Eltoltam.
-Nem vagyok cica. Legalább is nem neked! Lehet, hogy dögös vagyok, de a barátnőd viszont még álmodba se.
Kell nekem hazudom.
-Tudom, hogy te is szeretsz édesem.
-Nem igaz! - vágtam rá azonnal.
-Ahogy gondolod. Nekem mindegy. Én várni foglak. Na csáó. - nyomott egy puszit a számra, és elment az udvarra.
Fura egy srác. De mért érzem úgyhogy nélküle nem tudnék élni. Ilyen sokat jelentene számomra ez a fiú? Ilyen sokat... Még van 20 perc becsengetésig. Keresek barátokat. Igen! Elindultam a folyosón. Megláttam három nagyon édes srácot. Az egyiknek kék haja, a másiknak fekete, a harmadiknak szőke. De aranyos az a kék hajú srác. Odamentem hozzájuk.
-Sziasztok. - köszöntem kedvesen.
-Szióka. - köszönt a kék hajú. - Én Alexy vagyok.
-Szia. Én Armin. - mondta a fekete hajú és tovább nyomkodta a PSP-t.
-Én pedig Dake, de az viszont jobban érdekel te ki vagy kincsem.
Kincsem? Még soha senki nem mondta ki ezt a szót ahogy ő. Mintha szerelmes lenne belém.
-Én Liza vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.
-Én is. Gyere mutatok valamit. - mondta Dake kedvesen, és megfogta a kezem.
-Dake... Muszáj? - kérdezte a Alexy aggódó lekintettel.
-Nem lesz semmi gáz. Na gyere. Mutatok valamit.
Elindultunk Dakeval valamerre. Kivitt az udvarra.
-Na mit akartál mutatni? - kérdeztem kíváncsian Dakeval és mélyen belenéztem a zöld szemeibe.
Mit akar tőlem ez a srác? Szótlanul álltunk egy darabig, majd Dake elkezdett közeledni felém. Végigsimított az arcomon. Keze a nyakamra csúszott, és odahajolt hozzám, úgyhogy a szánk majdnem összeért. Ezek az elbűvölő szemek. Varázslatos. Mire feleszméltem, már félig benne volt a számban. Állj Dake! Kérlek ne! Alexy mentett meg Dake követelőző szájától.
-Dake. Most menj!
Dake sóhajtott, majd lelécelt.
-Sajnálom Liza. Dake már csak ilyen.
-Semmi baj Alexy. Nem a te hibád. Tudod már hozzászoktam.
-Gondolom Castiel van a dologban. - mondta sejtelmesen és beletúrt kék hajába.
-Igen... - mondtam lehangoltan.
-Figyelj. Suli után elmehetnénk valahova nem gondolod?
-Felőlem mehetünk. Úgyis ki kéne mozdulnom.
-Akkor megbeszéltük. Suli után, itt találkozunk.
-Oké.
Alexy megölelt, majd elment a tornaterem felé. Castiel termett mellettem.
-Randira mész?
-Talán igen, talán nem. - mondtam és bevonultam a gimibe.
Miért érdeklem ennyire a fiúkat? Hisz csak egy lány vagyok a sok közül. Ó Istenem kellett nekem megszületnem. Megszólalt a csengő, ami arra késztetett, hogy menjek be a terembe. Hát így is tettem. Leültem a vörös mellé, és bámultam ki az ablakon. Süt a nap, meleg van és csicseregnek a madarak. Mindenki boldog, csak én nem. Ott megy egy boldog szerelmes pár. Ők boldogok, amit én nem mondhatok el. Mit sajnáltatom itt magam?
-Psszt.. Liza. - bökött oldalba Castiel.
Felé fordítottam a fejem.
-Mondjad. - mondtam unottan.
-Nem akarsz lógni a következő óráról?
-Nem.
-De nem lesz kövi óránk.
-Akkor se megyek sehova.
-Hát pedig ajándékot szerettem volna venni neked.
Ajándékot? Nekem? Ez a Castiel... Mért viselkedik velem ilyen kedvesen?
-Akkor menjünk. Úgyis halálra unnám magam.
-Lysander is jön.
-Juj de jó! - mondtam és mosolyogtam.
Beszívtam volna? Végül is nem lesz olyan rossz. Kapok ajit! Hehe! Na az óra további részét avval töltöttem, hogy nézegettem ki az ablakon. Castiel olvasott valami fehérnemű modelles magazint. Mindig odatolta a képembe, hogy nézzem meg milyen jól néz ki ez meg ez. Most nem tudtam a nőre érti vagy a fehérneműre.
-Ezt nézd Liza. Ez nagyon brutál!
-Castiel. Figyelj. Én lány vagyok, és nem akarok félmeztelen nőket nézegetni.
-Jó. De te ne a nőket nézd, hanem ami rajtuk van! Én nézem a nőket.
-Olyan hülye vagy. - mosolyogtam a fiúra.
-Ez nem igaz! - és bevágta a durcit.
-Inkább pakolj össze. Mindjárt kicsengetnek.
Így is tett. Mind a ketten összepakoltuk a cuccainkat, majd szép csöndben vártuk míg kicsengetnek. Pár perc elteltével meg is szólalt a csengő, ezzel jelezve a szünet kezdetét. Megvártuk míg Lysander összepakol, majd elindultunk Lys tesójának a butikjába. Már csak pár utcányira volt a butik. Nem nagyon beszélgettünk. Végül megérkeztünk. Leigh állt a butik bejáratánál.
-Sziasztok. - köszönt kedvesen.
A fiúk csak biccentettek. Én meg meghúztam magam. Lysander azt mondta, hogy ő Rosa barátja. Leigh csak mindekt engedett be, ugyanis csak 2 óra múlva nyit az üzlet. Mi addig kedvünk válogathatunk. Leigh visszaült a gép elé, mi meg divatbemutatóztunk. A fiúk kezdték. Majdnem elolvadtam. Mért néznek ki ilyen jól? Aztán én jöttem. Odaadták azokat a ruhákat, amik nekik tetszettek. Szinte csak olyan ruha volt, amiben kilátszik mindenem. Meg persze fehérneműk. Annyit hülyültünk, hogy az már fájt. Épp öltöztem, mikor bekukucskáltak a fiúk és lefényképeztek.
-Hé töröljétek ki az a képet! - kiabáltam és utánuk futottam.
Lysander megállt előttem, és felemelte a kezét amiben a telefon volt. Lysander végig nézett a testemen, és csak mosolygott. Visszarohantam az öltözőbe, felöltöztem és szép nyugodtan kisétáltam az öltözőfülkéből. Mit látnak szemeim? Castiel és Lysander olyat csináltak amit én soha nem akartam látni... Nézték a képet, amit az előbb csinált rólam valamelyik srác, és... khm... annyit mondok, hogy a gatyájuk alatt csináltak valamit... Megfordultam.
-Abba hagyjátok még ma?
A két fiú zavartan összekapta magát, elmentek a mosdóba, majd mikor visszajöttek leültek a nagy, vajszínű kanapéra. Odaálltam a két fiú elé, kezemben azzal a sok ruhával, amiket felpróbáltam. Csak felét vettem meg a kiválasztott cuccoknak. Kifizettük a ruhákat. Leigh elvitte a raktárba, mert a suliba nem fogom elvinni magammal. Visszamentünk a suliba. A fiúk elmentek, mert megbeszélésük volt, én pedig úgy döntöttem sétálok egyet a folyosón. Mi a fészkes fene... Hogy néz ki ez a lány?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése