55.rész

-Castiel... Igazán felöltözhettél volna. - mondtam és már majdnem megfulladtam a röhögéstől.
Castiel egy szál boxerban állt az ajtóban, és a mellkasa össze volt firkálva.
-Na gyere be! - megfogtam a kezét és beráncigáltam a házba. - Menj el fürödni én nem keresek valami ruhát neked.
-Köszi édes! - mondta és elindult a fürdő felé, de nekiment a falnak.
De hülye ez a gyerek? Csak tudnám mért nem haza ment. Belopóztam Luke szobájába és kerestem egy gatyát meg egy pólót Castielnek. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Elindultam a fürdő felé. Benyitottam, de Castiel pont akkor lépett ki a zuhany alól meztelenül... Képzelhetitek milyen vörös lehetett a fejem. Gyorsan becsuktam az ajtót, és megvártam míg kijön. 2 perc elteltével ki is jött, elvette a kezemből a ruhákat és felöltözött.
-Neked meg miért ilyen vörös a fejed? - kérdezte a tudatlan Castiel.
Ha te azt tudnád...
-Á csak melegem van. - vágtam rá gyorsan.
-Aha.
-De Castiel mért nem haza mentél?
-Mert itt ébredtem a házatok előtt. - mondta és beletúrt vérvörös hajába. - Na én léptem. Majd gyere. Próba lesz.
-Oké. - mosolyogtam.
Kikísértem, elbúcsúztunk és Cast elindult haza. Becsuktam az ajtót, és elmentem reggelizni. Mit egyek? Kakaós csiga jó lesz. Kerestem egy tányért és leültem a pulthoz enni. Közben Luke is kijött a szobájából. Megpuszilta a fejem és visszament a szobájába. Ez most mi volt? Mindegy is. Én itt reggelizek, aztán már 1 óra. Elmosogattam a tányérokat meg a poharakat, aztán felmentem átöltözni. Ma próba! Felvettem egy lila szoknyát. Megfésültem a hajam, mert úgy nézett ki, mintha egy hónapja nem fésülködtem volna. Kis szempillaspirál és felvettem a cipőm meg a lila bőrdzsekim. Halkan becsuktam magam után az ajtót, és elindultam Castielhez. Csak 2 házzal lakik arrébb. Mekkora mázli. Kopogni akartam, de Cast már azelőtt kinyitotta az ajtót.
-Szia. - köszönt egy nagy ölelés kíséretében.
-Szia. - köszöntem vissza.
Betessékelt a házba, majd helyet foglaltam.
-Lysander? - kérdeztem Castieltől.
-Mindjárt jön. 10 perc.
-És addig mit csinálunk? - kérdeztem és felálltam.
-Elkezdjük a próbát.
-Rendben. - mondtam és mosolyogtam egy nagyot.
Castiel arcán enyhe pír jelent meg.
-Baj van Castiel? - kérdeztem aggódva és odarohantam hozzá.
Castiel megfogta az arcom, és mélyen fürkészett a tekintetemben. A szemei ragyogását még a csillagok is megirigyelhették volna.
-Castiel mondjál már valamit! - fakadtam ki.
-Liza... - szólalt meg halkan.
-Na végre. De mondd már mi van? Kezdek aggódni ám!
-Én... - szólalt meg megint.
Megfogtam a két kezét, és elemeltem az arcomtól.
-Idefigyelj Castiel! Nagyon aggódni fogok, ha nem mondod meg mi bajod van! - mondtam komolyan.
Megölelt.
-Ígérd meg, hogy örökké barátok maradunk!
Erre mit mondjak? Hallgattam. Csend.
-Ígérd meg! - emelte meg a hangját Castiel és még szorosabban ölelt.
-Megígérem.
Ölelése lazább lett, de még mindig a karjai között voltam. Ajtó csapódásra lettünk figyelmesek, majd Castiel elengedett.
-Sziasztok! - köszönt nagy vidáman Lys.
-Szia. - köszöntem Lysandernek.
Egy puszival üdvözölt. Szokás hatalma. Én is ezt szoktam csinálni minden haverommal. Nem félre érteni!
-Kezdhetjük? - kérdezte Lys, de mikor meglátta Castielt, lehervadt az arcáról a mosoly. - Minden rendben Castiel? Olyna sápadt vagy. Szerintem lázas lettél. Hozom a lázmérőt. - mondta és elment megkeresni a lázmérőt.
-Fáj a fejed? - kérdeztem.
-Kicsit.
-Gyere. Pihenned kell!
-Nem kell. Jól vagyok. - mondta és mosolygott.
-Ne mosolyogj itt nekem! Gyere és feküdj le pihenni.
Megfogtam a karját, és a szobájáig húztam. Lefeküdt az ágyra, én meg, mint egy szerető anya betakargattam Castot. Ő egész végig csak mosolygott.
-Min mosolyogsz? Van valami rajtam?
-Nem. Csak olyan aranyos vagy, amikor aggódsz.
-Köszi Cast. De most inkább pihenj. Bekapcsoljam a tv-t?
-Ha ideadod a távirányítót akkor én is be tudom kapcsolni.
Odaadtam Castielnek a távirányítót és leültem az ágya szélére. Csendben néztük egy darabig a tv-t, aztán elkezdtem simogatni Castil buksiját. Milyen aranyos amikor csendben van.
-Anya. - szólalt meg Castiel.
-Mondjad kisfiam. - mosolyogtam Castielre.
-Hol van Lysander bácsi?
-Megyek és megnézem! - mondtam és felálltam.
Castiel megfogta a kezem.
-Ne menj anya! Félek... - mondta kisfiú hangon.
-Lysander! - kiabáltam.
-Itt vagyok. - mondta és benyitott a szobába.
Megmérte Castiel lázát. Szegénynek 39°-os láza van.
-Hát haver, akkor elmarad a próba. Elmegyek veszek neked gyógyszert meg kaját, piát és jövök. Liza te addig vigyázz a kis betegre.
-Rendben van édesem. -mondtam.
-Apa! - mondta Castiel Lysnek.
Lys felnevetett, majd lelépett. Visszaültem az ágyára. Jött egy üzim. Ki ez?
Szia Liza. Leon vagyok. A tesód mondta, hogy elmentél próbálni Castielhez. Ha végeztetek, akkor elmehetnénk valahova. De csak ha van kedved hozzá. :D
Mit írjak neki. Nem hagyhatom itt a kisfiamat egyedül.
-Castiel el kéne mennem.
-De anya. Ne hagyj itt! Megesznek a manók.
-Jaj Castiel. Jó megvárom Lysandert és mentem.
Visszaírtam Leonnak.
Egy óra és megyek is haza. Addig csináljatok valamit Lukeval.
Pár perc és jött is a válasz.
Akármit csinálok, csak te jársz a fejemben. És a tegnapesti csók. Nem gondoltam volna, hogy te fogsz megcsókolni engem. Minden percben csak rád tudok gondolni. De rád akár évekig is tudnék várni.
Leon... Castiel kikapta a kezemből a telefont és elolvasta a mi kis beszélgetésünket
-Liza! Hogy tehetted ezt? - ült fel az ágyon.
-Nem tudom. Csak történtek a dolgok.
-Szóval már kiszerettél belőlem. - hajtotta le a fejét Castiel, majd visszafeküdt.
-Castiel barátok vagyunk. Szeretlek, mint barát.
-Én viszont szerelmes vagyok beléd! - mondta Castiel.
-Tudom Castiel, de mi barátok vagyunk. Te akartad, hogy legyünk örökre barátok.
-Igaz. Mindegy. Remélem boldog leszel Leonnal.
-Akkor nem leszek boldog, ha te nem vagy az. Keressek neked barátnőt?
-Nem kell. Boldog vagyok. Boldog vagyok, ha itt vagy velem és aggódsz értem. Ha csak barátok vagyunk is. Én boldog vagyok! - mondta Castiel.
Hangjában éreztem az őszinteséget. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán csendben néztük a tv-t. Nem sokkal később megjött Lysander is.
-Na én mentem skacok. Jó legyél kisfiam. - nyomtam egy puszit Castiel homlokára, aztán odaléptem Lys mellé. - Vigyázz a fiúnkra. - és adtam neki egy puszit az arcára.
Becsuktam magam mögött a szobaajtót, és elsétáltam haza. Otthon Luke és Leon beszélgettek.
-Sziasztok. - köszöntem olyan semmilyen hangon.
-Mehetünk? - kérdezte Leon és már ott állt mellettem.
-Hova?  - kérdeztem értetlenül.
-Hát majd meglátjuk. Na hello Luke. Majd jövünk.
Leon megfogta a kezem és elmentünk sétálni.
-Na és hogy vagy? - kérdezte Leon és magához húzott.
-Jól vagyok. Köszi a kérdést. És te? - kérdeztem meg én is csak, hogy udvarias legyek.
-Hát vagyogatok. De jobban lennék, ha kapnék egy csókot.
-Most ezzel mire akarsz kilyukadni Leon? Megbeszéltünk tegnap este valamit.
-De hát azt mondtad kívánsz!
-Igen így van. De nem szabad! Gyere vagyok! Csak 15 éves vagyok Leon. Még nem vagyok 16.
-De Nicolassal is lefeküdtél.
-Tudom... - mondtam és lehajtottam a fejem.
-Engedj a vágyaknak.
