58.rész

-Őszinte részvétem Reese. - mondta Aido és gonoszul mosolygott.
-Nem vagyok Reese! - mondtam és a kezem emeltem, hogy felpofozzam, de valaki megfogta a kezem.
-Ne.
Szemeim elkerekedtek és csak álltam. Kaname...
-Engedd el! - kiabált rá Castiel és szorosan magához ölelt.
-Az én kedvesemet nem ölelheti más, csak is én. - mondta nyugodtan Kaname.
-A kedvesed? - kérdezte Castiel és még szorosabban ölelt.
-A kedvesem. - mosolygott halványan Kaname.
-Nem! Liza az én kedvesem.
-Reese, pedig az enyém.
-Nem vagyok Reese! Én Liza vagyok! És szeretem Castielt! - kiabáltam.
Könnyek szöktek a szemembe. Én végre elmondtam az igazat. Castiel elengedett és kirohant a szobából. Kaname is távozott. A többiek meg követték. Megint egyedül.
-Liza.... - szólalt meg halkan Luke.
-Luke! Nővér! - kiabáltam.
Azonnal beszaladt két nővér és a doki. Kérdésekkel halmozták el a három fiút. Szerencsére hamar felfognak épülni. 2-3 hét és más nem lesz semmi bajuk se. Luke megparancsolta, hogy csak minden 2. nap jöjjek be hozzá. Épp mondta, hogy húzzak haza, de gyorsan. De eszembe jutottak ők... Nem most nem mondhatom el neki. Hazasétáltam. Reese. Kedvesem. Az nem lehet. Kaname nem szerelmes belém! Nem! Meg mindegy is. Én Castielt szeretem és ezen semmi sem változtathat. Az elhunyt barátaim ajándékait, pedig kiviszem majd a temetőbe. Remélem a mennyországba jutottak. Csak is oda juthattak. Felnéztem az égre.
-Vigyázzatok a bátyámékra. - a kezem a szívemre tettem, majd tovább sétáltam.
-Liza kedves. Kérlek állj meg. - szólt valaki lihegve a hátam mögött.
-Shiki. Mit szeretnél? - fordultam a fiú felé.
-Kaname ezt neked küldte. - azzal átnyújtott egy kis dobozt.
-Köszönöm. Majd otthon megnézem. Most el kell mennem Castielhez. Majd holnap találkozunk a gimiben.
-Szomszédok vagyunk. - mosolygott.
-De a szomszédban egy fiatal pár él.
-Már nem. Elköltöztek.
Érdekes.
-Akkor majd beszélünk Shiki. Üdvözlöm a többieket. Szia.
Furcsa, hogy pont most költöztek el. Ráadásul nem is árulták a házukat. Milyen meglepő már itthon is vagyok. Átmenjek Castielhez? Nem kéne. Most biztos egyedül akar lenni. Ökölbe szorítottam a kezem és vágtam egy nagyot az ajtóra.
-Miért? - kérdeztem magamtól.
Miért kellett idejönniük? Talán a baleset is miattuk történt. Bementem, levettem a cipőm és elmentem a konyhába. Csinálok valami vacsit és lefekszek aludni. Bár nincs sok értelme aludnom. Hamarosan úgyis fel kéne kelnem. Mit főzzek? Legyen, valami egyszerű. Csinálok Hot-Dogot. Az finom és hamar kész van. Megcsináltam 2 Hot-Dogot és megettem. Elmosogattam, és felmentem a fürdőbe. Megcsináltam a sminkem, a hajam és elmentem a szobámba. Milyen fekete cuccaim vannak? Sok fekete ruhám van. Fekete farmer, fekete pulcsi, és egy fekete trikó a pulcsi alá. Befestettem feketére a körmöm és egy fekete hajgumival felkötöttem a hajam. Felvettem a fekete karkötőim és a fekete bakancsom. Kiültem az ablakba, és néztem a csillagos eget. A fiúk is ott vannak valahol. És boldogok. Lóbáltam a lábam, és észrevettem Castielt, aki egy hatalmas puskával sétált ki a házból. elindult a vízesés felé. Leugrottam és futottam utána. Pont akkor értem oda, amikor leakarta lőni magát. A puskát bedobtam a folyóba, Castielt pedig átöleltem.
-Szeretlek! - mondtam hangosan.
-Én is.
Éreztem, hogy mosolyog. Eltolt magától és elsétált. Most meg hova megy? Megmentettem az életed! Hahó! Hát jó. Szomorúan hazaballagtam. Az igazgatónő telefonált. Hát ez a nő nem normális!
-Jó estét kisasszony. Sajnálom, ha felébresztettem, de lenne egy fontos kérésem. Mivel csak maga és én tudjuk a városban Kaname úr és a többiek titkát, tennünk kell ennek érdekében, hogy így is maradjon. Ezért, lesznek az éjjeli és nappali tagozatosok.
-Úgy, mint a Vampire Knight-ba? - kérdeztem boldogan.
-Nem tudom mi az a valami, de biztos. Maga fog felügyelni az éjjeli tagozat tanulóira.
-Tudom mit kell csinálni! Olyan, mint abban az animében amit mondtam.
-Biztos. Szép estét. És még valami. A holnapi tanítás elmarad, ugyanis meg kell építeni a diákok számára biztonságot nyújtó épületeket. Aludjon jól. Viszlát.
Választ gondolom nem várt tőle, ugyanis mielőtt megszólalhattam volna letette. Kedves. Igazán kedves. NA akkor én leszek a felügyelő! Vííí! Tök olyan lesz, mint a Vampire Knightban. Sőt ott is ezek a vámpírok vannak. Csak ott más a történet. Bár én Yuuki helyébe, Zerot választottam volna. Nagyon remélem lesz 3. éves különben elmegyek és megkeresem azt a bizonyos személyt aki ezt a fantasztikus animét csinálta és ott előttem fogja megcsinálni. Meg még mellé 100 évadot! Na jó! Vissza a valóságba. Csengettek. Lerohantam a lépcsőn. Akkorát taknyáltam, hogy csak na.
-Elesett? - kérdezte valaki az ajtó mögül.
Nem, csak láttam, hogy szüksége van a padlónak egy ölelésre. Hülye...
-Igen. - mondtam.
Odabicegtem az ajtóhoz. Fáj a lábam. Kinyitottam és a postás állt ott.
-Jó estét. Ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom, de itt az új egyenruhájuk. Viszlát.
Átnyújtotta a dobozt és elment. Remélem olyan, mint a nappali tagozatosoknak. És igen! Akkor az éjjeli tagozatosoknak meg fehér. Kivasaltam az új egyenruhámat és utána lefeküdtem aludni. Csütörtök reggel. De a csütörtök nem olyan volt, mint a többi. Megfésülködtem. Ja várjunk csak. Ma  nincs suli. Akkor még is olyan, mint a többi csütörtök. Pedig olyan jó volt ezt mondani. Ah... Mindegy. Csengettek. Lerohantam a lépcsőn. Nem fáj a lábam! Je! Kinyitottam.
-Castiel... - mondtam és megöleltem.
-Reese.
-Én Liza vagyok.
-Nem. Te Reese vagy! - mosolygott továbbra is.
-Már nem.
-Akkor Liza.
-Kaname. - mondtam halkan.
-Nem. Én Castiel vagyok.
-Kaname.. Ott áll.
Castiel megfordult. Betessékeltem a házba, és bezártam az ajtót. Kettőt léptem előre, hogy ne legyek olyan közel, de távol se Kanametó. Hisz nem félek tőle. De még is... Nem akartam a közelébe menni. Feszült volt körülötte a levegő.
-Reese.
-Ne szólíts így! - förmedtem rá.
-Liza. Kedvesem. Hogy tetszett az ajándék?
Basszus el is felejtettem.
-Ne haragudj Kaname, de nagyon későn értem haza, és már nagyon fáradt voltam. Még nem néztem meg.
-Értem. Remélem tetszeni fog, amit a doboz rejt. Holnap találkozunk kincsem. - mosolygott és, mint egy király elsétált. Azonnal mellette termett Aido és Kain. Csak tudnám mit érez irántam Kaname. Sóhajtottam, és visszasétáltam szerény hajlékomba. Az ajtó már nyitva volt. Castiel. Még Luketól kapott kulcsot.
-Castiel! Hol vagy? - kiabáltam.
-Fent vagyok az emeleten! - kiabált vissza.
Felrohantam, ami nem jó ötletnek bizonyult. Megint elestem, de meg se éreztem. Talán, mert szegény Castielre estem rá. Nem tudom mért, de elpirultam. Nem tudtam máshova nézni, csakis a szép szürke szemeibe. Elvarázsolt. A hatalmába kerített.
-Gyönyörű. - mondtam.
Castiel mondani akart valamit, de megcsókoltam. Követelőzően tapadtak az ajkaim Castiel ajkaira. Kezeim a nyakára csúsztak és elemeltem a fejem.
-Liza... - mondta Castiel és mosolygott.
-Menj el. - mondtam és felálltam.
-De.. - szólt Cast szomorúan.
-Menj már! - morogtam és bezárkóztam a szobámba.
Szánalmas vagyok. Kiugrottam az ablakon, úgy ahogy Yuuki szokta. És nem törött el a lábam. Én vagyok Yuuki 2! Na.. Akkor most merre? Hova menjek? Talán találkoznom kéne a vámpírokkal. Á nem! Hisz ők csak emberbőrbe bújt szörnyek, akik ártatlan emberek vérét ontják... Igen. Szörnyek. Sétálok egyet. Lassú és kicsi léptekkel sétáltam végig az utcán. Mindenhol boldog emberek. Lehajtott fejjel sétáltam körbe a várost. Találkoztam Rosával, Irissel, Kimmel és Violával, de csak egy köszönés erejéig, ugyanis meg kell nézniük az éjjeli tagozatosokat. Hát az nem fog sikerülni. Közben találkoztam Nataniellel, aki azt mondta, hogy a héten már nem lesz tanítás. És nagy valószínűséggel ebben az évben nem kell többet suliba menni. Örültem, mikor meghallottam a j hírt, de egyben szomorú is voltam. A szomszédaim vámpírok, nem sokkal arrébb lakik a legjobb barátom. Aki ezek után csoda, ha hozzám fog szólni. Ráadásul Castiel és Kaname között izzik a levegő. Ha ketten lennének, akkor lehet megölnék egymást. Vajon arra várnak, hogy válasszak? Én szeretem Castielt. Nagyon! De Kaname viszont.. Neki az életemet köszönhetem. Ha nem ment meg, akkor nem ismerhettem volna meg Castiel, és nem szerettem volna belé. Most olyan nehéz helyzetben vagyok, mint Yuuki. Nehéz az élet. Hazamegyek. Bezárkózok a szobámba, és örökre ottmaradok. Remek ötlet Liza. Hülyébb nem is lehetnél. Az nem oldana meg semmit se elmenekülnék a gondjaim elől. Nem ilyen vagyok. Én mindig is egy erős, bátor, magabiztos lány voltam. Viszont az utóbbi időben, gyáva, félős és síros lány lettem. Mi van velem? Nagyban sétáltam hazafele, de nekimentem valakinek.
-Pardon. - szólaltam meg, és felnéztem az illetőre.
-Hm. A Sweet Amoris tanulója?
-Igen. - mondtam félénken.
-Akkor jövőre találkozunk. Au revoir.
-Aloha. - köszöntem és tovább folytattam az utam hazafele.
Mielőtt beléptem volna az ajtón, vettem egy mély levegőt és megígértem magamnak, olyan leszek, mint régen. Vennem kéne valamit Lukenak. Holnap lesz 5-e. És holnap kéne bemennem. Beviszem holnap neki az ajándékát és veszek neki majd valami édességet. Na akkor visszatérve az ígéretemre. Olyan leszek, mint régen. Ha én itt most bemegyek meg fog változni minden. olyan leszek, mint régen. Minden jobb lesz! És bementem. Előkészítettem Luke ajándékát és kerestem magamnak csokit. Atyám mennyi édesség van itthon. Az én sunyi bátyám nem adott nekem! Ch.. Na mindegy. kiválasztottam a kedvenc csokijait és félreraktam. Na most nem fogok felrohanni a lépcsőn. Felsétáltam a lépcsőn. Leültem a gép elé és felléptem facera. Kik vannak fenn vajon? Rosa, Iris, Kim, Viola, Castiel, Lysander és Kentin. A fiúkkal és a lányokkal is csináltunk csoportbeszélgetést.
Fiúk::
Én: Sziasztok fiúk.
Lys: Szia mia. :)
Ken: Hello :D
Cast: :/ cs
Lys: Mi van haver?
Cast: Semmi. :/
Én: Castiel... :(
Ken: Mondjátok már mi van! Liza te biztos tudod!
Lys: Hagyjad Kentin. Ha nem akarják, úgyse mondják el.:)
Cast: Nincs semmi gáz! :D Tiszta Happy vagyok!
Én: :( Én viszont nem.

Castiel::
Én: Castiel nagyon sajnálom, hogy elküldtelek, de egyszerűen magam se tudtam mit csináljak...
Cast: Semmi baj! Örülök, hogy bevallottad, hogy szeretsz és megcsókoltál. Ez volt életem legszebb napja! <3
Én:Komolyan? :D Annyira örülök Cast.

Fiúk::
Cast: Na vagyunk :D
Én: :D
Lys: Mit csináltatok? Hmm ;) Kinél csináltátok?
Ken: Ez engem is érdekel. Liza ha gondolod, akkor hozzám is átjöhetsz!
Lys: Előbb hozzám!
Én: Fiúk! Olyan perverzek vagytok. Semmi olyat nem csináltunk, csak megbeszéltünk valamit. Facebookon!
Cast: Így van.
Lys: Akkor is átjöhetsz. Meg kéne nézned valamit!
Ken: Nálam is meg kéne nézned valamit!! :D
Ezek a fiúk.. Sose változnak.
Én: Na de fiúk! Nem vagyok kurva :( Ez most rosszul esett... Megyek. Sziasztok. Holnapután találkozunk. Ajándékozás nálam.... :(
Kiléptem a fiúk és Liza csoportból, és beszálltam a lányok beszélgetésébe.

Lányok::
Én: Sziasztok. Hogy, hogy Kim és Viola nincsenek fenn? Hova mentek?
Rosa: Mentek ajándékot venni. Mi már megvettük! :D Ja és Liza. Hallottuk mi történt. Őszinte részvétünk. Sajnáljuk. Ne félj! A rendőrség elkapja azt a vadállatot!
Én: Nagyon remélem...
Iris: Na mennünk kell! Szia Liza! Holnapután találkozunk nálad! Szia <3
Leléptek. Tényleg rosszul esett, ahogy Lys és Kentin úgy beszéltek rólam, mint egy kurváról. Igazán kedvesek. Pont most kell így viselkedniük. Lehet, hogy nem is tudják... Biztos azért voltak ilyenek. Na majd úgyis megtudják. Kikapcsoltam a gépet, kicsit rendet raktam az íróasztalomon. Mi ez? Egy könyv. Nézzük mi van benne.
Kedvesem. Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy élsz. Mióta megláttalak, nem tudlak kiverni a fejemből. Minden este csak rád gondolok. Senki nem olyan szép és elbűvölő, mint Te. A szemeid a csillagoknál is szebben ragyognak. A mosolyod édesebb a világ össze édességénél. Az illatodat, minden virág megirigyelheti. Okosabb vagy, mint akármelyik ember a földön. Te vagy az Én kincsem. Egyetlened, Kaname úrfi. 
Kaname... Úrfi? He? Ez honnan van? Én nem emlékszek erre a könyvre. Végigsimítottam a könyvön, majd letettem az asztalomra. A szomszédban észrevettem, hogy Aido engem bámul az ablakából. Elhúztam a függönyt, de előtte egy szúrós pillantást vetettem felé. Ő csak kihívóan mosolygott. Na elhúztam a csipkés függönyöm és leültem az ágyra. Néztem a falat. Ott egy emlék... Egy nagyon régi emlék. Vajon a szüleim hol vannak? Mit csinálnak? Gondolnak-e rám? Ez mind csak megválaszolatlan kérdés marad örökre. Emlékek... Emlékeim sincsenek a szüleimről. Azt se tudom, hogy mi a nevük. Nem is tekintenek rám úgy, mint a lányukra. Nekem nem a pénzük kell, hanem, hogy itt legyenek velem, és érezzem, hogy szeretnek. De ez nem fog megtörténni. Még a szülinapomkor se szoktam megköszönteni. Csak küldenek egy halom pénzt és legyél boldog szívem. Írnák ők egy levélben. Sose értettem, hogy miért nem jönnek el látogatóba. Már 15 éve nem láttam őket. Születésemkor elhagytak. A nagyszüleink neveltek fel minket. De sajnos 2 éve elhunytak. Azóta Lukeval élek. Ő az én anyám és apám. Na meg a bátyám is. Mellette nőttem fel. Ha a nagyiék betegek voltak, ő ápolta őket és emellett főzött és vigyázott rám. Mint egy angyal! Énekeljünk kicsit. Caramel- Jelenés. Pont illet az életemhez.
-A hangod is olyan gyönyörű, mint Te magad. - mosolygott Aido és egyre csak közeledett.
-Aido... - csak ennyit tudtam mondani.
Nyelvével finoman végigsimított a nyakamon, majd hegyes szemfogaid belém mélyesztett. Hallottam, ahogy kortyolgatja a vérem. Néha- néha fel is nyögtem. Aztán megszólalt a csengő. Aido azonnal elkapta a fejét, és letörölte rólam és magáról a vért. Begyógyította a seben. Na ilyet is tudnak a vámpírok? Érdekes.
-Aido. Neked meg mi bajod van?
-Kaname. Lent vár. - mondta, és elindult lefele, de az ajtóban megállt. - Még folytatjuk Liza kedves.
Aztán elment. Lementem, de Kaname már nem volt ott. Így hát visszaballagtam a szobámba. Megkerestem a pizsim és elmentem fürödni. 15 percig áztattam magam a meleg vízben. Kellemes volt. Kimásztam a kádból és felvettem a pizsim. Ez koszos... Magamra tekertem a törölközőt, a pizsim meg bedobtam a szennyes kosárba. Bevánszorogtam a szobámban. Becsuktam az ablakot, de megpillantottam Aidot a szomszéd szobában és engem nézett. Perverz tekintettel figyelt. Azonnal elhúztam a függönyt és kerestem valami pizsit. egy cicás pizsire esett a választásom. Bebújtam az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Mindenhol anime! *.* Melyiket nézzem? Melyiket? Egyértelmű. Vampire Knight maraton van! Mind a 2 évadot megnézhetem! Végig néztem mind a két évadot. Úgy hajnali öt lehetett. És az volt a jó, hogy nem volt reklám. Fáradt vagyok. Nem is kellett több már aludtam is. Péntek van. Délután 3 óra. Össze kell kapnom magam és be kell mennem a tesómhoz a kórházba. Azt hiheti, hogy nem is foglalkozok vele! Nem hiheti azt! Kiakartam ugrani az ágyból, de esés lett belőle. Francba! Á leszarom. Beestem a szekrénybe.. Újabb esés. Mi lesz még? Legurulok a lépcsőn? Az se fog érdekelni. Újra a régi vagyok, aki egy kis autóbaleset miatt se fog pityeregni, hogy fáj. Nem! Felvettem egy fekete cicanacit és egy fekete elöl rövid, hátul hosszú pólót. Bőrdzseki, tornacipő. Lerohantam a lépcsőn és bukfenceztem is egyet a végén. Profi vagyok! Összeszedtem Luke ajándékait meg a csokikat és beraktam egy nagy zacskóba. Rohantam volna a kórházba, de eszembe jutott Nicolas és Csicsi. gyorsan megkerestem az ajándékaikat és sprinteltem a kórházba. Majdnem betörtem a kórterem ajtaját.
