy sem?
Nem mondott semmit, csak csábítóan mosolygott és elkezdett közeledni felém. Megfagyott az ereimben a vér. Hogy lehet valaki ennyire vonzó? Legszívesebben lesmároltam volna.
-Na ne legyél ilyen édesem. Nem gondolod, hogy el kéne lazulnod?
-Nem. Elég laza vagyok. Te viszont visszavehetnél az arcodból.
-Nem tudom hogyan kell. Segítesz? - kérdezte csillogó szemekkel.
Most erre mit mondjak?
-Ide figyelj vörike. Nem akarok veled társalogni. Nem vagyunk barátok. És ha így folytatod nem is leszünk.
-Ne haragudj rám.
-Felejtsük el! Csak hagyj békén.
Gyors lépettekkel elindultam a folyosó felé. Vajon melyik teremben lesz órám? Odajött hozzám Castiel a haverjaival.
-Na hali. Nem tudod hol lesz órád? Megmutassam? - kérdezte Lys és kacsintott.
-Kérlek.
Lysander elindult, én meg mentem utána. Mivel nem ismertem a sulit, nem tudtam hova megyünk, de sejtettem, hogy nem a terembe. Végül egy eldugott helyiségre értünk. Lys udvariasan beengedett maga előtt. Mire megfordultam, Cast és Lys álltak mögöttem. Mit akarnak ezek?
-Hol vagyunk?
-Ide szoktuk hozni azokat a csajokat, akik velünk akarnak lenni. Már ha érted mire célzok. - mondta Lys.
-De én nem akarok veletek lenni.
-Oké.
Lysander kiment, én meg egyedül maradtam Castiellel.
-Cast. Remélem tudod, hogy nem szeretném ha köztünk lenne valaki. Nem szeretném, ha csak játszanál velem.
-Én nem akarok játszadozni veled. Olyan hatással vagy rám, mint még soha senki. Nagyon szép lány vagy, és szerintem szerelmes vagyok beléd.
Aha persze. Minden srác ezt mondja. De olyan komolynak tűnik.
-Figyelj Castiel. Ezt majd még megbeszéljük, de menjünk órára. Kérlek!
-Ahogy akarod. Na gyere megmutatom hol lesz óránk.
Elindultunk Castiellel az A/9-es terem felé. Kicsit beszélgettünk is. Egész jó fejnek tűnik. De amit érzek iránta. Nem is tudom.....
;((( ez most komoly??? :/// am eltudnád küldeni a háttéred, nagyon tetszik *--*?
VálaszTörlés