-De ezek csak testi vágyak Leon! Én normális kapcsolatot akarok valakivel, aki mellett boldog lehetek!
-Itt vagyok én. Én tiszta szívemből szeretlek hát nem érted? Már mióta próbálok a közeledbe férkőzni, megismerni téged és a kedvedre tenni. És végre itt vagy!
Még sose beszélt velem így senki. Még Nicolas se.
-Figyelj Leon. Talán és is beléd szeretek majd egyszer. Ha tudnál várni. Csak egy évet legalább.
-Mondtam már. Évekig tudnék rád várni!
-Köszönöm Leon. Na és most merre? - kérdeztem és mosolyogtam.
-Nem is tudom. Nem vagy szomjas? Mutatok egy jó kis kávézót. Mit szólsz?
-Benne vagyok!
Elmentünk JoyCafe-ba. Leültünk egy asztalhoz, majd mind a ketten rendeltünk. Én egy bögre forrócsokit kértem, Leon meg kávét. Én sose szerettem a kávét. Fúj. Oppa Gangnam Style! Hehe! Ez nem tudom, hogy jutott eszembe. Ja megvan. Castiel ezt énekelte a zuhany alatt. Egy órát beszélgettünk Leonnal, aztán elindultunk hozzám. Nem azért, hogy lefeküdjünk. Nem kell rosszra gondolni állandóan! Azért mentünk hozzám, mert Luke még akar Leonnal beszélni. Megjöttünk. Mielőtt bementünk volna, Leon megállított.
-Lehet, hogy rossz az időzítés meg minden, de... Megcsókolhatlak? - kérdezte reménykedve.
Mit mondjak? Én is megszerettem volna csókolni... Sőt többet akartam, mint egy csók. Bólintottam. Ajkai az enyémre tapadtak és szenvedélyesen csókolóztunk. Oké itt a vége. Ennyi elég volt. Eltoltam kicsit Leont, hogy ennyi elég volt. Ő csak mosolygott, majd bementünk. Én felmentem a szobámba gépezni. Felléptem facera, de csak Castiel és Lysander volt fenn. Csináltam egy csoportos beszélgetést.
Én: Sziasztok :D
Lys: Szia :)
Cast: Hello ;)
Én: A kis beteg gépezik? Nem pihenned kéne?
Cas: Ez is pihenés.
Lys: Igen itt fekszik az ágyban. Figyelek ám rá!
Én: Ennek örülök. És mit csináltok?
Cast: Semmit....Mi semmit se csinálunk.
Lys: Igen-igen így van.
Én: Aha persze. Remélem nem csináltatok több képet rólam, ahogy öltözök.
Lys: Hát sajnos nem pedig akartunk.
Cast: Igen akartunk, csak hát nem volt alkalmunk.
Én: Nem is lesz ;) Már csak 5 nap és jön a télapó. De ti úgyse kaptok semmit, hisz rosszak voltatok.
Cast: Tudod mit kapnak a rosszak?
Én: Na mit?
Cast: Rossz kislányokat.
Lys: Bizony! Rossz fiúknak rosszlányok.
Én: Jó, hogy én nem voltam rossz. :D Akkor én mit kaptam volna?
Cast: Engem vagy Lysandert ;D
Lys: Így van!
Cast: De te is rossz voltál, úgyhogy készülj!
Én: Na jó én szerintem megyek. Lysander holnap tali a suliba, Cast téged meg majd meglátogatlak.
Cast: Okés ;)
Lys: Szia :)
Leléptem. Kikapcsoltam a gépet. Vajon miről beszélgethetnek a fiúk? Hallgatózok kicsit. Odasettenkedtem a lépcsőhöz.
Luke: Nem értem Lizát. Azt mondja szeret valakit, közben meg mással smárol.
Leon: Hagyjad már! Még csak 15 éves. Liza most ilyen időszakban van.
Luke: Igazad van. Na és mesélj. Megcsókoltad?
Leon: Hát először megakartam, de tisztáztuk, hogy amíg Liaz mást szeret csak barátok vagyunk.
Luke: És akkor nem is volt csók?
Leon: De volt. Igaz, hogy nem ő csókolt meg, de hagyta, hogy megcsókoljam. Azt mondta, ha tudok várni egy évet, akkor talán lehet köztünk valami.
Luke: Hát ennek örülök. De amíg Castielt szereti semmi esélyed. Liza olyan érzéseket táplál iránta, mint még senki iránt. Nagyon belehabarodott. De legalább boldog.
Leon: Igen. Ennek örülök, hogy talált egy olyan fiút, akiben megbízhat.
Na jó én ezt nem hallgatom tovább. Visszamentem a szobámba tv-t nézni. Lefeküdtem az ágyamra. Egy ideig néztem a tv-t, de bealudtam....