-Na hát húgi! Már azt hittük nem is jössz. - mosolygott az én kedves bátyám.
-Jól van na. Vampire Knight maraton volt az este, és hajnali 5-kor feküdtem le aludni.
-Na és mit hoztál? - kíváncsiskodott Luke.
-Ajikat. De te kapod meg utoljára. Ja és mondanom kell majd valami nagyon fontosat.
Luke csak bólintott. Mindenki megkapta az ajándékát, aztán odaléptem Lukehoz.
-Figyelj Luke. Megtaláltad, és ideköltöztek. A szomszédba.
Luke azonnal vette a lapot.
-Nem lehet. Mindegy. Ne aggódj! Nem fognak bántani. Semmi baj nem lesz. Majd ha hazamegyek, akkor elintézem.
-Rendben.
Kicsit beszélgettünk, aztán a fiúk megkapták az altatójukat, engem meg hazaküldtek. Egyedül sétáltam hazafele. A csillagokat néztem, mikor nekimentem valakinek. Még valamennyire világos volt.
-Elnézést. - megint az az ember, akinek egyszer már nekimentem.
-El van nézve. - mosolygott. - Most viszont sietnem kell. Kellemes ünnepeket.
Lelépett. Érdekes. Vajon mit fog csinálni a Sweet Amorisban? Majd megtudom. Hazaballagtam. Milyen csenden ilyenkor a város. Biztos mindenki otthon van a családjával, és az ünnepekre készülnek. Szomorú erre gondolni. De nem! Nem szabad sírnom! Erős vagyok! Ledobtam a kanapéra a kabátom, a cipőm pedig a sarokban kötött ki. Az egyik.. A másik meg a lépcső alatt. Na jó én nem vagyok rendetlen. A helyére raktam a kabátom és a cipőm.
-Most menjek fel az emeletre? - kérdeztem unottan, de a következő pillanatban már nem éreztem a talajt a lábam alatt. Valaki visz. De ki? Sötét van és nem látom az arcát. Felvitt a szobámba, és lerakott az ágyra, majd felkapcsolta a villanyt.
-Castiel. - rohantam oda a fiúhoz és egy puszit nyomtam az arcára.
-Liza. - mosolygott bájosan.
-Mit csinálsz te itt?
-Gondoltam unatkozol egyedül így gondoltam elmehetnénk bulizni. Lys és Kentin is jön. Meg az új haverjaid is. Az a hülye Lys meghívta őket. De, csak Aido, Kain és Zero jön. A többiek nem nagyon szeretnek bulizni.
-Rendben. Akkor várj meg lenn. Átöltözök.
-Oké.
Castiel lement, és meg gyorsan előkotortam valamit a szekrényemből. Felvettem egy fekete combig érő pánt nélküli szoknyát és a fekete combig érő, fűzős fekete csizmám. Azt amelyiknek 15 centis sarka van. Lassan és óvatosan lesétáltam a lépcsőn. Minden srác, aki úgy volt, hogy jön itt volt. Milyen sexy-k. Főleg Aido...